Fenyves

Azon tűnődtem, ha külső megfigyelőként láthatnánk magunkat életünk során, vajon hogyan milyen szereposztást definiálnánk hozzánk? Ki lenne az örök vesztes, a hősszerelmes, az ábrándozó, a macsó, a reménytelen, a mindig vicces, a mosolygó, a menő, a kalandor?
 De persze megítélhetjük önmagunkat, csupán részrehajló lenne, bármennyire is próbálkoznánk. No és persze ott marad az örök kérdés: mihez képest? Hisz írtam már, életem mottója, ami valahonnan mindig visszakacsint rám: minden csak viszonyítás kérdése.