Az éjszaka fényei még mindig elvarázsolnak, pláne ha a víztükörben megjelenik a képmásuk. Talán icit több, mint fél éve jártam arrafelé, mint tegnap, és elmondhatom, hogy régóta vágytam arra a nyugalomra, ami az este elfogott. Az igazi szabadság. Egy stégen lenni, amikor egy étteremnek berendezett hajó keltette hullámok a part felé tartanak, maga a végtelennek tűnő nihil. Olyan érzés volt, mint egy vitorlás hajóban ülni, ahol a tenger hevesebb hullámai a hajó oldalának csapódnak. Már csak a sós víz illata hiányzott. Köztudomású, hogy félek a sötétben. És mégis, ha sikerül legyőznöd saját félelmeidet, hidd el, a jutalom nem marad el. Nem maradt el.. ahogy a két A betű sem a tegnap estéből... (U.i.: a blogger megint nem jelöli a bekezdéseket...)