Találtam pár nagyon érdekes blogot, többek között egy szintén labradoodle segítőkutya neveléséről szólót (kezdetektől), Vámosi-Nagy Nóra blogját, és Beáét is, tudjátok, akinek a közreműködésével fog zajlani ez a segítőkutya dolog.

Tegnap találkoztam Judittal, egy nagyon kedves kutyás barátnőmmel, és sétáltunk egy jót a kuttyokkal. Nemrégiben tudtam meg, hogy négyhónapos terhes. Izgulok érte, és már várom, hogy együtt babázhassunk, hiszen ez a kérdéskör (nem titok) nálunk is aktuális, már legalábbis a jelenlegi kezelések pont arra irányulnak, hogy lehessenek gyerkőcök.

 Chilinek is jót tett, hogy sétáltunk egy jót, igyekszem fenntartani a hétköznap délutáni séták 1,5 - 2 órás hosszúságát, mert Hegyesfül erősen igényli, akkor is, ha otthon feladatozunk. Heti 2 ösztönkontroll tréning (a továbbiakban ÖKT), hétvégén 1 treibball és 2x 3 óra zúzás a Dunaparton a haverokkal. Ha bármelyik kimarad, máris érezhető a változás. Kár, hogy nem tudok megélni a kutyázásból, mert akkor inkább az lenne a plusz feladat, hogy pihenőidőt biztosítsak Makinak. De hát sajna van másik munkaidő, szóval... Remélhetőleg egyszer ez meg fog változni, és a kutyázásból keresem majd a kenyérre valót (egyelőre "csak" Chili költségeit fedezi).