Már napokkal ezelőtt kiolvastam a Pi életét, és nagyon nagy hatással volt rám. Kíváncsi vagyok, hogy a filmből mennyi jön majd át. Érdekes, hogy japán rendezővel hogy lett mégis amerikai a film, ez számomra egy rejtély marad. Mindenesetre az imdb-n látható filmbeli jeleneteket ábrázoló képek tetszenek, és -már amennyire ezt meg lehet ítélni- igencsak jól adják vissza a regény ezen momentumainak érzésvilágát.
De kár lenne előre inni a medve bőrére, és dicsérnünk azt, ami még korántsem garantált.
Egyébként a regény zsenialitása sokrétegűségében rejlik, mert az egyharmadán már átrágtad magad, amikor beindul a cselekmény. És addig sem mondható unalmasnak, sőt. Aztán, mikor elindul a fő cselekményszál, további fejezetek szorongatják az olvasót, egyik lapot falva a másik után, miközben egyre csak azon jár a fejünk, hol lehet a tigris? :)
Jól lehet, az utolsó fejezet felfordított homokórája már túl sok, helyenként szájbarágós, mégis olyan nyitva hagyott lezárást kapunk, mint a Leonardo DiCaprio féle Eredetben. A végső választás abszolút a befogadóé.
Ezt a történetet ajánlom azoknak, akik élvezik a mágikus realizmus szürreális valóságba bújtatott világát.
Ráadásul egyszerre tud elborzasztani, megnevettetni, helyteleníteni, helyeselni, elámítani vagy épp könnyeket csalni. Amolyan Márquez-féle érzésdömpinget kap az olvasó a nyakába, a maga libabőröztetően csodálatos és végtelen univerzumával.
Tőlem 10 pontból 9,7 -et kap. December 20-án pedig meglátjuk, hogy a film mennyit :)
1 csiripelés:
jajj... hogy van azóta a bokád? :/
Megjegyzés küldése