Hangjegyek

Na jó, ez most fura lesz, amit írok, leírni is csak azért merem, mert már Chili is alszik, lábait tudat alatt mozgatva. Lefogadom, hogy így alfában is a tegnapi haverral futkározik (amit megerősít az, hogy még a farkát is csóválja :))

Én...én persze másról álmodtam az éjjel. Egy barna, göndör hajú sráccal beszélgettem, aki azt mondta: imád zongorázni, és naponta gyakorol. Éreztem azt a fajta "KÁzuM" érzést, ha értitek mire gondolok (ha nem, nos...mint amikor belétek csap a villám). És álmomban elképzeltem, ahogy ül a nagy becsben tartott hangszer előtt, és játszik, átszellemülten, beleéléssel, mindent kizárva, miközben a hangok gyöngyökké-villámokká-esőcseppekké-fuvallattá-illattá válnak, vagy épp a flamingók lépteivé, az ujjai alatt..
Szeretném, ha egy nap B. is újra tudna. Tekintve, hogy 6 évesen, ahol elkezdte, abba is hagyta. Egyszer -tudom- lesz egy szép nagy zongoránk, a nappaliban, a szárnyas ablakok előtt.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy vegyek magunknak jegyeket egy zongorakoncertre.