A reggel ágyba hozott kávéval indult. Hmm.. soha rosszabb ébredést :)
Tegnap még vacsigyártás is volt, desszertként muffint sütöttünk. A májusi soknapos szabit Abádszalókon töltjük, hármasban: Ő, én, Chili. Az első, aki felelősséggel viseltet Paprikafej iránt. Aki nem csak megsimogatja, meg dícséri, hogy "jajdearanyos", majd amikor "gond" van vele, vagy csak szimplán eljött a séta ideje, sokszor inkább a háttérbe lép vagy nem éppen örömmel, de jön. Nem, ő le AKAR velünk jönni, ő KETTESBEN is akar lenni Robokuttyal, velünk lenni, ha kora reggel vagy épp késő este is van.

Ha vacsorát készítek, jön, és segít. Főzés közben ő mosogat, nyakra súgott puszik, érintéssel kérdezések. Olyan érzésem van, mintha kilépett volna az álmaimból. A legutolsó részletig minden... minden...
Talán furcsa lehet, hogy ilyen gyorsan történt a váltás, azonban ez nem egyik pillanatról a másikra köszöntött be. Hosszas folyamat volt ez, amiben a szív és az ész harcolt egymással. Mit is mondhatnék? Kíváncsian várom, mindez hogyan folytatódik. Igyekszem a lehető legtudatosabban élni. Tudatos lénnyé válni. Érzem, hogy most jó irányban haladok.
A magányból közös lét lett. Amióta az eszemet tudom, erre vágytam.