Robokuttyal és Kristóffal -volt csoptárs- felmentünk a hegyre. Szép volt a város. Szeretem ilyen fényekben látni. Elfog valami filozofikus merengés ilyenkor mindig. Még jó, hogy Kristóf ott volt, és segített elterelni a gondolatokat, mert egyébként bizonyára elmerültem volna a búskomorság tavában, hatalmas sóhajok közepette. De szerencsére így még a lapátokat sem tudtam megfogni, hogy akár átcsónakázzak rajta. :P
Elég sok mindenről esett szó, rengeteg dolog került terítékre, és azt hiszem, kellett már ez a kikapcsolódás. És míg mi szétszedtünk és újból összeraktunk témákat, addig Kutty oda meg vissza volt boldogságában, és rendszerint eltűnt, hogy aztán az első füttyszóra visszakolbászoljon.
A sok kolbászolás után meg beültünk a Ponyvába Dinnyéhez, fáradt gőz-kieresztéses forraltborra. Nem maradtunk sokáig, de jó volt, főképp, hogy Paprikafej is elszundított, így szerencsére nem kellett egyfolytában azon stresszelni, hogy rámborítja a forró italt.
Az egyéb történésekről csak annyit, hogy azt hiszem, belül még tart a tűzvész, de már lassan elül. Még feléget maga körül egy-két dolgot, bár már nem sok maradt. Apropó. Ma dobozolni fogok. Na nem úgy, mint Tóték.
Most viszont megyek, mert a puják már éhesek, vadászok nekik egy mamutot :)
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése