N770

Októberben kiutazunk pár napra Göteborg-ba, hogy megnézzük, milyen is az a város, ahol kb fél év múlva élni szeretnénk. Már nagyon várom. Kíváncsi vagyok, B. hogyan viszonyul majd a repüléshez. Állítása szerint félni fog. Érdekes. Soha nem láttam még félni, valahogy...mintha ő fölötte állna ezeknek a dolgoknak. Persze ez balgaság, hiszen ő is ember.

Most, hogy egész héten itthon vagyok, jut időm olyan dolgokra, amikre egyébként csak kevés. Pl sokat vagyok lent Paprikafejjel, pihenek (mert sajna még a ropitól is hányingerem van), és Maugham-ot olvasok. Szeretem. A bújtatott gúnyt, ahogyan az Élet dolgairól ír. El kéne olvasnom tőle az "Akkor és most" -ot. De előtte még tartozom magamnak Milton Elveszett Paradicsomával.

U.i.:  Torzító tükör a félelem, túlzása rettentővé nagyít, csúfsággá rajzol bármilyen véletlen vonást is, a felkorbácsoló képzelet pedig őrült és képtelen lehetőségekbe rohan bele.