Agyműködés

Ilyet! Álmomban hárman (nem tudom kik voltak velem) bebizonyítottuk a "minden csak viszonyítás kérdése" alapelvet, először úgy, hogy egy asztal körül ültünk és mindhárman ugyanabból a nagyon pici fagylaltos kehelyből ettünk issssteni fagyit. "MMm de jó! Csak kár, hogy ilyen pici a tál", utána pedig egy talán egy túlméretezett könyvet akartunk olvasni, és megjegyeztük, hogy "tök jó történet, csak kár, hogy olyan nagy a könyv, és így nehezebb olvasni". És akkor nagyokat bólogatva egymásra néztünk, és megbeszéltük, hogy igen, mi most véglegesen bebizonyítottuk ezt a kérdéskört. Hogy minden attól függ, hogy mihez képest viszonyítjuk :D Hogy én miféle dolgokat vagyok képes álmodni :)

Aztán álmomban láttam még egy nőt, aki olvasott, s egy faládikában két kitépett lapot őrzött. Az egyik a könyv utolsója volt. Azon gondolkodtam, hogy odaadjam-e neki: "Ez egy hiányzló lap", de hisz akkor megtudná a történet végét idő előtt, és hát pont az a legjobb, hogy nem tudod még, hogyan végződik.