2009-10

Nos...megint ide jutottunk. Az év utolsó napjához. Most akkor át kéne nézni, mik is történtek? Igazság szerint 2009 az eddigi legrosszabb éveim egyike. Persze történtek jó dolgok, mint például hogy elköltöztem és az önálló élet útjára léptem, és persze Chil' Paprikafejet sem hagynám ki. Jó, volt a kettő között egy nyár, avagy fesztivál fesztivál hátán. Ez igaz.

De lássuk csak; a magánéletem nem a legjobb, volt egy Bogyesz nevű patkányom, aki 3 hónap után hipp-hopp eltűnt, de azt sem a jó dolgok közé sorolnám, hogy még mindig ebben az országban ütöm a rezet.

Elsődleges tervek:

• Találni egy megfelelőbb munkát. Nem, nincs apelláta, sem kifogások.
  
• annyi pénzt félretenni (amihez az év lejártáig semmilyen körülmények között NEM nyúlhatok), hogy valamit végre tudjak kezdeni az életemmel.
• Nem feladni, hanem igenis becsülettel, türelemmel és kitartással, szorgalmasan gyűjtögetni, még ha 1 év igenis soknak tűnik közben
• Boldog lenni
  
• Rendbetenni a magánéletem, avagy végre viszonzottan szerelmesnek lenni egy olyan fiúba, aki elbűvölő, őszinte, humoros, és tiszta szívvel tud viszont szeretni

U.i.: Álmomban leült mellém egy lány, aki Maugham összest olvasott. Aranyszálakkal futtatott borítója volt. Ámulattal néztem, az én kezemben Maugham-tól a Catalina (Jelezném, ugyanilyen rózsaszín a könyv. Neeem, tényleg! Most vettem.)

Én lennék

I am unwritten,
Can't read my mind
I'm undefined
I'm just beginning
The pen's in my hand
Ending unplanned

Egy teszt során az jött ki, hogy az én életem fő dala Natasha Bedingfield-től az Unwritten.
Elolvastam a dalszövegét. Tetszik nagyon, ahogy maga a dal is. Egyszóval ez lesz a mai hallgassátok. Tessenek rám gondolni közben! :)

Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else

I break tradition
Sometimes my tries
Are outside the lines, oh yeah yeah
We've been conditioned
To not make mistakes
But I can't live that way oh, oh

Belülről kifelé

A sok beadandó alól csupán centikben látszik ki a fejem búbja, és mit ne mondjak, kezdek rosni.

S Mindennek tetejébe még ma is dolgozom...

Megnéztem a Marley meg én c. filmet (amit egyszer -egy éve talán- már láttam), és ismét szipogva, könnyeimet törölgetve keltem fel a végén. Végre egy film, ami az árnyoldalait ugyanúgy megjeleníti egy házasságnak, a közös felelősségvállalásnak, egy család kialakításának, nem csak a szirupos jót, elferdítve a valóságot, de legalábbis felnagyítva a jó dolgokat, hogy csupán hangos sóhajokat onthassunk, meg "bárcsak velem is hasonló történhetne" életérzéssel irigykedjünk. Neeem, a Marley meg én egy kutyus örökbefogadásának középpontosításával mutatja be mindazokat a "fekvőrendőröket", amikkel egy közös élet során találkozhatunk.


Chil' (és Marcicz herceg) az oldalamon feküdtek (azaz Paprikafej a film közepéig csak zsizsegett, játszott, harapott, rámült és -feküdt), és igencsak sok hasonlóságot fedeztem fel (az egyébként nevelhetetlen) Marley és Paprikafej között. Igen, sok csínytevésük azonos kaliberű :P Na jóóó, cserkész pajtás azért nem ennyire szófogadatlan... bár az utóbbi időben...


Na de amúgy érdemes lenne kiemelni azokat a részeket a filmből, amikor megfordulnak szerepkörök, s az annak idején irigyelt, független, nőcsábász agglegény 40-en túl már ő maga néz félre szomorú szemekkel az életére vonatkozó gratuláció pillanatában. Szóval igen, fordult a kocka, s már ő maga az, aki sóvárogva nézi a Grogen klán közös családi fotóját.


De ez csak egy ici szösszenet, egy apró jelenet, amit kiemeltem.
És persze minden mellett őszintén remélem, hogy majd ha eljön az ideje, nekem is olyan férjem lesz, aki a válást semmilyen körülmény között nem tartja lehetséges opciónak, ahogyan én sem. Mert a problémák azért vannak, hogy megoldják őket. És úgy gondolom, egy olyan párkapcsolatban, ahol ez a felfogás, nem lesznek olyan házasságtörő történések, amik az egymásba vetett bizalmat rendítik meg. A megcsalásra gondolok, igen.


De addig még persze nagy harc vár rám. Harc magammal, a kapcsolatfüggőségemmel, a Világgal és azzal az énemmel, aki mindig egy második (harmadik, negyedik...) opciót is a szemem elé rebbent (mert hát ugye így kerül az ember konfrontációba a "többi" énjével).

De vajon miért van az, hogy várok valami áttörő eseményt? Vajon miért, hogy mástól várom a megmentést? Esküszöm, mint a hercegnő a legmagasabb toronyban, aki kémleli a látóhatárt; vajh' mikor jő már az ő lovagja. Ahelyett, hogy szépen kiosonna a titkos átjárókon keresztül vagy lemászna az egymásba csomózott lepedőkön, s önerőből vágna neki a Világ felfedezésének. Ugye? Erre még nem is gondoltál... Pedig milyen vagány lenne!


Na, majd 2010!


U.i.: A film nézése közben többször is összerándultam, mert a főszereplő Owen Wilson számos alkalommal -értsd egyfolytában- Dé-t juttatta eszembe...

Tudjátok mi a fura? Hogy simán meg lehet állapítani. ki a papír és ki a textil zsebkendő használó :) Amúgy abszolút nem látom az értelmét utóbbinak...jó, oké, nem lesz egy halom taknyos zsepi a zsebedben. Egyedül annyi előnyét látom, hogy helytakarékos... mert egyébként... puhaságban ugyanúgy gyártanak hasonlót, sőt, azok még illatosak is (igaz, a textileset is át lehet itatni akármilyen illattal). De szóval akkor sem értem :) A mostani 40-es 50-es éveiket (és azon túl) élő férfiak használják amúgy. Nőnél még nem láttam ilyet, maximum nagyiknál. De az sem olyan gyakori, csak inkább falun. Áhm...talán rá is jöttem a dolgok nyitjára; a kulcsszó: falu.

Nézegettem repjegyeket Ausztráliába. Hát nem mondom, kb 500 000 forintba kerülne eljutni az Australia Zoo-ba. Sebaj, egy nap akkor is sikerül majd. Amúgy van önkéntes program, aminek keretében kb 4 hétig lehetsz önkéntes, aztán ha alkalmas vagy, tovább is maradhatsz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy persze fel is vesznek, mint fizetett munkaerőt. Számomra bőségesen elegendő lenne, ha lenne az Australia Zoo közelében szállásom, és járhatnék oda minden nap. Őőő dolgozni máshol, hogy pénzt is keressek? Jajjjhh mineeek? :))

Amúgy meg képzeljétek, nem találom, honnan lehetne lelopni a netről a Szegény Dzsoni és Árnikát hangoskönyv változatban. Annak idején megvolt hangkazettán. Óóó, azok a régi szép idők. Nővéremmel imádtuk azt a mesét, és vagy milliárdszor meghallgattuk. Na még kutatok, de valószínűleg meg kell, hogy vegyem.

– Mert ugye Árnika a szegény Dzsonit fogja megszeretni? – Én is azt hiszem. – És mikor jön már a szegény Dzsoni? – Már jön, már itt van egy közeli erdőben

U.i.: Tegnap itt volt Dinnye barátnője, aki most volt Hollandiában. Elkezdtünk beszélgetni arról, milyen jó is lenne külföldön élni. Mennék én, ó, de nagyon szívesen! De miből? Hisz ha elkezdek félrerakni, azt mindig elviszi valami... De jajj, csak hadd legyek már kint valahooool! Chili is jönne ám. Nem is kérdés.

U.i.2: Az Irwin család két gyermeke azt hiszem, noha a világ egyik legszerencsésebbjei, hisz egyfolytában állatok közelében lehetnek, nem feltétlenül a legboldogabbak. Csupán egyvalami hiányzik a teljes idillhez, és az az apukájuk, Steve. Szegény Terri. A szemében minden képen látszik, még a legszélesebb mosoly közepette is a szeretett férfi hiánya. Nem lehet könnyű...sőt.

Csak mert kell ilyen is

Ma csajos, de legalábbis egy "ép testben ép lélek" napot tartottunk Dinnyével. Délelőtt kick box aerobickon izzadtunk másfél órát, majd levezető futás a konditeremben, utána pedig 10 perc szoli. Érdekes, mert utóbbitől mindig is berzenkedtem, és nem is fordul elő gyakran velem, hogy befekszem a gép alá süttetni magam, de most kiváltképp jól esett. Azt képzeltem, hogy megint Görögországban vagyok, Vrasnán, és a tengerparton süttetem a hasam, miközben enyhe szél hűsít. Aztán 10 perc múlva sípoló géphang zökkentett vissza a valóságba, jelezvén, hogy letelt az időm.

Azért, tudjátok, tényleg jól jön egy-egy ilyen nap. Az aerobick után olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy áttombolt buli után. Nem viccelek, az összes feszültségem levezetésre került.

Igazság szerint muszáj újból olyan formába kerülnöm, ahol összhangban vagyok magammal, mert sajnos egy ideje nem szerettem tükörbe nézni. Reméljük egy napról-napra javul :)

Mai tanulnivaló

Az oroszlán (Panthera leo)

Tudtátok, hogy:

• Az oroszlán visszatérő jelkép volt a királyi és lovagi címerpajszokon?
• Nagy-Britanniában a brit emberek szimbóluma lett?
• nincs még egy olyan állat, melynek több figyelmet szenteltek volna a művészetben és az irodalomban?
• Az oroszlán már a kőkori barlangrajzokon is látható, és 130-szor fordul elő a Bibliában?
• minden napjainkban élő oroszlán egy kb. 55 000 évvel ezelőtt élt őstől származik, ezért egyesek minden afrikai oroszlánt egyetlen alfajnak tekintenek?
• Az 1966-os, Angliában tartott labdarúgó világbajnokság és a szintén ez évi angliai labdarúgó Európa-bajnokság kabalafigurája volt?
• A 2006-os németországi labdarúgó világbajnokságnak szintén az oroszlán lett a kabalája „Goleo” személyében?

Oh, hát nem gyönyörűek? Annyira imádnivalóak, hogy az már szinte kifejezhetetlen. Bárcsak láthatnám őket vadon közelben!
És bárcsak egyszer életemben cumisüvegből etethetnék egy oroszlánkölyköt!!!

Na és persze a mai hallgassátok sem marad el:

Csak úgy

Nektek, csak mert most fedeztrm fel :) Tudtátok, hogy ez egy sorozat zenéje? A videó maga az animált széria történései diónyi mogyoróhéjban :)

Zöld-Piros

"Hogy telt a Karácsony?" kérdezitek majd mind.

A patakpartra érve megcsapott az elmúlt szerelmek ittrekedt illata. Mélyeket kortyoltam belőle, részletesen ízlelve minden egyes fűszerét, hátha meglelem benne azt a mióta keresett pikantért. De persze hiába nyeltem a téli levegő rég eltűnt érzéseit.

Aztán elindult az ünneplés-hullám, és a karácsonyi érzés úgy-ahogy magába szívott. Mindent beborított a szegfűszeg, a kókusz, a vanília és a sült húsok illata, s én édeskés mámorába kerültem.
Először is; meg kell, hogy mondjam, annyira nem lett hűha, de fantasztikus a karácsonyi menüm, de azért büszke vagyok, mert pl Klára -nővérem bnője- állítása szerint még életében nem evett ilyen finom krumplit. ...

Anyuékat pedig elvittem a FEL! -re :) Nagyon tetszett nekik. Anyu sírt is...meg kell hagyni, én sem bírtam ki. Mindenesetre jó érzésekkel hagytuk el a mozit, és ilyen rég volt már. Főleg, hogy négyen. Anyu, Sanyi, nővér, én.

Most pedig itthon, egyedül. Dinny' ma még a szüleinél alszik, így üres a lakás; csak Paprikafej, Marcic és én. Apropó. Még régebben ígértem nektek képeket. Lássatok hát csodát :) Nem a legfrissebbek, de...
Az első képen Rockef' Marcival. Ez egy különleges kép amúgy, mert Rockef' úúútálja, ha fotózzák, pedig sztem ez egy tök ari kép :) A másodikon Paprikafej, direkt ilyen szögből fotózva, a harmadikon pedig egy kiscsaládi fotót láthattok :) 1 hónap telt el a kép készítése óta, és ha hiszitek, ha nem, azóta rengeteget nőtt. És azonkívűl, hogy a pofija kamaszosabb lett, a fülei olyanok, mint a fáraó kutyának. Nem fittyennek ám le, úgy, ahogy azt itt látjátok. Nem ám! Igazi Anubis lett :)
Marcic is komolyodott azóta, kinézetre is :)

U.i.: Képzeljétek, anyuéknál megtaláltam az emlékkönyvem. Emlékeztek? Régen mindenkinek odaadtuk, hogy írjon bele. Olyankor az volt a szokás, hogy valami szép idézetet és egy rajzot helyezzünk el egy oldalon. Egyesek szamárfülbe rejtett "TITOK"-kal is kedveskedtek. :) Meglepődtem. Vannak benne 13 éve írt oldalak. Sokat olyanoktól kaptam, akik csupán epizódszereplői voltak életemnek. De szép emlék attól még.

U.i.2: Idén sem kerültem semmiféle fagyöngy-szituációba...kár érte :)

És ezúttal sem marad el a mai hallgassátok. A klipp olyan..hogy is mondjam...érdekes.

Karácsonyra :)

Hihetetlen, hogy Frank Sinatra-tól alig vannak eredetik a neten. Pedig tőle vannak a kedvenc karácsonyi számaim.
Na de a következő számokkal kívánok Boldog Karácsonyt mindenkinek!!! :)

fáradt

Becsülettel jelentem, készen vagyok a mézeskalács sütéssel. Sőt. Még a díszítésével is. Az a legmacerásabb. Idén vicces feliratok díszítik a csillag, fenyőfa, harang és hullócsillag formákat. Jihhíj! Egész családanyásan érzem magam, leszámítva, hogy férjem az nincs, a puják megfelelői pedig egy kuty és egy cic. Sebaj.

Napról napra egyre jobban érzem a vizsgapara szorító kezeit a nyakamon. Nyekk! Az efélévi megfelelések sokkal vért izzadósabbak lesznek, nem feltétlenül a be-, le- és megtanulandók mennyisége végett, hanem a közbeni hétköznapi teendők miatt (munka + főállású gazdi). Na de majd csak lesz valahogy.

Jahm, és az álombeli ismerős ismeretlenekkel kapcsolatban újabb kérdéskörök íródtak. De ezt majd máskor :)

Mai állati érdekesség:
Tudtátok, hogy a farkasnak a talpán és a farka alatt a terület megjelölését segítő illatmirigyek vannak?
Vagy hogy túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak? Agytérfogata 150–170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki.

U.i.: Paprikafej, az én kis fekete farkasom, épp itt szundít mögöttem, a plédjén. Érdekes amúgy megfigyelni, milyen aktívan álmodik. Az előbb ugatott álmában :) Sokat. Nyüszíteni is szokott, ilyenkor mindig odamegyek, és megnyugtatom. Amikor alszunk, a kezemet lelógatom az ágyról, és a kezemben tartom az egyik lábacskáját :)
Ha ilyenkor álmodik rosszat, elég csak egy icit megcirógatni, és máris szebb álmokba szenderül :) De azért szívesen belekukkantanék, miket vizualizál ő.

Hogy micsoda?

Biztos ti is voltatok már úgy, hogy álmodtatok valakiről. Egy addig soha nem látott idegenről, az ellenkező nemből. És az álom olyan valóságos volt, hogy egész nap eszedbe jutott az ismeretlen, aki egyszerre több lett, jóval több, mint pusztán valaki a tömegből...
Mi van akkor, ha az a valaki tényleg létezik, s a tudatalattitok érzékeli egymást? És mi van akkor, ha aznap ő is veled álmodik, pedig még soha nem láttátok egymást?

Dinny' szerint badarság ilyenekkel foglalkozni, hisz sosem derül rá fény. De ha egyszer olyannyira valóságos tud lenni egy ilyen álom, hogy érzed a másik illatát, a bőre tapintását, a csókja ízét...
Veletek volt már ilyen?

Azt hiszem teljesen megfoghatatlan dolgokba kapaszkodom mostanság, hogy valamivel fenntartsam a szükséges álomvilágot, ami éltet, ha már nincs épp kiért.... Ami amúgy tök hülyeség, csupán nagyon rég éreztem azt a bizonyos világot megrengető, hegyeket elmozgató földindulást, villámlást....
És olyan elkeserítő érzés, hogy az a férfi, aki álmaim netovábbja, létezik, csupán egy másik kontinensen, tök elérhetetlenül és megismerhetetlenül. Gratu' Ré, épp ez hiányzott, hogy tiniálmokat hajszolj... üssetek meg :)

Új

Na jó. Elhatároztam. Minden nap tanulunk valami újat az állatokról. A vadállatokról. Azt hiszem, ha nem is lehetek most éppen valahol a vadonban, állatokra hangolódva, legalább a tudástáramat szélesítsem e téren.

Kezdjük mondjuk egy nagymacskával: A Tigris (Panthera tigris).
Képzeljétek, minden fajtája veszélyeztetett. Hihetetlen, hogy mi, emberek, mi mindent tönkre vágunk itt a Földön. Míg hajdanán a Közel-Kelettől a Távol-Keletig Ázsia nagy részén találkozhattunk vele, mostanra szabadon már csak Kínában, Tibetben, Szibériában, Indiában, Nepálban, Malaiziában és Thaiföldön élnek. Brutális, mi? Köszönet a vadászoknak, akik csak úgy, meg hobbiból, no meg az élvezet kedvéért, na és azokat a drága embereket se felejtsük ki, akik úgy gondolják, felettébb rangon felüli, ha igazi szőrmebundában járhat. Pffff. Az ilyen embert amúgyis meg tudnám folytani egy kanál vízben. Mert az ilyeneknek, na meg a tradícionális keleti gyógyászatnak köszönhető (amiért bizonyos szerveit univerzális csodaszernek vélik), hogy mindössze egyetlen évszázaddal ezelőtt még Ázsia szerte 100 000 tigris élt, mára már csak 7000. Te jó ég, azért ez elég brutális.

Szóval jahm. Amúgy vicces, mert noha úgy gondolnánk, hogy a narancssárga alapon fekete csíkok megnehezítik a rejtőzködését, ez épp ellenkezőleg van. A száraz, narancssárga alapú fűben ugyanis egy sas vagy, ha kiszúrod.
Csupán a szumátriai fajok 90-110 kilósak is lehetnek, így kerülve a legkönnyebb tigris-alfajok közé...pedig durván a kétszeresemet nyomják. Azt hiszem, ha valaha tigristámadás érne, nem a testsúlyom mentene meg...de mondjuk a cselek, amiket ma tanultam :P
A legnagyobb alfaj egyébként a szibériai tigris, ami 300 kiló, és akár 3 méter is lehet! Wow..aztak... 300 kiló!! Azért az tekintélyt parancsoló pöppet.

És azt tudtátok, hogy a fülkagylójuk hátoldalán lévő fehér folt az egyedek közötti vizuális kommunikációban játszik szerepet? Legalábbis így spekulálnak a tudorok.
ÉS aazta mindenit! 8-10 méteres ugrásokra is képes. Tehát vigyázzatok, merre kötekedtek :)
Amúgy jellegzetességük a saját territórium-jelölés, amelynek határát folyamatosan jelölik...na mivel? Persze, hogy spriccelt vizeletükkel + karmolásnyomokkal. Szóval Marcic le sem tagadhatja, hogy valaha tigris is volt a felmenői között, és hogy az én szobámat tekinti területe végének. Köszi!
Azt gondolom sejtitek, mivel táplálkozik, így ezzel nem untatnálak titeket -csak egy érdekességet emelek ki; ha van rá módja, a fiatal elefántot is megeszi. Na meg persze akár dögöt is. Jahm és napont 35-40 kilométereket is bejár...még hogy a kutya való a kertbe, a macska meg lakásba...

Dave Salmoni

Esküszöm, szerelmes lettem. Ez a pasas hihetetlen! A neve Dave Salmoni, és amióta az eszét tudja, állatokkal foglalkozik. Szinte az összes állatfajhoz ért, de az igazán kedvencei a nagymacskák. Állatidomárként kezdte, láttam róla videót. Ahogyan arról is, amikor a Bongo nevű oroszlán megtámadta őt, és csak az állaton múlt, hogy nem ölte meg. A következő felvételen az állat már fejével az övéhez dörgölőzik. Úristen, fantasztikus érzés lehet!
Egyébként számtalanszor fordult már elő, hogy megtámadta egy állat. És még mindig életben van. Mert nem riadt meg, hanem szembenézett a félelmeivel, és kiderítette, hogy miért történt. Hisz csak meg kell érteni az állatokat, ugyanúgy, mint az embereket is.

Szisztematikusan közeledik az állatokhoz a vadonban, soha nem tör be az állatok világába, épp ellenkezőleg. Azt éri el, hogy ne betolakodóként, hanem mindennapos, megszokott élőlényként kezeljék az állatok, fajtársukként. Igen, persze ehhez idő kell. Sok sok idő és türelem. Meg persze tettre készség, mert persze az elején, mikor teljesen új, szokatlan a jelenléte, betolakodóként definiálhatják az állatok őt. Résen kell lenni.
Épp most néztem meg egy kisfilmet, amiben mutatták, hogy egy fa tövében ül, s tőle alig 10 méterre falatoztak az oroszlánok. Majd a szieszta idején egy oroszlánykölyök a közelébe ólálkodott, tudjátok, olyan "hümm, simatolok a fűben, épp erre van dolgom, nem amiatt a fickó miatt közelítek felé, hanemmm....mert épp a vele szembeni fa töve a kedvenc fekvőhelyem" módon sompolygott oda, s leheveredett tőle 4-5 méterre.
Ilyenkor mindig megjelenik egy elismerő mosoly az arcomon...gratulálok ennek a férfinak, mert nem csak hogy az álmainak él, de az egész világnak is bebizonyítja, hogy az állatokkal tudni kell bánni, és első sorban meg kell értenünk őket, hisz egy bolygón élünk velük.

Jah, és épp az imént láttam egy videót arról, hogyan stimulál tigristámadást. A felvétel elején azt látni, hogy egy tigrissel küzd, majd a hátára is ráugrik egy. Egy másodperccel később pedig azt is, hogy ez az egész játék. Mármint csak játszik a tigrisekkel. És olyan édes dolgot csinált, amit háromszor is megnéztem, és mindahányszor nevettem rajta, mert Chil'-lel (nos...igen, voltaképp "majdnem" ugyanaz) ugyanezt szoktam csinálni...szóval a száját a tigris orrnyergéhez tette, és a szájával brbrbrbr-ögött neki (ezt nem tudom másképp elmagyarázni :) ). Annyira édesen játszott velük...
Aztán -bemutatván azt a helyzetet, hogyan kell leállítani a vadállatot, ha az harapni készül, simán benyúlt a tigris szájába, és ráncigálta, mutatván, mit kell csinálni. Az meg szelíden tűrte, utána még a fejét hozzá is dörzsölte Dave-éhez. Hihhhhetetlen!

És persze nem utolsó sorban ez a férfi úgy néz ki, mint egy istenség, mindamellett, hogy hihetetlenül okos és szimpatikus. Mit ér az én kis kutyanevelő, háztartásvezető, szerény életem az övéhez képest, akié minden nap egy kaland? Egyszerűen hihetetlen, elképesztő!
Szívesen találkoznék vele -már el is képzeltem. Én újságíró lennék, és a feladatom az lenne, hogy készítsek vele egy riportot :) Aztán egy helyi tudóstást adjak le az ott történő dolgokról, így terrrmészetesen elkísérném egy útjára a vadonba. Ehehehehe :)
Jójó, tudom. Ez a pasas akkoris elképesztő. Jahhaaaaaj, éniséniséniiiiis! Én is akarok a szavannákon vadállatokkal találkozniiii! Leírni, filmre venni a tapasztalataimat, mindent erre feltenni. Hajh. Essszméletlen.

Vagány

Ha be lehetne illeszteni ide egy sajátos Réka-füttyöt, megtenném. Iziben! Szóval most képzeljétek ide azt a bizonyos füüüüüüüüüüüüüüüüty-fürüttyyyyy hangot :) Az a felvillanó hát... férfi a javából.

A mai nap egy fokkal jobb, mint amilyen a tegnapi volt. Paprikafejjel elmentünk anyuékhoz. Mikor elindultunk, olyan hófuvallat volt, hogy ha Robokutty helyett történetesképp egy esernyő lett volna a kezemben, vigyorogva játszhattam volna Mary Poppinsosat. De hát ugye... :)
Amúgy látnotok kellett volna, hogy nézett ki ez a gyönyörű kis farkaskölyök, ahogy a fekete bundáján megtapadt a hó. Pláne a pofijára nézve fogott el a mosolyoghatnék. Arról nem is beszélve, hogy egész úton hihetetlenül okosan viselkedett, jobban tűrte az utazást, mint valaha. Sőt.
És amúgy azt is el kell, hogy áruljam (de pssszt! Ez szuper titkos. Hajolj csak közelebb a monitorhoz!) Szóval hadd áruljam el, hogy egyre inkább védelmez már a kis drága. És ilyenkor anyai szívem dagad a büszkeségtől. Mondhatnám, hogy a májam hízik tőle, de ahhoz nem locsolgatom elég alkohollal. Mármint a belső szerveimet.

Na de! Képzeljétek, mivel anyuéknál nem csak három adó van, mikor ott vagyok, hanem legalább hatvan, minimum egy órát mindig eltöltök azzal, hogy az Animal Planetet bámulom. A kedvenc csatornám. Na és van most rajta egy új sorozat; Into the Pride. Egy manus kiment a Szavannákra, persze kellő felszereléssel és háttérstábbal. Célja, hogy beépüljön egy helyi oroszlán csoportba, úgy, hogy azok elismerjék és tiszteljék az ő jelenlétét. Nagyon durva a fickó (és nem utolsó sorban roppant jóképű -már amikor nem félméteres a szakálla-. Láttam egy részt, és meg kell, hogy mondjam, nem semmi a pasas. És tudjátok, mi van? Sikerül ám neki, amit megálmodott.
Aztán van egy másik sorozat is, amiben egy srác vadon élő majmokkal foglalkozik. Látszik a szenvedély a szemében, amikor a közelükben van, és értük bármire képes. Mutattak pár gyors vágóképet, amiben rabul ejtett csimpánzokat szabadít ki.
Hogy én mennyire szeretnék egy ilyen életet! Egész nap azzal foglalkoznék, ami a világon a legjobban vonz: állatokkal.

Na de most már fekszem, mert holnap reggeltől dolgozom -ohhh, sokáig az utsó munkanapom szerencsére. JAHM! És csak 1-ig, szóóóval jihhíííííj!
Na legyetek rosszak!
A mai hallgassátok keretében (igen, tudom, a múltkori elmaradt) Muse-t kaptok, nem is akármilyen klippel! A Kill Bill összevágott jeleneteihez ad aláfestő hangulatot. Pezsdüljetek :)

Már megint egy elcseszett nap

Ha regényhős lennél, te azt a karaktert alakítanád, akivel a főhőst egyazon cellába zárták. Sok időt együtt töltöttetek, egy légtérbe zárva, egymást támogatva, egymásnak reményt adva. Átélted, ahogy a másik beteg, ápoltad, és viszont. Megtudtatok egymásról mindent, közel kerültetek, meg- és kiismertétek egymást, viccelődtetek, nevettetek, sírtatok együtt.
A te ítéleted 5 év, míg a főhösé csak 4. S egy szép napon az övé előbb telik le. Kinyílik előtte a bűvös ajtó, mely eladdig elzárta őt a Lehetőségektől, a Szabadtól, a Korlátlantól. Boldog, felszabadult arccal lépne ki az addigi korlát mögül...
...Te az az ember lennél, aki a búcsú után szomorú beszéddel írnád még le fennmaradó egy éved szánalmasra ábrázolt mindennapjait, bűntudatot keltve a másikban, hogy számára előbb adott a lehetőség. A más. A több.

Tudjátok, érdekes, ha egy napom kitörő örömmel indul, ha úgy igazán nevetek egy nap, s az emberek is rámmosolyognak, aznap tutira felhív, és elb*ssza a kedvem. Miért?

Az érzésvilágom keretbefoglalt. A bejegyzés elejét és végét hűen tükrözi. Sajnálom, hogy ilyenről kell ma írjak, de muszáj volt átadnom az érzéseket a billentyűknek. Megnyugszom tőlük, ha már ilyenkor nem vehetem elő a hegedűt, hogy kijátszhassam. A szomszédok bizonyára nem örülnének neki este fél 11-kor.

Ma egy új szót tanultam. Eskü még nem is hallottam, de akkorát mosolyogtam rajta, hogy ha külső szemlélőként látom magam abban a pillanatban, bizonyára elindult volna bennem egyfajta kérdéskör, azt körültapogatózva, vajon mi lehet a vigyor tárgya :)
A mondat, amely a passzív szókincset tartalmazza, ezt figyeljétek:
"Végül letettyent egy talicskára, és igazi könnyeket hullajtott" :) "letettyent" Hát ezen még most is mosolygok. Azt hiszem, beépítem a szóhasználatomba. De amúgy teljesen jól érzékelteti a szituációt, ugyanis a pasas, aki "letettyent", egy hájas őr. Namármost képzeljétek el, ahogy ez a nagydarab, löttyedt (áháá, innen a szó tettyedt-löttyedt :) ) pacák engedve a gravitáció hívószavának, bánatában lerogy egy felfordított talicskára. Ti is halljátok a képzeletetekben azt a "tetty" hangot? :)
Kéne egy új szó minden napra.

U.i: igaz, hogy tegnap "életben maradtam", de a kísértethistóriák miatt csak lámpafény mellett mertem elaludni...grattttulálok magamnak, hadd fogadjam nemes kézfogásomat, annak jeléül, hogy mekkora idióta vagyok :)
U.i.2: A mai hallgassátok (cáhh itt nincs aláhúzás) majd este lesz.

Borzongató

Én nem azért mondom, de egész nap egyfolytában kirázott a hideg. Nem, nem az a fajta, mikor fázol, hanem mikor megborzongsz valamitől. Történetesképp -ééén hülye- a Paranormal Activity óta jobban érdekelnek a természetfeletti dolgok, mint valaha. Főleg, hogy sokszor történnek vagy legalábbis történtek velem különleges dolgok.

A mai nap libabőröztető hatásai akkor kezdődtek, mikor a kisértet.blog.hu oldalra tévedtem, és az egészet végigolvastam. Vannak ott elég gagyi dolgok (a videókat innen, a munkahelyről nem tudom megnézni), de olyan képek is, amik azért elgondolkodtatnak. Igazság szerint kettős érzéssel viseltetek a dolog iránt, mert sokszor nézegettem korábban régi családi fényképeket, de soha nem tapasztaltam semmi "oda nem illőt".
Aztán áttévedtem egy fórumra, ahol ezzel kapcsolatos jelenségek tapasztalatait osztják meg egymással a hétköznap emberei, s legtöbben arról számolnak be, hogy az 1-től 6 éves gyerekük milyen furcsa dolgokat csinál, pl szülők által nem látható "emberekkel" beszélget a szobában, hogy a csecsemőjük egyfolytában mindig ugyanarra a sarokpontra mered, ill követi a szemével azt, s ha közelebb vitték hozzá, rúgkapálni és sírni kezdett. WWáááááá!!

Na és -ez mégdurvább- olyanokról is olvastam, hogy az állatok is ugye érzékelik a túlvilági lényeket, és a macska pl fúj is rá, meg borzol. Namármost olyan volt már, hogy a mi állatkáink ugyanabba az irányba meredtek, sőt, olyan is, hogy mikor egyedül voltam otthon, és már estefelé volt, Robokutty alias Paprikafej a bambuszrolós "ajtó" irányába, majd feljebb nézett, minha valakit végigmért volna talptól tetőig. És mikor szóltam hozzá, nem nézett rám, csak a fejét fordította felém, a szemével ugyanoda nézett. Sőt, mondok durvábbat, olyan is volt, hogy lehajtott fejjel morgott és ugatott valamit, amit én nem láttam. Jáháááj, hát be voltam rezelve.
Ráadásul Dinny' szobájában van egy kép a falra szerelt polcon, ami olykor eldől magától, és pár hónapja egyszercsak fogta magát és leesett a polcról. Pedig senki nem volt ott. Szóval érdekes.

Egyébként nem is tudom, mi a jobb, mert szeretném LÁTNI az ilyen jelenségeket, de inkább csak akkor, ha jók. Másrészt viszont nem tudom, tudnék-e jókat álmodni utána vagy egyáltalán normálisan aludni...

U.i.: Amúgy mostanra már itthon vagyok, és megnyugtathatok mindenkit, még élek :) Na meg hagyjuk már, miért is félnék? Hiszen én egy stramm csaj vagyok, vagy mi, eh? :D (*homlokracsap* -telükeeeee)
U.i2: Képzeljétek, képzeljétek!! Dinny' hozott haza filmeket, és köztük van a régóta kíváncsiságomat birizgáló (fújjj! sicc! ..perverz..) Law abiding citizen (avagy magyarul Törvénytisztelő állampolgár). És találjátok ki, a főszerepben ki tetszeleg!! Na? Na? Jack bizonyára kapásból tudja; iiigeeen! Gerald Butler. Aki mindamellett, hogy isssteni jó pasi, nem utolsó sorban állati jó színész, de erről -az exblogon- már úgyis kisregényt írtam. Szóval a ma esti program (mivel nincs kedvem beadandókat írni) azt hiszem adott. :) Majd beszámolok róla, ha eget rengető.
U.i.3: (ahelyett hogy itt utóiratozom, simán folytathattam volna a bekezdéseket, na mindegy) az utóbbi időben sajna alig van időm moziba menni, pedig az új DiCaprio filmet (NA MEG A TNAP ÓTA VETÍTETT AVATART!!!) mindenképp látni akarom. AKAROMMmmmm!! Egy a böki; ki jönne el velem megnézni a Shutter island-et? Mert arra azt hiszem egyik barátnőmnek sincs affinitása, akinek meg lenne, nem ér rá. Márrrrpediglen... szóval nem kap senki egy megveszekedett huncut karácsonyi ajándékot sem, amíg nem láttam! --ajjjaajj...azt hiszem le kéne vezetnem egy "kis" fölös energiát, kezdek furán viselkedni...--

na azért a mai hallgassátok sem marad el :P Jókedvre derítő. Szükség is van rá!

CsütörTÖK

Pár kérdés felmerült ma bennem, miközben lazacként pácolódtam és passzírozódtam a 47-esen. Az a bizonyos villany-felkapcsoló történelmi pillanat akkor következett be, amikor mögöttem egy kislány megszólalt gurgulázó, köszörületlen hangon. WÁááá! Ettől teljesen kiráz a hideg!
Kérdés: csak engem zavar botrányosan, ha valaki nem köszörüli meg a torkát és úgy beszél? Közben késztetést érzek, hogy én magam köszörüljem, pedig nekem nem is kell.

No és tudjátok, kik vannak még, akik hihetetlenül idegesítenek? Azok, akik nem nyelik le a nyálukat rendesen, és fröcsögve beszélnek, csak mert úgy jobban hangzik, vagy én nem is tudom. De most komolyan. Vagy egy...hmm..."ismerős", akinek szokása a kelleténél több nyálat tartani a szájában, csak mert úgy "szaftosabbak" a kiejtett szavak -vagy szerintetek milyen megfontoltságból??-, és tudja, látja, érzi, hogy pár literrel kevesebbel kéne, mert nem hoztam magammal esernyőt ellene... Na szóval...egen...
Egyébként vannak ám olyanok is, akiket kedvelek, ne aggódjatok :))

Amikor ma leszálltam végre a 47-esről -a fentiekben leírt gondolat-kavarok után- a Móriczon, beváltottam, amit tegnap megfogadtam. Történetesképp hogy ha ma is ott zenélnek majd az indiánok, teszek nekik pénzt a dobozba. Mert szegények minden nap, és tényleg minden egész álló nap ott vannak. Mindig látom és hallom őket. Szóval aztán képzeljétek, hirtelen eseménysodrásba kerültem, talán bizonyára némiképp belemagyarázás, de egyből visszakaptam. Még ha nem is azért adunk, hogy meghálálják vagy köszönetet mondjanak érte -ez a dolog nagyon tetszett.
Történt ugyanis, hogy ahogy épp beletettem egy 200-ast (nem, nem papírt, amivel már semmire sem mennének) a dobozba, rámmosolygott a cd-t áruló indián, majd tovább léptem nem egész kettőt, amikor egy mosolygós, pirosba öltözött lánytól elvettem egy szóró magazint, amikorra is közli, hogy
-Köszi! Egy pacsi az ára! -és high five-oltunk :) Majd elém állt a két fiú kollégája, és "velem iiis" felkiáltással nekik is adtam egy-egy pacsit :) (amúgy a szóró magazin címe: High five)
Nahát, egész felvillanyozódtam, és végre ismételten egy teljesen pozitív napon vagyok túl. Megérte ma is felkelni. Hogy mik vannak :)

U.i.: szerintetek is bizonyos szavakhoz bizonyos színek társulnak? Például egészen biztos vagyok benne, hogy a szomorú szó kék, vagy hogy a Remény narancssárga (ez nem egészen az a szín, amit én képzelek, de itt nincs hasonló).

Havas

Robokuttyal és Kristóffal -volt csoptárs- felmentünk a hegyre. Szép volt a város. Szeretem ilyen fényekben látni. Elfog valami filozofikus merengés ilyenkor mindig. Még jó, hogy Kristóf ott volt, és segített elterelni a gondolatokat, mert egyébként bizonyára elmerültem volna a búskomorság tavában, hatalmas sóhajok közepette. De szerencsére így még a lapátokat sem tudtam megfogni, hogy akár átcsónakázzak rajta. :P

Elég sok mindenről esett szó, rengeteg dolog került terítékre, és azt hiszem, kellett már ez a kikapcsolódás. És míg mi szétszedtünk és újból összeraktunk témákat, addig Kutty oda meg vissza volt boldogságában, és rendszerint eltűnt, hogy aztán az első füttyszóra visszakolbászoljon.

A sok kolbászolás után meg beültünk a Ponyvába Dinnyéhez, fáradt gőz-kieresztéses forraltborra. Nem maradtunk sokáig, de jó volt, főképp, hogy Paprikafej is elszundított, így szerencsére nem kellett egyfolytában azon stresszelni, hogy rámborítja a forró italt.

Az egyéb történésekről csak annyit, hogy azt hiszem, belül még tart a tűzvész, de már lassan elül. Még feléget maga körül egy-két dolgot, bár már nem sok maradt. Apropó. Ma dobozolni fogok. Na nem úgy, mint Tóték.
Most viszont megyek, mert a puják már éhesek, vadászok nekik egy mamutot :)

'It's beggining to look a lot like Christmas'

"Menni kell tovább, így nem mehet tovább. Csak annyi kell, hogy
menni kell, mindig ezt mondják, ha kérdezem.
És inni kell tovább, és enni kell tovább, és tenni kell és venni kell,
és ennyi kell és annyi kell...
..Mindenki változik, de nem változik meg senki sem"

A lány ugrált és pörögve táncolt a szakadó hóesésben, ahogy kiléptek az épületből, ahová a bort rejtették.
-Most már a hóesésről is mindig te jutsz majd eszembe -mondta a fiú, és mosolyogva megfogta a lány kezét

Egyszóval leesett az első olyan hó, ami meg is maradt. Robokutty teljes átszellemültséggel vetette bele magát a hópelyhek fergetegébe. Már reggel 8 felé is be volt sózva, akkor kezdhetett el esni. Fél 11re pedig már jó pár centissé dagadt a fehér dunyha.

"Én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább"

Eszembe jutott, hogy milyen boldogság ennek a kis lükegyereknek, hogy játszhat a hóban. Látnotok kellett volna, milyen kitörő örömmel, átszellemült boldogsággal futkározott, kapkodott a hógolyók után, és milyen ennivaló volt, ahogy a hóban turkálás után fehérlett az orra :)

"Ha azt hiszed, a könnyeid az égiek majd megveszik
Ha azt hiszed, nincs benne rendszer, ha azt hiszed, van benne rendszer..."

Szóval a reggel jól indult, már csak azt remélem, a folytatása is hasonlóképp jókedv teremtő lesz. Nem szeretek szomorkodni, és a tegnapit sajnos nehéz kiverni a fejemből. Vádló szavak visszhangoznak benne, valakitől, aki már maga sem tudja, miért harcol, hisz nem érez csak ürességet az iránt, akit voltaképp már nem is szeret...csupán fél bevallani saját magának is.

Új lap, új Élet

Mit is lehetne első bejegyzésként ideírni?
Talán azt, hogy meg- és belefáradtam ezekbe az olcsó játékokba. Őszintén, tiszta lappal indítok. Nincs többé intrika, nincs többé vita, nincs többé féltékeny jelenet, nincs nincs NINCS. Megszűnt.

Életem legnagyobb részét olyan valakivel töltöttem, aki...aki mindig az marad számomra, akit annak idején láttam benne, a zebrán, zöld kabátban átsuhanva.
Sok szép hetet, napot, órát és percet töltöttünk együtt....de talán mégtöbb volt, amit szenvedéssel, boldogtalanságban.
Minden azon a bizonyos napon kezdődött, amikor pontosan tudtam, hogy valami nincs rendben. Láttam. Megjelent. Vizuális formát öltve, kisfilmként játszódott le a szemem előtt. De nem hittem akkor a képességnek. Az egyszer nem. Pedig igaza volt. A képek sosem hazudnak.

Utána történt, hogy megroppant a kristályüveg, a kitinpáncél -a vastag védelem, amellyel hirdettem, a SZERELEM ilyenre sosem képes. Hát dehogynem. A legkegyetlenebb gyilkos; elvéreztet, hogy lassú halállal halj. Sokáig értelmetlen köröket jártam, önigazolásképp olyan sötét vermekbe lemászva, ahonnan nehéz volt a visszaút. Aztán már minden csak süllyedt, s próbáltuk menteni, amit lehet...mindhiába. Posványföldről nincs visszatérés. Akik onnan hirdetik az igét, csupán halovány árnyalakjai önnön maguknak. Szellemek, formát öltött ködképek...
Jelige nélkül nem megy. Az enyém: "Engedd be a napfényt!". Anélkül nem lehet. Anélkül a növény sem virágzik. Ágnes asszony reménye is csupán egyetlen parányi fénysugár volt.... no nem mintha bírta volna épp ésszel.
Újra és újra talpraállni. "Mert miért is esünk a mélybe? Hogy megtanuljunk újra és újra kimászni belőle"

Szerettelek. Volt idő, hogy mindennél és mindenkinél jobban. Akkor a szemem még csillogot, a napfény ezernyi varázsporát szórta. S mint feketelyuk, szippantott be a hatalmas üresség. A hiány, a vágy, a meg nem valósult álmok, a be nem tartott ígéretek, a tohonya lustaság, amellyel inkább más napra toltad az aznapi lehetségest, csak hogy időt nyerhess, másnap mit mondj majd újabb kifogásképp.

Tudjátok mi maradt mára? A fellélegzett szabadság. Nem tagadom! Még ha meg is utálsz érte, te, akit bosszant, hogy életedben mindent megkaptál, de engem megtartani nem tudsz! Te, aki azzal, hogy éktelen haraggal ordítani kezdtél a szüleidnek, ha valami nem tetszésed szerint volt, lásd, tudd, ezúttal egyetlen esélyed sincs, az utolsó zsetont is eljátszottad. Nem segít, ha sírsz, ha dühöngsz, ha kapuajtót versz be, ha ordítasz, ha ütsz, ha vágsz, ha toporzékolsz, ha a földhöz vágod a törékenyt. Elillant a varázserőd. Szerteszét oszlott...

A toronyszobában ébredt, közvetlenül az ablak mellett. Pontosabban az ott kialakított, különleges, beépített fekvőhelyen. A rámáról lógó prizmák szerteszét szórták a napfényt, ezernyi színre tagolva. Megtörölte a szemét, s az addig homályos kép egyre konkrétabb formát öltött.
-Csak hosszú, mély álom volt. -mondja magának, és lenyomja az ajtó drágakőhöz hajló, csiszolt üveg kilincsét.