'It's beggining to look a lot like Christmas'

"Menni kell tovább, így nem mehet tovább. Csak annyi kell, hogy
menni kell, mindig ezt mondják, ha kérdezem.
És inni kell tovább, és enni kell tovább, és tenni kell és venni kell,
és ennyi kell és annyi kell...
..Mindenki változik, de nem változik meg senki sem"

A lány ugrált és pörögve táncolt a szakadó hóesésben, ahogy kiléptek az épületből, ahová a bort rejtették.
-Most már a hóesésről is mindig te jutsz majd eszembe -mondta a fiú, és mosolyogva megfogta a lány kezét

Egyszóval leesett az első olyan hó, ami meg is maradt. Robokutty teljes átszellemültséggel vetette bele magát a hópelyhek fergetegébe. Már reggel 8 felé is be volt sózva, akkor kezdhetett el esni. Fél 11re pedig már jó pár centissé dagadt a fehér dunyha.

"Én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább"

Eszembe jutott, hogy milyen boldogság ennek a kis lükegyereknek, hogy játszhat a hóban. Látnotok kellett volna, milyen kitörő örömmel, átszellemült boldogsággal futkározott, kapkodott a hógolyók után, és milyen ennivaló volt, ahogy a hóban turkálás után fehérlett az orra :)

"Ha azt hiszed, a könnyeid az égiek majd megveszik
Ha azt hiszed, nincs benne rendszer, ha azt hiszed, van benne rendszer..."

Szóval a reggel jól indult, már csak azt remélem, a folytatása is hasonlóképp jókedv teremtő lesz. Nem szeretek szomorkodni, és a tegnapit sajnos nehéz kiverni a fejemből. Vádló szavak visszhangoznak benne, valakitől, aki már maga sem tudja, miért harcol, hisz nem érez csak ürességet az iránt, akit voltaképp már nem is szeret...csupán fél bevallani saját magának is.