Rengeteg idő telt el amióta utoljára rendszeresen posztoltam, és azóta az Élet jó sok lehetőséget talált rá, hogy taszigáljon, meggyűrjön, próbára tegyen. Tudom, ezt nyilván sok mindenki más is elmondhatja még magáról, az emberek élete, ha zajlik, gyakran vált fordulatot, és a megannyi útelágazás mégtöbb lehetőséget ad a teljes kakofóniára. Mondjuk úgy, hogy próbatételből volt sok, de itt vagyok, élek és virulok, de legalább közben mindenki más öregszik csak, én ugye nem :)
Jó polgárhoz méltón az évek alatt igyekeztem foglalkozni a lelkemmel is, hogy ne merüljek el a hullámok tengerében (vagy a tenger hullámaiban), és azt hiszem azt azért állíthatom, hogy eddig jól lavíroztam a kaka és a fos állapotai között. Mondjuk most már jöhetne légyszi egy szuperjó konjuktúra időszak, ahol minden szipi-szuper.
Úgy alakult, hogy felkerestem egy Life Coach -ot, és közös munkába kezdtünk, elsőre pedig egy elég érdekes házifeladatot kaptam, mégpedig hogy írjak egy levelet önmagamnak - a szimpatikus énemtől. Az egyik kérdés, amire ki kell térnem, hogy "milyen helyzetekben tudsz leginkább önazonosan viselkedni"? Ha bárki olvassa ezeket a sorokat, kérlek, hogy vidd el magaddal te is a kérdést, és válaszold meg, rád vonatkoztatva.
Jó kis kérdés.Lássuk csak.. Akkor vagy önazonos, mikor nem vagy "műsoron". Mikor kontrollált mozdulatok, mondatok, szerep helyett csak te vagy ott, a gondolataiddal, intuícióddal, és azokkal az érzékessel, amiket nem kell kitalálni, mert maguktól találnak kifelé utat belőled.
Azt hiszem akkor tud az ember lánya leginkább elhomályosulni, ha az önazonos alkalmak jelentősen megritkulnak, netán teljesen eltűnnek. És milyen fontos a megfelelő partner is! Ha egy önazonos megélés eufóriájával hazaérve otthon hűvös hangulat fogad, vagy témát elterelő más gondolatokba kell becsatlakoznod - az olyan, mintha a frissen hazavitt Monet festményt egyből letakarnák egy ponyvával.
És akkor most itt hagyom ezt, hogy gondolkozzatok rajta ti is :)
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése