Bizzzzzzz

Amúgy már most jelentkeznek nálam a bicikli elvonás tünetei. Ma ugyanis a hidegre való tekintettel még a poncsóhoz is túl hűvös volt, nemhogy ahhoz, hogy szembeszegüljek a széllel, Főnix hátán.
Már minden bajom van, arról nem is beszélve, hogy a farizmaim itt ernyed(ez)nek az irodai széken...

Marcic mától fogva az eunuchok sorsára jutott. Szegénykém, nagyon kába volt, mikor hazahozták Dinnyéék, de ilyenkor ez normális. Azt mondta az orvos, hogy vitamin-hiánya is van.. Volt valami megindító, ahogy magáról alig tudva feküdt a radiátoron. Még a szeme is alig reagált a mozgásokra.

Jövő hétvégén remegni fog a gyomrom. Pontosabban 14-én. Dé 23 lesz. Te jó ég. 19 évesek voltunk, mikor 8 év után újra találkoztunk. TE ATYA ÉG! 4 éve??!! Furcsa, hogy ennyire szalad az idő -bármennyire is elcsépelt közhely ez a mondat..

Összességében; várom már az újbóli jóidőt, mert már igazán tavaszt szeretnék! A reggeli sétánál rengeteg hóvirággal találkoztunk! Olyan szépek! Legalább mosolygós volt az ébredés, amúgyis Chil egyfolytában ugra-bugrált, és hozta a botot, hogy dobáljam neki :)
Anyuék szerint jobban szeretem Robokuttyot, mint amennyire az "normális". Nem igazán értem, mire gondolnak, mindenesetre el nem tudom képzelni, hogy másképpen is hozzá lehet állni Paprikafejhez, mint ahogyan én teszem :P
Igaz...észrevettem, hogy nem múlik el poszt anélkül, hogy szóba ne kerülne :)

Azt nem is tudom, említettem-e, hogy kaptam egy film-linket; Hachiko -egy kutya története. Richard Gere a főszerepben! Tavalyi film, és én még csak nem is hallottam róla eddig! Amúgy igaz történet! Japánban szobrot is emeltek ennek a kutyának, a hűség mintaképének. Elkezdtem nézni, de Pötty érkezése miatt a felénél -pont a legérdekesebb, sorsfordító résznél- abba kellett hagynom. S mivel a neten keresztül nézhető, még csak bentről sem tudtam befejezni. De már alig várom, hogy kiderüljön, mi fog kisülni ebből. Sanszos, hogy bőgni fogok :)

Amúgy a történet egy talált kiskutyusról szól :) Eszembe jutott közben, hogy annyira kíváncsi lennék, Chili előtörténetére is! Képzeljétek -ezt feltétlen el kell mondanom-, valószínűleg mélyen rögzülhetett benne, amikor valaki otthagyta, mert nem csak abban nyilvánul meg a már-már beteges ragaszkodása, hogy olyannyira gyűlöl egyedül maradni a lakásban, hogy amihez csak hozzáfér, szanaszét cincálja. Hanem abban is, hogy amikor lent leültetem, és távolodom tőle (behívási gyakorlat részeként, avagy a "hozzám" vezényszó alkalmazása), maximum 5 métert visel el közöttünk. Utána futva jön hozzám. Ha -az 5 méteres távon belül, távolodás közben- pl egy vastag fatörzstől egy pillanatra nem látja, hol vagyok, ugyanez. Lélekszakadva rohan hozzám..

Nahm, már csak 2 órát kell kibírnom!!

Loop

Letiltották a benti wiw- és fészhasználatot. Legalábbis ma nem lehet csatlakozni a felületekhez -még fél 6 után sem- . No nem mintha egyébként nem tudnék mást csinálni.
Ma megint megnéztem a The Notebook c. kedvenc filmem. Persze megint pityeregtem rajta, mint egy klimaxos, pedig még csak a petéim sincsenek (épp pár napja) érési periódusban.
Ez a film megható. És rájöttem közben, hogy mennyire hiányzik ez az egész szenvedély dolog. Okéééé, befogtam.
Amúgy Imdb-n 8 pontot kapott..

Meg akarom nézni a 'Mindenki megvan' c. filmet. Épp imdb-n keresgélünk egyik munkatársammal, és a Szárnyas fejvadász filmre kattintottunk. Halljátok...Robert de Niro olyan pasi volt fénykorában, aki igazán a zsánerem! És az az anyajegy az arcán... *olvadozás*
Most született egy elméletem, miszerint irrrtó szexi, ha egy férfinek az halántékának tájékán (arcának oldalán) van egy anyajegy! :P

A környéken az emberek körében egyre általánosabb a zúgolódás. Az Eset óta vagy azért szólnak be, mert "ő az a kutya, aki megtámadta..." -NEEeem! Nem ő volt!!!
Vagy azért, mert "a szabályzatban is benne van, hogy pórázon kell sétáltatni". MEGŐRÜLTEK??!! Egész nap a lakásban van, miért ne futkározhatna az udvarban? Buta, buta buta buta buta emberek... és a legjobb! Gyengeségük jele, hogy egyből feljelentéssel fenyegetőznek...hadd gratuláljak!

A tökéletes feleség képlete

Az alábbi cikket az Indexről másoltam át:

Megvan a tökéletes feleség képlete

Genfi tudósok megtalálták a tökéletes feleség képletét, írja a Telegraph. A menyasszonynak öt évvel kell fiatalabbnak lennie, hasonló kulturális környezetből kell érkeznie és okosabbnak kell lennie leendő férjénél.
A European Journal of Operational Research-ben publikált kutatásban 1074 19 és 75 év közötti pár esetében vizsgálták meg, hogy milyen tényezők a legfontosabbak a hosszú és boldog kapcsolathoz. A vizsgálat szerint a megadott képlethez ragaszkodó pároknak húsz százalikkal nagyobb eséllyel lesz hosszú és boldog házassága.
A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a képletük tökéletesen illik a 83 éves II. Erzsébet brit királynőre, aki négy évvel és tíz hónappal fiatalabb férjénél. Még 1947-ben házasodtak össze, emlékeztetnek rá.

Ez mind tök jó, és ebből is mi derül ki? Hogy a nőkön múlik a kapcsolat nagyobb része. "..okosabbnak kell lennie leendő férjénél" -nyílván, hisz így tudja "arra fordítani a fejet, amerre csak akarja".

Igen ám, de tökéletes férj recept? Olyat hol találni? Hát sehol. És miért? Mert míg a férfiak igényei a mieinkhez képest viszonylag egyszerűek (nézzen ki jól, tudjon főzni és legyen istennő az ágyban, na meg persze azért el lehessen vele beszélgetni), ez fordítva nem jelenthető ki. Sőt.

Merthogy igencsak differenciáltak és komplikáltak, valamint igen nagy számúak azok az igények, amiket a férfiúi "egyedek" felé támasztunk... *sóhaj*

Bonyolult

Belegondoltatok már abba, hogy minden, minden munkakör emberekhez köthető? Mármint úgy értem, hogy ez az egész munka dolog egy hatalmas nagy ember-körforgás. És minden munkakör visszavezethető a termelői szektorban dolgozó "kisemberekhez".
Pl. vegyük ezt a call centert. Ha csak azt nézzük, hogy a munkánk feltételeit a takarító brigád biztosítja, akik elmosogatnak, beszerzik a tejet, a cukrot, hogy a kávénkba legyen mit tenni. Pótolják a teát, citromlevet, az eltörött és eltűnt tányér készletet. No és persze tisztán tartják az épületet, valamint az asztalokat, gépeket.
Ahhoz, hogy az ő munkájuk biztosítva legyen (t.i. legyen elegendő tisztítószer, vagy hogy be tudják szerezni a pótolandó dolgokat), az ő munkájuk mögött is egy másik emberkör áll. Pl. el kell menniük a Tesco-ba, hogy megvegyék ezeket a dolgokat. Ott ugye szintén munkakörök alapulnak az ő igényeikre-vagy közvetetten a miéinkre-, hisz ugye mások meg azzal keresik a betevőt, hogy a polcokra helyezik a számunkra szükséges beszerzendőket.

Na de a Tesco-s dolgozók munkakörülményeinek megteremtésével is foglalkoznak valakik -pl a gyártók / termelők, akik által elkészül az adott termék (pl egy flakon mosogatószer). És ez így megy, mindaddig, míg szövevényes, bonyult elágazások után körbe nem ér az egész.

Hú, ez nem lett valami közérthető poszt. Mindegy. A konyhába belépve, megpillantván a takarítót, jutott ez mind eszembe, miközben a géppel lefőzettem magamnak egy kávét.

(képeket meg egyelőre nem enged feltenni ez a benti gép..most amúgyis valami furcsaság van, hogy ilyenkor írhatok bejegyzést, holott eddig fél 6ig nem lehetett használni a szervert.)

Technika

Most olvasom az indexen, hogy japán tudósok kifejlesztették a távirányítható, repülő, robot kolibrit! Igaz, hogy 4 szárnya van, így állítólag inkább úgy néz ki, mint egy szitakötő, de még egyhelyben is képes "lebegni". Oké, hogy léteznek távirányítható helikopterek, de azok -gondoljunk bele- sokkal nagyobbak. Egy kolibri méretű repülő izé azért nem semmi!!
Ezek a japánok különösképp jók a miniatürizálásban.

Lassan a kémiparban is bizonyára felkapják rá a fejüket -pl ha élethű modellt tudnának gyártani, simán észrevétlenül lehetne megfigyelni embereket. Annyi különbséggel, hogy az olyan térségekben, ahol nincs kolibri, mondjuk kék cinegének álcáznák a készüléket. Ebben van a biznisz, gyerekek!

Just say yes!

Ismét bringával munkába! Ez az igazi munkakezdés! És a pár nappal ezelőtt történtek lassan igazán leülepednek bennem!
Végre igazi tavaszkezdeti idő van -még ha később, 10-éig, be is fog borulni. Még még még! Még ilyen napot! Így az sem olyannyira megterhelő, hogy dolgozni kell.
Snow Patrol pedig keretet ad a napomnak.

Nem fogok aggódni hülye dolgok miatt. Minden lesz, ahogy lesz, ahogyan történnie kell.
Végtére is egy imádnivaló barátom van, aki mindenben igyekszik a kedvemre tenni. A többi dologról majd elválik, mennyire bírjuk elviselni a másikban.

Már megint party-meghívásokban bővelkedem, eltekintve attól az apró, picinyke, elenyésző és mellékes tényezőtől, hogy mindehhez nem rendelkezem elegendő szabadidővel.
Mindenesetre tegnap Fannival spontán elvittük "kirándulni" Paprikafejt -de ezt említettem is tegnap. Jól kirohangálta magát, és játszott más kutyákkal is. Örömmel jelentem, hogy "anyja lánya", vagyis tapadnak rá a hímek. Egy pici, drótszőrű tacsi teljesen szerelembe is esett iránta, pedig nem tüzel még. Robokutty folyton a lábamhoz futott, az volt a "ház", a hímek meg körül állták (nem vicc!) és mindegyik elkezdett rá ugatni :)

Kíváncsi leszek, hogy a nyári bicikli túrák hogy alakulnak majd, illetve mennyire lesz rá lehetőség, minthogy azokon a napokon, amikor majd nem dolgozom, szeretnék minél több időt Chillel tölteni a szabadban.
Apropó, K-t is meg kéne látogatni, mert van egy enyhe 8-as a hátsóban.

Hittétek volna, hogy ilyen gyorsan tavasz lesz? A virágok már rügyeznek! Annyira szép, olyan vidám, színes és lassan illatos is! Hamarosan ismét megjelennek az első pillangók és méhecskék is! Lehet majd velük versenyt szállni.

Nektek mi volt az a film, ami maradandó élményt nyújtott? Ami után napokig gondolkodtatok a témáján, feldobott kérdéskörén? Erősen kell gondolkodnom, mert emlékszem, hogy úgy egy féléve láttam egy filmet, ami után megszólalni sem tudtam egy darabig.. ÁH!! Megvan! A Milk! volt az!! Meg a Zuhanás.
Most mindenképp meg kell néznem a "Mindenki megvan' és a 'Vihar sziget' című filmet. Muszáj! Előbbi egy értékes film, Bakancslista -szerű, utóbbi pedig rémisztő, tehát semmiképpen nem szabad egyedül aludnom utána.

Promise that you will never let go

-Minden barátnőmnek van valami stiklije.
-Igen? Miért, nekem mi az?
-Hát az állatszereteted.

...sóhaj... lassan elérjük az "ajjaj" szintet. Csodálkozom, hogy nem értette meg, mit éreztem pár napja AKKOR? Mert ma megint ellőtte a "nekem az állatok tárgyak" mondatát. Ezek a mondatok -ezúttal is látta rajtam, bár nem az igazi mélységét- bántanak. A szó szoros értelmében érzek ilyenkor valami szúró fájdalmat itt belül. Mintha ilyenkor mindig leomlana egy rész a neki emelt szoborból. Pedig már egészen kötődöm hozzá.

Megyek, kiszellőztetem a fejem Chillel. Az idő szép ugyanis. Süt a nap.
Sírni volna kedvem. Soha nem fogja megérteni, átérezni az igazi mélységét annak, aki vagyok. Hát ezért van ez az egész. Mert nem tud behatolni oda, ahol az igazi érzések kezdődnek. Hát ezért nem tudok szerelmes lenni, csak erősen kötődő. Igaz, azt erősen. De az más, mintha szenvedéllyel szeretném. Nemde?