Nagyszülőket szeretnék... Legalább egy nagyapát legfőképpen. Egyetlen Nagymamám teljesen furcsán viselkedik, konkrétan nem akarja, hogy most húsvétkor lemenjek hozzá. Ködös és átlátszó kifogásokba burkolózik, anyuval takarózva. Vajon miért? Mikor legutóbb beszéltünk, a hangja csilingelt és örült, hogy végre lemehetek hozzá, hogy a beosztásom is engedi, hogy végre láthassam, s hogy végre csak ketten legyünk. Ma meg mérgesen és haragosan közli, hogy nem akarja, hogy menjek... de mi történt? Mi a teendő, ha nagyszülőkre vágyom? Ha azt szeretném, hogy az én Nagyapim oltalmazó karjai mindig szeretettel várjanak? Mit tehetek, ha vannak napok, amikor csak és kizárólag az tudna megnyugtatni, hogy Nagyapa régi emlékeket mesél, és újra megtanítja, hogy a Nagy Medvét honnan ismerjem fel az égen, és hogyan tudok tájékozódni a csillagok alapján? Kit hívjak segítségül, amikor egyes egyedül egy nagyapa érthetné meg, hogy rá, csakis rá van szükségem, s az ő nyugodt bölcsességére? Bolond a világ, s őrült benne minden férfi és nő...