#néhailyeniskell

Voltunk ezen a Sweetheart gofri nevű helyen a csajokkal, és hogy mit ne mondjak, nem dobtam el tőle a hajam. Egyrészt arra utazik, hogy mindent kérj rá, a tészta is külön pénzbe kerül, de ezen felül alapot, gyümölcsöt, szórást, öntetet, és ha vastag a pénztárcád, még fagyit is. Persze mivel tömény cukor az egész, valami üdítőt biztosan kérsz, ami -nyugodj bele, egészen biztosan túlárazott, (kis szerencsével házi-, de az is lehet hogy sima Ági)szörp lesz, 1-1 belevágott narancs és lime darabbal. És így hagysz a helyen 1800 - 2300 huf körüli összeget.

Oké, te válogatod össze, hogy mit kérsz rá, és akkor már igyekszed elkerülni a snassz megoldásokat, mint túrókrém vagy vaníliapuding alap. És kezdjük ott, hogy kapásból 3-ból 3 dolog "épp" nem volt kapható, pedig ha már ilyen helyen vagy, akkor csak brüsszeli waffle darabkákat kértem volna rá, limonádéból pedig csak jobb lett volna a lichi-s. No, sebaj, ezt is kipróbáltuk, sznobultunk picit, néha ilyen is kell. A társaság miatt legalább mindig megéri, 20 év az 20 év marad.

Volt már, hohó, nem is egyszer, hogy azt éreztem, lelki társra találtam, tartott 1-2-3-4 évig, aztán eltűnt az Élet útvesztőjében, olyan gyorsan, mint ahogyan a víz eltűnik a lefolyón. De ezzel sincs gond azt hiszem, mindenkinek megvannak a maga ösvényei, amit követni akar. Hálás vagyok a barátaimért, akik még ma is itt vannak nekem, és szerencsére előfordul, hogy még most is bővül gyöngyszemekkel a számuk, azt hiszem azért, hogy a balansz meglegyen, mert az elvesztettek helyét bár pótolni nem lehet, az űrt valami egyetemleges törvény előbb-utóbb betölti, más formával, más színnel, de odaillünk mégis, egymás életébe, bele :)

Hát velük együtt éljük át a csodát, ahogyan napról-napra változik a világunk, a problémák és örömök; a boldogság minősége. Fú, de bölcs lettem így félévnyire a 30-tól :)