hippi

No lám, egészen régi emlékre bukkantam, amikor még minden olyan idillinek tűnt, és az is volt talán, úgy igaziból. Még Chili előtt, és sok minden közben, Hippilakban és betörőnek hitt faágak idején.

Marci nevét továbbra sem szabad egyébként Chil' előtt kiejteni, mert akkor keresni kezdi. De azért, mikor Szlovéniában voltunk, legalább volt lehetősége ciccekkel játszani, a kutyaszitternek ugyanis van három is, akik -miután Paprikafej rájött, hogy lassan kell őket megközelíteni- türelmesen tűrték, hogy bökdösse és puszilgassa őket. Játszani viszont egyikük sem volt hajlandó..

Talán majd egyszer, ha már biztosan élünk odakint, lesz mellé egy játszópajti, de az még igencsak odébb van azért..

Tudjátok, azért érdekes az élet, hisz mennyi felé sodor minket. Szeretem a mindennap adta lehetőségeket, azt, hogy bármi lehetséges, hogy egyetlen perc vagy óra is képes arra, hogy megváltoztasson, felrúgjon minden eddigi megszokottat.
 Igen az Életre, ezerszer is! (De azért kíváncsi lennék, ha valaki megkérdezné, hová születnék újra, ha lehetne... vajon mit felelnék?)