2009. december 29., kedd

| | |
Tudjátok mi a fura? Hogy simán meg lehet állapítani. ki a papír és ki a textil zsebkendő használó :) Amúgy abszolút nem látom az értelmét utóbbinak...jó, oké, nem lesz egy halom taknyos zsepi a zsebedben. Egyedül annyi előnyét látom, hogy helytakarékos... mert egyébként... puhaságban ugyanúgy gyártanak hasonlót, sőt, azok még illatosak is (igaz, a textileset is át lehet itatni akármilyen illattal). De szóval akkor sem értem :) A mostani 40-es 50-es éveiket (és azon túl) élő férfiak használják amúgy. Nőnél még nem láttam ilyet, maximum nagyiknál. De az sem olyan gyakori, csak inkább falun. Áhm...talán rá is jöttem a dolgok nyitjára; a kulcsszó: falu.

Nézegettem repjegyeket Ausztráliába. Hát nem mondom, kb 500 000 forintba kerülne eljutni az Australia Zoo-ba. Sebaj, egy nap akkor is sikerül majd. Amúgy van önkéntes program, aminek keretében kb 4 hétig lehetsz önkéntes, aztán ha alkalmas vagy, tovább is maradhatsz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy persze fel is vesznek, mint fizetett munkaerőt. Számomra bőségesen elegendő lenne, ha lenne az Australia Zoo közelében szállásom, és járhatnék oda minden nap. Őőő dolgozni máshol, hogy pénzt is keressek? Jajjjhh mineeek? :))

Amúgy meg képzeljétek, nem találom, honnan lehetne lelopni a netről a Szegény Dzsoni és Árnikát hangoskönyv változatban. Annak idején megvolt hangkazettán. Óóó, azok a régi szép idők. Nővéremmel imádtuk azt a mesét, és vagy milliárdszor meghallgattuk. Na még kutatok, de valószínűleg meg kell, hogy vegyem.

– Mert ugye Árnika a szegény Dzsonit fogja megszeretni? – Én is azt hiszem. – És mikor jön már a szegény Dzsoni? – Már jön, már itt van egy közeli erdőben
U.i.: Tegnap itt volt Dinnye barátnője, aki most volt Hollandiában. Elkezdtünk beszélgetni arról, milyen jó is lenne külföldön élni. Mennék én, ó, de nagyon szívesen! De miből? Hisz ha elkezdek félrerakni, azt mindig elviszi valami... De jajj, csak hadd legyek már kint valahooool! Chili is jönne ám. Nem is kérdés.

U.i.2: Az Irwin család két gyermeke azt hiszem, noha a világ egyik legszerencsésebbjei, hisz egyfolytában állatok közelében lehetnek, nem feltétlenül a legboldogabbak. Csupán egyvalami hiányzik a teljes idillhez, és az az apukájuk, Steve. Szegény Terri. A szemében minden képen látszik, még a legszélesebb mosoly közepette is a szeretett férfi hiánya. Nem lehet könnyű...sőt.

2 csiripelés:

Mutocska írta...

www.ausztraltom.blogspot.com

Feltétlenül nézd meg!!! :)

Felfedező írta...

Ismerem :))