Itt bent meghaltak a rendszerek, úgyhogy semmi nincs. Nem megy egyetlen létfontosságú program sem, előreláthatóan (d.e.) 10-ig. Muhahahhah, ez egyre mókásabb. Pénteken a gépem gyulladt ki, ma az egész rendszer leállt. Holnap vajon mi lesz? :))

Amúgy a hétvégéről dióhéjban:
Péntek:
vad ivászat Ronival, melynek ereménye, hogy
Szombat:
nagyon másnap, de délutánok a csajokkal (kb 5 - fél 6-ig) iszonyú jó piknik traccsparti (igaz, hogy néha nem tudtam értelmesen megszólalni, de jó volt végre látni őket)
Vasárnap:
Tömött vonaton két kutyával, a kupék előtti folyosóra szorulva, ölemben egy bármilyen pózban rajtam elaludni képes kiskuttyal, és az összegömbölyödve alvó Chilikével. És ezek ellenére is teljesen idilli volt az egész. Aztán jöttek a kiskutyáért, akiknek örökbe szántuk, és furcsa volt látni, hogy Füli, aki addig mindenhová követett, és gyönyörűséges, zöld szemeivel az enyémbe nézett... szóval hogy ezt a kis szőrmegombolyagot már más viszi a karjaiban, s ő még álmosan azt sem fogja fel, mi történik... Ha kutya lennék, lekonyult fülekkel és behúzott farokkal álltam volna ott megsemmisülve. Így csak a szemeim árulták el, hogy mennyire fog hiányozni. Ég veled, Füli! Remélem meglátogathatlak majd, és emlékezni fogsz rám!