Egy folytonos jel kísért; mindenhol hegedűvel sétálókba ütközöm. Sokáig nem jöttem rá, hogy mire irányul, de hisz a napnál is világosabb; nem szabad abbahagynom a zenélést.

Annyira jó érzés volt hegedű órán lenni! Még akkor is, ha csupán maximum 20 percet játszhattunk együtt. És...egy nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Ildikó néni, a volt tanárom -nagyon imádom- játéka.. olyan.. technika-centrikus lett. Úgy értem mindent tökéletesen játszik, fekvésváltáskor is eltalálja a tiszta hangot, és "technikailag" mindent megfelelően tud. De a hang, ami megszólal a hangszeréből.. Ez egy nagyon furcsa felismerés volt.

Amúgy már kiválasztottam a darabot, és azt hiszem, azt elmondhatom nektek, hogy nagyon gyönyörű! Remélem a nővéremnek is tetszeni fog, és nem érdekel, hogy ki zongoratanár a megjelenők közül, mert egyvalami fontos, és az, hogy csakis nekik; a nővéremnek és Királyfinak fogok játszani...de legfőképpen a nővéremnek. És minden érzés, amit beleadok (belszámítva a hatalmas izgulást majd, ami elfog), azt csakis érte teszem majd a darabba. Hát ezért tojom telibe, hogy mások mit gondolnak. Mert nekem csak egyvalami fog számítani: ő.

Ma nagytakarítást tartok a lakásban, és magamban, mert pár dolgot le kell zárni itt belül is. Welcome on board! We set sail!