Azon gondolkoztam tegnap, hogy a fákra nem ugyanazok a falevelek nőnek vissza évről évre, és hogy ezen most jut eszembe először töprengeni, míg az élet körforgásán annyiszor és annyiszor próbáltam már átrágni magam.

 Milyen lehet fának lenni, ami évről-évre elveszíti gyermekeit, féltve őrzött kincseit, a tavasszal még zöldfülű csemetéit, akiket addig gondosan táplált napfénnyel, már megöregedve engedi át őket szélnek, fagynak, hideg nappaloknak..?