Végrepéntek, meg napsütés, jön a hétvége, treibball bemutató és felkészülés a csapattal a versenyre, megoldódni látszik végre a versenypálya elkerítésének problémája, vasárnap kirándulunk, és van egy meglepi programunk is, mert most vagyunk 1 évesek. Ja, és rendeltem pár dolgot a szőrös gyerekeimnek a zooplus-tól, és már most alig várom, hogy megérkezzenek. (1 szárazsampon Hegyesfülnek, mert elkezdődött a "büdi dolgokba hempergős" korszaka, és gyűlöli a fürdetést... Egy szilikon utazó tál víznek, jól jön, ha megyünk kirándulni vagy a kutyasuliba, és 2 féle labda. Az egyik egy chuckit --anno Amerikából hoztam neki ilyet haza, meg kaptunk is, de az egyik szőrén-szálán eltűnt, a másikat pedig beleejtette a patakba, majd ordibálva követte a partról egy masszív szakaszon, ahogy szépen elúszik....érdekes, hogy amúgy minden egyéb esetben engedély nélkül is beveti magát a vízbe, de akkor pont kitalálta, hogy ő fél....hogyne-, a másik meg egy zöld, sípoló szuperjó labda, amilyenünk szintén volt már, és hosszú hónapok után ment végül szét véglegesen, és most csak 890 forint, szóval abszolút megérte!)

U.i.: a pocakom már egyértelműen úgy néz ki, mintha masszívan zabálnék... :/ meh...
igyekszem amúgy azért formában is tartani magam, pl a reggeli sétáknál guggolok, és mától esténként is bevezetem. Meg jó lenne este 6 után sem enni, ezzel mondjuk csak az a gond, hogy általában akkorra érek haza.

Én tudom már miért nem csíptem soha ezt az óraátállítást (amikor hajnali 2 helyett már 3 van). Rendszerint 5:30-kor kelek, viszem le a kuttyokat. Volt konkrétan 4 nap, amikor örültem, mint majom a farkának, hogy milyen jó világos van már ilyen korán, és hozzá még a madarak koncertje is, hát egészen olyan üdítően hatott, mint egy bögre kávé (amit ides 3 hónapja nem ittam, és olykor azért hiányzik). Erre jön ez a mizéria, és ismét "sötétben" kezdődik a reggel. Skandallum! Kérem vissza a világos ébredéseket!

Eddie Izzard estje egészen jó volt! Feldobott a stílusa, a poénjai, az előadásmódja. Nem volt feliratozva, de meglepően még így is értettem a 95%-át annak, amiket mondott. Jól kidolgozott barokkos körmondatai voltak olykor, szép kis kitérőkkel, az biztos, de valahogy mindig szépen visszatalált az eredeti történetszálra. Nekem nagyon bejött! Az mondjuk szerintem kb ezer százalék, hogy cuccozott előadás előtt és a szünetben is, de ez nem oszt nem szoroz, a szórakoztató iparban ez kb mindennapos.

Megvolt a nagy pénteki izgalom, és úgy döntöttem, ideje le is írnom, mert úgy talán jobban leesnek nekem is a dolgok, mert azért van ám úgy, hogy azzal kap valami igazi súlyt, ha (virtuális) papírra is veted, legalábbis velem ez a helyzet.

huh....*nagylevegő* ... szóval az a helyzet, hogy ... babát várok! Várandós vagyok, áldott állapotban, sorolhatom még, de ugyanúgy hihetetlennek hangzik sokadjára kimondva is! Már a 3. hónapban járok, vagyis éppen a 13. hétben, amikorra már kialakult minden végtagja és belső szerve, és túl vagyok az első genetikai ultrahangon is, ahol megállapították, hogy nincs fejlődési rendellenessége (de azért hétfőn még megyek egy kombinált szűrésre, ahol vérvétellel megállapítják remélhetőleg ugyanezt).

Bár a doki látta már a nemét, mi nem szeretnénk tudni, ha lehet, majd csak akkor, ha megszületik, bár én sanszosnak tartom, hogy egyszer lesz majd egy "véletlen" elszólás vagy az ultrahangon pont úgy fordul, hogy látni lehet majd valamit --vagy épp annak hiányát :)

Nem volt tervezett egyáltalán, és ennek tetejébe ráadásul kvázi papírom is volt róla, hogy gyógyszeres segítség nélkül nekem nem lehet... gondolhatjátok a meglepettség mértékét, mikor kiderült, hogy hát valószínű, hogy már a kiutazásnál is többen voltunk, de hogy Izlandról hárman jöttünk vissza, az egészen bizonyos! Persze a kezdeti sokkot azóta felváltotta valami hihetetlen, ezt-nem-hiszem-el és ez-tényleg-velem-történik? felvillanyozó érzése.

Egyébként az egyre növekvő hasamon kívül (úgy nézek ki, mint aki minden este jól bevacsorázik -mondjuk pörköltet nokedlival, jó tejfölösen, kenyérrel, és némi csemegeuborkával) egyedül az időről-időre felbukkanó, pár órástól egész naposig terjedő masszív hányinger és szag-érzékenység, illetve nyűgösség lát el jelekkel afelől, hogy akkor sem vagyok egyedül, amikor nincs itt velem senki. Mert hát a ficánkolásából (pedig láttam az ultrahangon hogyan rugdosott, hogy most már aztán elég legyen, hagyják őt pihenni) még semmit nem érzek. Úgyhogy pár naponta eszembe jut, hogy lehet, hogy ezt az egészet csak én találtam ki vagy álmodtam, mert hát az nem lehet, és és és készen állok én erre??

Elvileg szeptember végi lesz, gyakorlatilag majd meglátjuk. Mindenesetre Sors keze vagy sem, hogy pont az a hónap, amelyikben Apa szülinapja is volt, meg hát az enyém is is ugye... mindenkinek van egyfajta hitrendszere (valakinek pont az, hogy nincs), én valahogy nyugodtabb vagyok ettől, és nem tartom véletlennek ezt a kis Almamagot, aki valójában most már akkora, mint egy citrom, a méhem pedig mint egy grapefruit.

Meg is mutatom nektek, hogy képet is köthessetek hozzá, hát íme.

Már egészen felismerhető a formája, itt éppen -ha jól veszem ki a dolgokat-
félig háttal, elfordulva szégyenlősködik. De nem fogok hazudni, annyira nem értek hozzá,
szóval a gerincvonalát látom, meg a fejét, és közelebbről nézve
a képen az orrát is (ami egyébként "élőben" nézve
egészen biztosan kivehető volt)

Hát igen... 2 kg-val többel, jelenleg
még csak enyhén domborodó
hassal. Úristen, ez tényleg én vagyok?

Bé küldött egy képet a hajdanán közös hajóról, amolyan "előtte" és "utána" módszerrel, tény, hogy csinos darab lett, gondoltam is, hogy na, hát akkor most már legalább van egy jó kis csónakja (ami nem süllyed el, ha vízre teszik). Egyébként tény és való, hogy nagyon csinos lett, most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy teljes egészében mikor lesz "vízre kész". Azért lassan, de biztosan, úgy érzem ő is közelít az álmaihoz, szurkolok neki, hogy minden abban a mederben haladjon, amiben szeretné.

Március 27-én lesz Eddie Izzard performansz a Kongresszusi központban. Hát nekem ez idáig halvány lila elképzelésem sem volt arról, hogy ki ő, szóval aki tudta, annak most jár egy kövér piros pont.
N rajong érte, úgyhogy -kitalálhattátok- aznapra megvan az esti program. Még sosem voltam a Kongresszusi Központban, ez most biztos ilyen szégyenfolt vagy nem is tudom, de rágugliztam hogy néz ki belülről, és még ha maga az előadás nem is tetszene (amúgy kétlem, a Death Star cantine videója nekem nagyon tetszik! Az mondjuk fura, hogy bár hetero, a színpadra transzfesztitának beöltözve áll ki, de hát éljenek a renitensek, nem igaz?), a helyszínért megéri majd! :)

Én úgy izgulok a péntek miatt, hogy még. Mintha most kéne érettségiznem vagy Szakdolgozatot védenem, vagy mintha maga a Nagy Bíróság elé állítanának. Pedig még csak nem is ilyen természetű a dolog. Recegek, a saját gondolataim rabja vagyok. Hullámzóan, mert van, amikor erős vagyok, és motivációs beszédeket alkotok magamnak borotválkozás és fogmosás között. Mert ez egy olyan tényező, amit befolyásolni nem, vagy csak nagyon kicsit tudok.

Hivatalosan ma van a Tavasz első napja, és úgy veszem észre, az időjárás nagyon igyekszik ennek megfelelni. Ezt maximálisan helyeslem is, mert azért az mégsem járja, hogy március 20-án másképpen legyen, szóval én részemről voksolok az időjárás megtartásához, sőt, van még ezt hova fokozni!

A hétvégén Nagyi-látogatások voltak, vagyis megjártuk Koroncót és Várpalotát is, cirka 340 kilométerrel befejezve a napot. Gondolhatjátok, hazaérve a két kutty kipurcanva kuncsorgott kimért kajájukért :)

Amíg Hegyesfül háromszor körbefutotta a kiskonyhát a Nagyinál, addig T csak "öregesen" állt és nézte, majd úgy döntött ás egy kicsit a farakás tövében, végül bekukkantott egy földön heverő molinó alá. Oké, hogy sejtem ez senkinek nem olyan izgalmas esemény, én mégis valami büszke, napsugaras, vidám érzéssel néztem a ténykedésüket.

Apropó, Té áprilisban lesz 13 éves. Illik, igazán illik neki valami májas-rizses tortafélét rittyenteni, amit nem érez meg az érzékeny gyomra. Édes kis Muci, hát úgy szeretem.