Kiskorom óta van ez a fura szokásom, hogy ránézek egy idegenre az utcán, és arra gondolok, ő milyen állat lenne. Nem tudnám megmondani, mikor kezdődött ez az unaloműzőnek is bizarr, ámde általam kedvelt játék, de amióta az eszemet tudom, csendben figyelem az arcokat, hogy magamban valamelyik rendhez sorolhassam.
Ma például egy tagadhatatlan varjúval utaztam egy metrón. Vicces, hogy még a sapkája is egészen beleillett a képbe. Ha varjút ábrázolnék embernek, pontosan ilyen vonásokkal kelteném életre. Sőt, ez épp most jut eszembe. Úgy nézett ki, mint a Chihiro szellemország kontyba csavart hajú boszorkánya, amikor madárrá változott!
Volt egyébként egy echte vizidisznó is a kapaszkodóknál, no de ne gondoljatok kövér valakire, csak egyszerűen az arca, a szemei...
De közeli hozzátartozókról és családtagokról nem tudok hasonló "konzekvenciákat" levonni...biztosan a részrehajlás miatt.
Mondjátok, nektek is vannak hasonló hülye, vicces, szokásaitok, vagy csak én vagyok ilyen agyalágyult? :)
Ha szereted…
3 hete
4 csiripelés:
én bele szoktam képzelni magam a fejükbe, mint ha onnan néznék ki. a legjobb ez pl. babakocsiban utazó babákkal, látom a sok lábat és a vicces gondolatokat. :D
..pedig pont meg akartam kérdezni, hogy milyen állat vagyok.. :)
én unalmas vagyok, csak azon gondolkozom el néha, hogy merre mehetnek, mi lehet a foglalkozásuk
Ez se rossz :))) reméltem, hogy te tudni fogod, miről beszélek! :D
Az állatok, az ember érzelemvilágára utalnak, ösztöneikre, amiben alapozódnak.
Egy varjú nyilván sokat fecseg, egy mackó lassú és erős, a kakukk meg Héra, aki tehénszemű is, és Diomüszoszt őrületbe kergette, féltékenységből, a tehénszemű kakukkok már csak ilyenek:)
Én sas szeretnék lenni, levegő csúcsragadozója, aki erős és felülről lát mindent, a monda szerint képes nyitott szemmel repülni a nap felé, Hórúsz az egyiptomiak szerint Ré fia.
Ré-kai, vagy Ré-ka nyilván a fénybeli dolgokkal kapcsolatos:)
Megjegyzés küldése