Na jó, most már lassan elég lehetne a borongós időből, mert érzem magamon is a hormonok-felpumpálta ideget, meg a "nehehehe" és a nyűgösség egyéb változatait. Ezt gondolom mindenki ismeri.

Jövőhéten visszük Buborékot, az autót szervizbe, és csak gyors fohászokat tudok küldeni az ég felé annak érdekében, hogy max 2 nap alatt meglegyen a fékbetétek cseréje, hogy azon a hétvégén végre leutazhassunk A Nagyihoz. Mindkét kutyával :) hehe. Már alig várom, hogy a karjaiba röpülhessek, persze csak óvatosan, az én drága nagyikámnak, aki idén tölti a 90-et. A 90-et! Mellbevágó ennek súlya, pláne ismervén az ő életének történetét.
 És azok az illatok, a semmi mással össze nem téveszthető hangok, az életérzés, ami nála fogja el az embert.. a gyerekkor esszenciája, a lelassult idő, a fecskék hangja (jó, most őket még nem halljuk majd), a friss levegő, az utca csendje.. Koroncó