2011. május 31., kedd

| | | 0 csiripelés
Persze, semmi nem mehet simán.. Úgy kb 10 napja nincs otthon net, a UPC-t elérni meg szinte álomszerű. No, ma reggel ezek szerint ébren álmodtam, mert reggel fél 7-kor husSssswringg kicsöngött náluk a telefon (anélkül, hogy várakoznom kellett volna)!!. No, a lényeg, hogy ők persze nem látnak semmi hibát, nyilvánvaló, hogy a gépemmel van a probléma (ti is kiérzitek az iróniát a sorok mögül, ugye?)

Jó hír, hogy sikerült beszerezni a Liszt 2011 plakátot, úgyhogy JUHÚÚÚÚÚúúú, lesz ma ám nagy meglepetés! Igaz, kb 3 hete ezt intézem, mert még az ügynökségnek is nehéz volt kiderítenie, hogy kitől is kapták a plakátot, de amúgy végig nagyon rendesek voltak, úgyhogy egy szavam sincs, csak azért mókás, hogy 3 hétbe telik, míg az ember lánya elintéz valamit ebben az országban, pedig csak egy "nyamvadt" plakátról van szó.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Rockef'-nek, aki távtitkárnőként segített kezelni az e-mailjeimet (lévén, hogy munkahelyről nem jön be a gmail, otthon meg ugye minden van, csak épp internet nem).

Ha ez így megy tovább, szedem a sátorfámat, és elindulok Amerikába tukánt keresni :)

Szabadság

2011. május 30., hétfő

| | | 0 csiripelés
Az elmúlt öt napot Abádszalókon (és kis kitérőt téve Kunhegyesen) töltöttük. Hármasban, merthogy Paprikafej is velünk volt, de mindent csak sorjában.

Három órás vonaton zötykölődés után (amit Chilike igencsak jól viselt -kezd hozzászokni az utazáshoz) érkeztünk meg Abádszalókra, ahol már várt minket Malcolm-apu, aki egyébként egy tündéri ember. Kocsival jött elénk, és mindent részletesen elmesélt, némi helytörténetet vegyítve benfentes infókkal.
Aztán befordultunk a kempingbe, és A faházikó elé gurultunk.. a többitől színben és formában különbözött, tágas terasz, emelet két szobával (egyikben dupla ágy, másikban két egyszemélyes), konyha, fürdő, előszoba, nappali... így utólag tudtuk meg, hogy Malcolm-apu a VIP faházat biztosította nekünk, mind az öt napra.. nem rongyrázásból, vagy mert tudomisén, csak a legjobbat szerette volna nekünk. Hihetetlenül szimpatikus amúgy a végtelen szerénysége (nem, tényleg!), noha nagyon nagy tudású és sokat tapasztalt férfi ő.

Megnéztük az újdonsült, formabontó vitorláshajóját, bár sajnos kipróbálni most nem tudtuk, mivel Paprikafejet nem tudtuk kire bízni. Sebaj, mert két hét múlva megint megyünk, és bepótolunk mindent :) Icit szomorúan csomagoltunk az utolsó napon emiatt, mert hát mindkettőnkben (-hármunkban Malcolm-apuval együtt) égett a vágy, hogy a Tisza-tavon kalandozzunk egy nagyot.

A családról; olyan, mintha egy regényből léptek volna elő. Malcolm-anyuról konkrétan mindig Méhes György 'Orsolya' c. könyv fő karaktere jut eszembe. Amolyan különleges szétszórtság jellemzi, a művészi véna légköre egyértelműen és letagadhatatlanul körüllengi. De az ezzel járó rezignált felhőket sem tudja letagadni, mintha felette mindig esne az eső.. megtört sorsok.. Persze mindezek mellett abszolút és tényleg egy regényben éreztem magam, ahogyan a kertes ház tágas előkertjében, három kutty simogatásra éhes nézésével kísérve, a virágágyások mellett költészetről, és minden másról cseréltünk gondolatot.

Malcolm-apu a kedvencem. Ezalatt a pár nap alatt sikerült egészen (és váratlanul) közel kerülnöm hozzá, és azt hiszem, hihetetlen, hogy ha valaki sokáig nem kap törődő szeretetet, akkor csupán annak morzsáit is olyannyira értékeli, hogy a szívem szakad bele. Csak azt tudom, hogy nem lehet nem szeretni őt, és hogy már alig várom, hogy megtanítson vitorlázni. Neki is sokat jelent, ha valaki érdeklődik aziránt, amiért szenvedélyesen rajong, és tudom, hogy tényleg rengeteget számít neki, hogy Malcolm osztozik a hajó-imádatán.

A testvérek közül (összesen négyen vannak Malcolmmal együtt) M. az, aki a legszimpatikusabb. Neki most nem tudok hirtelen nevet kitalálni, de majd igyekszem. Nemsokára hadnaggyá avatják, és tegnapelőtt este, amikor nagyon ritka alkalmak egyikének résztvevője lehettem (a három fiútestvér egyazon asztalnál ült), bor- és tequila gőzös állapotunkban arról beszélt, milyen érzés, ahogyan kiküldetésben helikopterből ejtőernyővel kiugrik az ember, és nincs idő teketóriázni, hiszen a másik már ott áll a hátad mögött, és ha nem ugrasz, bizony nem oda landolsz, ahol kellene -márpedig nem épp kellemes dolog, ha az M4-esen kötsz ki.. érdekes dolgok ezek, ahogyan az is, ahogyan pár bennfentes dologról mesélt..

Mindahányan teljesen eltérő életúttal rendelkeznek, de mindannyiunkon ugyanaz a Sorsvonal érződik -a magukkal hozott, közös múlt, és emlékek hada.
Igazság szerint hihetetlen mód élveztem minden egyes velük, és persze csupán Malcolmmal kettesben töltött percet. Rég éreztem magam ilyen jól és természetesen egy teljesen új közegben. Pedig furcsa... noha nem okoz gondot új társaságba beilleszkedni, közöttük mégis nehezebben oldódtam fel -viszont utána sokkal természetesebben és nagyobb élvezettel habzsoltam a társaságukat, mint más új közegben. Mintha .. mintha mindig is ismertem volna őket; az egész családot.. Olyan furcsa.

A legjobban a Lila akác Étterem tetszett. A maga több mint 120 évével (bár pontosan senki nem tudja, hány éve áll is ott) olyan barátságos és kellemes hangulatot áraszt magából, hogy öröm volt ott ülni. A hatalmas akácfa ágai az egész teraszt befedik, és a déli órákban napsugárfoltok árasztják el a kőpadlót. A virágzást egy héttel lecsúsztuk sajnos, olyankor méggyönyörűbb, de így is szemem-szám elállt, olyannyira megfogott a hely. Igaz, Chilike az első nap hisztizett, míg meg nem érkezett az ebéd, utána már lelkes kunyerálásba kezdett, így szerencsére csak 10 perc volt vele kissé kínos, amíg fegyelmeztük, hogy ugyan ne nyöszörögjön már, hanem csöndben várja, míg ez egyszer nem ő van a középpontban :)
Igen, "néha" megvan a hátránya, ha az ember lányának nem éppen olyan kutyája van, aki minden egyes mozdulatát áhitattal lesi, és szépen csöndben összegömbölyödik, ha épp arról van szó, hogy a gazdi épp nem rá figyel
De azért neki sem lehet ám oka panaszra, mivel egész nap csak rohangált, a szomszédok hordták neki a csontokat és a megmaradt kaját, és a vonaton (a szűk hely miatt) az ölünkben fekve utazott végig, pedig nem egy kistestű vahúr. Azért ám.. egyre jobban összekovácsolódunk egy családdá, ez olykor szinte már-már félelmetes :)

2011. május 23., hétfő

| | | 4 csiripelés
Amikor kiskorunkban arról ábrándozunk, hogy majd amikor majd férjhez mész, az milyen lesz, stbstb, akkor még nem jut eszedbe, hogy bizony előbb együtt is élsz majd az illetővel. Valahogy az együttélés mintha egész egyszerűen egyenlő lenne a házassággal. Vagy nem is tudom.
Nem mondanám, hogy nem félek. Attól, hogy elviselhetetlen vagyok. Nem tudom, milyen vagyok, ha nem csak Chilihez megyek haza, ha belépve a lakásba nem csak négy láb üdvözöl kitörő örömmel, hanem mellette még kettő is. (Persze olyankor, mármint az üdvözléskor nyilván még mosolygó, de tudjátok, mire célzok).
Nem tudom, hogyan reagálok majd a váratlan helyzetekre, vagy arra, ha x-edszerre benne felejti netán a papírzsepit a mosandó ruhák zsebében. Ha trehányabb mint én vagy szimplán olyan zenét hallgat, amitől én a falra mászom.
Ha belegondolok, lakótársam volt már. De az abban mégiscsak más helyzet volt, hogy ott külön szobában laktunk legalább. Igaz, ha azokat a dolgokat tudtam nem szóvá tenni, amiket exlakótárs művelt, akkor ... akkor végülis olyan rossz "élettárs" csak nem lehetek, nem igaz? :)
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok. Izgulok is, ilyen helyzetben még sosem voltam :) Lássuk, mit hoz a jövő!
Mai mottó: "A végtelenbe és tovább!"

2011. május 21., szombat

| | | 0 csiripelés
-De attól függetlenül ugye nálam alszol holnap is?
-Igen. De mostantól kérlek ne úgy kérdezd, hogy "nálam alszol?", hanem így: "és ugye itthon alszol?"

Filmek

| | | 0 csiripelés
Következő megnézendőm:

A Single Man

| | | 0 csiripelés
Ez a film egész egyszerűen lélegzetelállító. A zenéje...a színekkel, fényekkel való jelentéstulajdonítás. A szimbólumok, az érzelmek, a hangok, a történet... Meg kell hagyni, Colin Firth zseniális.

2011. május 16., hétfő

| | | 3 csiripelés
Rég ébredtem akut vádligörcsre, de ma hajnalban sikerült... úgy úúúúúúútálom!
Valószínűleg a folyamatos talponállás következményeként jött létre a gyűlölt, fájdalmas felriadás... Szegény vádlim!
| | | 0 csiripelés
A reggel ágyba hozott kávéval indult. Hmm.. soha rosszabb ébredést :)
Tegnap még vacsigyártás is volt, desszertként muffint sütöttünk. A májusi soknapos szabit Abádszalókon töltjük, hármasban: Ő, én, Chili. Az első, aki felelősséggel viseltet Paprikafej iránt. Aki nem csak megsimogatja, meg dícséri, hogy "jajdearanyos", majd amikor "gond" van vele, vagy csak szimplán eljött a séta ideje, sokszor inkább a háttérbe lép vagy nem éppen örömmel, de jön. Nem, ő le AKAR velünk jönni, ő KETTESBEN is akar lenni Robokuttyal, velünk lenni, ha kora reggel vagy épp késő este is van.

Ha vacsorát készítek, jön, és segít. Főzés közben ő mosogat, nyakra súgott puszik, érintéssel kérdezések. Olyan érzésem van, mintha kilépett volna az álmaimból. A legutolsó részletig minden... minden...
Talán furcsa lehet, hogy ilyen gyorsan történt a váltás, azonban ez nem egyik pillanatról a másikra köszöntött be. Hosszas folyamat volt ez, amiben a szív és az ész harcolt egymással. Mit is mondhatnék? Kíváncsian várom, mindez hogyan folytatódik. Igyekszem a lehető legtudatosabban élni. Tudatos lénnyé válni. Érzem, hogy most jó irányban haladok.
A magányból közös lét lett. Amióta az eszemet tudom, erre vágytam.

2011. május 12., csütörtök

| | | 0 csiripelés
Balról Chilike, és jobbról -bár nehezen észrevehető a kis fehér foltos segge, na, az ott Füli :) Tündéri egy pofa! És gyönyörűséges zöld szemei vannak.
| | | 2 csiripelés
WÍÍÍÍíííííííííí!!! Én akarok egy tukáááánt!!!!

Annyira érdekes, ha letakarod a képet úgy, hogy a csőre ne látszódjon, egy egészen parányi madarat kapunk. Sokkal kisebb csőrrel képzelném el, ha nem láttam volna még ilyen állatot. Mintha valószínűtlenül nagy "szájat" kapott volna. Olyan szép madár..

2011. május 11., szerda

| | | 1 csiripelés
No. A helyzet az, hogy a MALÉV-nál is úgy tűnik, hogy vannak betanuló kollégák, ugyanis ma megint beszéltem velük (hogy megkérdezzem, az ugye tán csak nem kitétel, hogy mindkét félnek utaznia KELL), és kiderült, hogy hoppá, törölhető a másik jegy, csak csupán az illetékeket van módukban visszatéríteni. Háhá! Hát még az is több, mint a semmi! Úgyhogy törlés elintézve, s a számlámra hamarosan visszaérkezik közel 12ezer forint. Éljen!

Arra van Észak!

| | | 0 csiripelés
Félelmetes sebességgel változnak körülöttem a dolgok. Egyet tudok. Hogy egyre tudatosabb lény vagyok, s a dolgaimat mind úgy intézem, hogy azok tiszták legyenek. Mindenki tud mindenről, nincs takargatás, nincs mis-másolás, sem leplezések.

Furcsának hangzik, de a Dé okozta gubancokat, lelki "elváltozásokat" -amikből igen, még mindig maradt bennem- mostanra sikerült majdnem teljesen kiirtanom. Ahhoz képest, hogy másfél-két évvel ezelőtt még őrült ordibálások közepette veszekedtünk az utcánkban, ahhoz képest, hogy annak idején megismerhettem legsötétebb énemet, a Sötét Utast... ahhoz képest igencsak nagy változáson mentem keresztül.
Nem, nem azt mondom, hogy jó ember lettem. Csak azt, hogy jobb, mint amilyen voltam. Legalábbis próbálok az lenni. Előre, mindig csak előre!

2011. május 9., hétfő

| | | 0 csiripelés
Üzenem a Malévot működtető bürokratának, hogy kapják be!
| | | 0 csiripelés
Itt bent meghaltak a rendszerek, úgyhogy semmi nincs. Nem megy egyetlen létfontosságú program sem, előreláthatóan (d.e.) 10-ig. Muhahahhah, ez egyre mókásabb. Pénteken a gépem gyulladt ki, ma az egész rendszer leállt. Holnap vajon mi lesz? :))

Amúgy a hétvégéről dióhéjban:
Péntek:
vad ivászat Ronival, melynek ereménye, hogy
Szombat:
nagyon másnap, de délutánok a csajokkal (kb 5 - fél 6-ig) iszonyú jó piknik traccsparti (igaz, hogy néha nem tudtam értelmesen megszólalni, de jó volt végre látni őket)
Vasárnap:
Tömött vonaton két kutyával, a kupék előtti folyosóra szorulva, ölemben egy bármilyen pózban rajtam elaludni képes kiskuttyal, és az összegömbölyödve alvó Chilikével. És ezek ellenére is teljesen idilli volt az egész. Aztán jöttek a kiskutyáért, akiknek örökbe szántuk, és furcsa volt látni, hogy Füli, aki addig mindenhová követett, és gyönyörűséges, zöld szemeivel az enyémbe nézett... szóval hogy ezt a kis szőrmegombolyagot már más viszi a karjaiban, s ő még álmosan azt sem fogja fel, mi történik... Ha kutya lennék, lekonyult fülekkel és behúzott farokkal álltam volna ott megsemmisülve. Így csak a szemeim árulták el, hogy mennyire fog hiányozni. Ég veled, Füli! Remélem meglátogathatlak majd, és emlékezni fogsz rám!

2011. május 6., péntek

| | | 4 csiripelés
Ez a reggel mókásan indul: kigyulladt a gépem. Pontosan a konnektorának zsinórja. Elfújtam gyorsan a lángot (hogy ne égjen le az egész call center), majd egy pukkanás kíséretében újra lángra kapott.. Na ilyen is csak velem történhet :))

2011. május 5., csütörtök

| | | 0 csiripelés
Take me anywhere I don't care I don't care I don't care
| | | 1 csiripelés
Egy folytonos jel kísért; mindenhol hegedűvel sétálókba ütközöm. Sokáig nem jöttem rá, hogy mire irányul, de hisz a napnál is világosabb; nem szabad abbahagynom a zenélést.

Annyira jó érzés volt hegedű órán lenni! Még akkor is, ha csupán maximum 20 percet játszhattunk együtt. És...egy nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Ildikó néni, a volt tanárom -nagyon imádom- játéka.. olyan.. technika-centrikus lett. Úgy értem mindent tökéletesen játszik, fekvésváltáskor is eltalálja a tiszta hangot, és "technikailag" mindent megfelelően tud. De a hang, ami megszólal a hangszeréből.. Ez egy nagyon furcsa felismerés volt.

Amúgy már kiválasztottam a darabot, és azt hiszem, azt elmondhatom nektek, hogy nagyon gyönyörű! Remélem a nővéremnek is tetszeni fog, és nem érdekel, hogy ki zongoratanár a megjelenők közül, mert egyvalami fontos, és az, hogy csakis nekik; a nővéremnek és Királyfinak fogok játszani...de legfőképpen a nővéremnek. És minden érzés, amit beleadok (belszámítva a hatalmas izgulást majd, ami elfog), azt csakis érte teszem majd a darabba. Hát ezért tojom telibe, hogy mások mit gondolnak. Mert nekem csak egyvalami fog számítani: ő.

Ma nagytakarítást tartok a lakásban, és magamban, mert pár dolgot le kell zárni itt belül is. Welcome on board! We set sail!

.

| | | 0 csiripelés

2011. május 4., szerda

| | | 3 csiripelés
Azért ez egy különleges életérzés lehet:
| | | 0 csiripelés
hmm azt hittem, ilyenek csak a filmekben történhetnek

2011. május 2., hétfő

| | | 0 csiripelés
Álmomban megint menekültem, egy ismeretlen fiúval együtt. Nem tudom, kik üldöztek, de jó sokan voltak, és valószínűleg azért, mert betörtünk egy helyi hivatalos intézménybe (de lehet, hogy múzeum volt?). Meredek utcákon nagyon sebes folyású patak folyt le, és mi küzdöttünk az árral. Sok csónakkal találkoztunk útközben, de mindegyik legalább félig tele volt vízzel, és nem mertünk beszállni, mert mi van, ha lyukas, és éppen ezért csak időt vesztenénk, ha megpróbálnánk. Közben az eső is egyre hevesebben zuhogott.
Olyan sebes lett a sodrás, hogy -noha fogtuk egymás kezét, az ár elszakított minket egymástól, s engem kisodort a szárazra. Elfogtak, de nem bántak velem rosszul (pl rengeteg gyümölcsöt kaptam, és még ünnepséget is rendeztek nekem, mintha a megmenekülésemet ünnepelnék). De megszöktem. Ekkor újból üldözni kezdtek, és ezúttal az épületek tetején rohantam (s közben újból találkoztunk a társammal). Az egyik tetőrészen találtam egy nagy, ódon kulcsot, és egy kagyló alakú, parányi dobozkát, amiben két kőből készült medál volt. Egy ereklyét akartunk megtalálni...

2011. május 1., vasárnap

| | | 0 csiripelés
Úúú, ezt és ezt szeretném! Éééés egy ilyet is lehet, hogy veszek melléjük :P
| | | 0 csiripelés
Néha úgy vágyom a klasszikus zenére, mint a tengeren étlen-szomjan, 10 napja hánykolódó arra, hogy végre megpillantsa a szárazföldet.
Megint komolyzenei koncertre akarok menni! A lelkem mindennél jobban vágyik rá!

Amúgy éppen Vangelis-től szól a Paradicsom meghódítása. Ezt annak idején apa annyiszor hallgatta, hogy óhatatlanul a gyerekkorom csendül fel bennem..

Álom

| | | 0 csiripelés
Már megint a zombik. Ezúttal állattól és embertől egyaránt félni kellett. Egy erdőben történt mindez, s én előbb futva, majd fáról fára menekültem. De ők hatalmasat tudtak ugrani, s az egyetlen fegyver ellenük az volt, ha megölted őket. Egy ösvényen futva előttem két kisgyerek ment. Kiáltottam nekik, hogy vigyázzanak, s vegyenek fel a földről nagy és vastag, kemény faágakat. Jómagam is így tettem, s a következő kanyarban hatalmas ütést is kellett mérnem egy hirtelen elém toppanó zombira.

Aztán tökéletesen elszabadult a pokol. Akit sikerült megharapniuk, az hasonszőrűvé vált. S egyszer csak észrevettem Tedet. Ő is közülük való lett. Találkozott a tekintetünk, s abban az egyetlen másodpercben realizálódott bennem; menekülnöm kell előle. Gyors hajsza indult, ágról ágra, hatalmas ugrásokkal követett, hogy belém mélyeszthesse fogait.

A sok rohanás után egy faházikóban találtunk páran menedéket. Nem sokáig maradt azonban csöndes minden, ugyanis a roham újból elindult. Az állatoktól is félni kellett, így eléggé kétes érzésekkel fogadtam, mikor egy sas szállt le mellém a teraszra. Hozzáértem a tollához, de nem akart bántani,s éreztem, menekül ő is, s oltalmamba vettem.
Még volt egy kis harc, de már kevesebben jöttek, s mi minden eszközzel küzdöttünk ellenük. Én egy karddal. És a pirkadattal eljött a remény; a felkelő Nap sugarai egyre nagyobb teret nyertek maguknak; megmenekültünk.