Ti sosem szoktatok frusztráltak lenni, miközben beszélgettek valakivel? Ma találkoztam Estelle-lel, és egyfolytában az járt a fejemben: "bááá, mi van, ha ételmaradékos a fogam?? Az oltári hülyén nézne ki, miközben teli szájjal mosolygok" -úgyhogy kb fél szájjal mosolyogtam, ami méghülyébben nézett ki.
Pedig csak két db korpovit kekszet kaptam be indulás előtt :))
Tisztára hihetetlen, hogy mennyire feszélyezett vagyok. Szó szerint idegesít. Miért vagyok ilyen? És ami mégfontosabb: hogyan tudnék magabiztosabb lenni?
Például nagyon sokszor van, hogy másokat "többnek" értékelek magamnál (ez gyakorlatilag a munkahelyemtől kezdve újonnan megismert embereken át akárkiig így van). Így már eleve fura, amikor beszélgetek a másikkal, egész egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben olyankor. Az jár a fejemben, hogyan festhetek kívülről -hülye-e a tartásom? És mit kezdjek a kezeimmel? Szóval értitek? Hogy miközben beszélgetek a másikkal, teljes nagy káosz uralkodik legbelül. Totálisan elegem van ebből. Miért nem tud az én önértékelésem is jó lenni? Miért látom magam iciripicirinek, rondábbnak/stílustalanabbnak másoknál?
Áááááááááááá
Ha szereted…
3 hete
2 csiripelés:
:D jajj, de bolond vagy! kizárólag az ételmaradékot figyeltem természetesen! :)
jól áll az új frizura és csini a kockás ruhád, ezt a két benyomást hagytad bennem. :)
fogadd el a pozitív visszajelzéseket, mást nem nagyon lehet tenni a hibás önértékelés ellen, amiben a nők többsége szenved... természetesen csak máshol hallottam a problémáról... :PP
annyi ronda nő van a világon! ne csúfítsd magad azzal, hogy ócsárolod a szép külsőd, elvégre gyönyörű szemeid vannak, és az alakod is sportos. szóvan nemár!
Megjegyzés küldése