Mai hangulat

Találtam pár nagyon érdekes blogot, többek között egy szintén labradoodle segítőkutya neveléséről szólót (kezdetektől), Vámosi-Nagy Nóra blogját, és Beáét is, tudjátok, akinek a közreműködésével fog zajlani ez a segítőkutya dolog.

Tegnap találkoztam Judittal, egy nagyon kedves kutyás barátnőmmel, és sétáltunk egy jót a kuttyokkal. Nemrégiben tudtam meg, hogy négyhónapos terhes. Izgulok érte, és már várom, hogy együtt babázhassunk, hiszen ez a kérdéskör (nem titok) nálunk is aktuális, már legalábbis a jelenlegi kezelések pont arra irányulnak, hogy lehessenek gyerkőcök.

 Chilinek is jót tett, hogy sétáltunk egy jót, igyekszem fenntartani a hétköznap délutáni séták 1,5 - 2 órás hosszúságát, mert Hegyesfül erősen igényli, akkor is, ha otthon feladatozunk. Heti 2 ösztönkontroll tréning (a továbbiakban ÖKT), hétvégén 1 treibball és 2x 3 óra zúzás a Dunaparton a haverokkal. Ha bármelyik kimarad, máris érezhető a változás. Kár, hogy nem tudok megélni a kutyázásból, mert akkor inkább az lenne a plusz feladat, hogy pihenőidőt biztosítsak Makinak. De hát sajna van másik munkaidő, szóval... Remélhetőleg egyszer ez meg fog változni, és a kutyázásból keresem majd a kenyérre valót (egyelőre "csak" Chili költségeit fedezi).

Ha a hülye szorongó gondolatoknak színeik lennének, akkor tegnap kilométeres kékeslila gomolyagokat húztam volna magam után. Azon gondolkoztam, hogy minden olyan üres, és ezért épít az ember annyi épületet, hogy megpróbálja ezt az űrt betölteni, hogy nagyobbnak látsszon, mint ami.

Egyébiránt már a metróban egyre jobban zúgott a fejem, bár akkor még csak tompán, az állateledelesnél már egészen, hazafelé tartva pedig (amikor a szorongó gondolatok is párosultak) már éreztem, hogy valami eléggé nem oké.

Amikor beléptem a lakásba, már szédültem. Kézmosás és arc-felfrissítés közben már azon gondolkoztam, hogy le kéne ülnöm, mert ez így nem lesz jó, de közben észrevettem, hogy Chilinek elfogyott a vize, így elindultam a táljával a konyha felé, hogy tisztított vizet töltsek neki. Hát eközben ért tetőpontjára a rosszullét. Ugyanaz történt, mint az esküvőnkön, mikor az anyakönyvvezetői hivatal előtt álltam a fehér, habos ruhában, és el kellett volna indulnom befelé (bent a vendégsereg már arra várt, hogy induljon a zene, és bevonuljak)..

Zúgó fej, szédülés, "mindjárt el fogok ájulni" érzés, minden fehéredik, már alig látok bármit, inkább becsukom a szemem. Mindeközben egyre jobban zihálok, pedig az agyam tudja, hogy minél gyorsabban veszem a levegőt, annál rosszabbul leszek.

 Szerencse, hogy Bé ott volt (most is, és az esküvői rosszullétkor is). Átkarolt, megtartott, mert alig bírtam már állni a saját lábamon, és odavitt a kanapéra, majd gyorsan hozott egy nagy pohár vizet, amitől azonnal jobban lettem. Kitisztult a kép, és 2 percre rá minden olyan volt, mintha ez az egész meg se történt volna.


Chili is megijedt, szegénykém, azonnal jött oda, "anya, mi a baj? Segítek!", úgyhogy utána őt is kioldottam, nehogy feszkó maradjon benne.

Jó kérdés, hogy ez mitől tört rám, van-e köze a gyógyszerhez, amit szednem kell (attól fáj egyébként egyre gyakrabban a fejem) vagy más eredetű.. de azért én is megijedtem, mert olyan volt, mint egy örvény, ami beszippant, miközben az elmém tökéletesen tisztában van a külvilággal.

Vannak napok, amikor úgy érzem, nem nekem való ez a párkapcsolat dolog. Sőt, egy erdő széli kunyhóban, 5 kutyával és háztáji állatokkal, remeteként voltaképpen egész jól meglennék. Nem zavarna senkit a PMS hisztim, sem engem, ha kilencászhuszonöt-milliomodszorra sem csinált meg valamit a másik, hisz csak magam lennék; magammal, a magam tempójában, a magam stílusában végezve a dolgokat.
 Nem kellene rászólnom senkire, hogy ugyan pakoljon már el maga után vagy hogy a használt zokninak a szennyesben a helye, ahogyan nekem sem lenne kellemetlen érzetem attól, ha kupi van a ruhásszekrényben vagy ilyesmi...

mondjuk ő lehetne az erdei szomszédom :)

Oké, az erdő túlsó szélén élhet hasonló körülmények közt egy jóképű férfi... És néha, (mondom néha!) felém járhat, hogy hozzon lisztet tojásért cserébe, én meg főznék neki egy kávét. És esetleg olykor megjavíthatná, ami elromlott, én meg sütnék cserébe palacsintát. (...)

De összességében ennyi.

Aztán persze más napokon meg épp az ellenkezőképp gondolom...ahj női agy...a teremtőd egy őrült zseni volt...

Tegnap este végre sor került a várva várt találkozásra a befogadó családdal és Beával.
Úgy volt, hogy Bé is jön, de két napja irdatlanul fáj a foga, és ebből fakadóan fájdalomcsillapítóval volt kiütve egész hétvégén, szóval ezt most ki kellett hagynia.

 Találkoztam a férjjel is, mindenki nagyon szimpatikus. Van (jó) pár speciális igény, és sok dologra kell majd odafigyelnünk, amit Chilinél másképp csinálunk, sőt, már reflexből megy, de az új kiskuttynál nem lehet majd (pl szemmel "tolás" - ha mondjuk Chili nagy ritkán kunyerál, elég csúnyán ránéznem, hogy így "eltoljam" az asztaltól. Vagy ha úgy egyébként bármi hülyeséget csinál, elég így szemmel büntetnem őt ahhoz, hogy tudja, hülyeség amit csinál). No meg aztán az is kiderült, hogy bizony lesz itt egy segítőkutya vizsga is, amin át kell majd mennie -azért ez mondjuk hideg zuhanyként ért, mert erről eddig nem volt szó, és mindig ellep a hideg veríték, ha meghallom a vizsga szót :)

Hetente-kéthetente fogunk találkozni a gazdikkal, hogy őket is megszokja és -szeresse a blökkencs, sőt, több alkalommal ennek helyszíne náluk lesz, hogy majd később, az átadáskor már otthonosan mozogjon a lakásban, s kedves ismerősként viselkedjen a családdal is (s így nekem is könnyebb lesz majd az elválás).

Bea mondott már most pár nevelési dolgot, például a legfontosabbat, hogy továbbra is Chilit kezeljük majd első kutyaként, hisz épp elég nehéz lesz majd neki is megélni azt, hogy meg kell osztoznia a szereteten és figyelmen.

A napokban kiderül, hogy mikorra várhatóak a kölykök, ma vitték az anyakutyát ultrahangra, hogy megnézzék minden rendben megy-e.

U.i.: az Allee-ban találkoztunk, és Bea magával hozta Zen-t, malinois segítőkutyiját. Annyira csodálatosan szép az a kutya!! Azt hittem összepuszilgatom, annyira aranyos! Egyébként az új kutyus is kap majd "Segítőkutya" feliratú hámot, s így bárhová beengednek majd, mert menni is kell vele mindenfelé; plázákba, kávézókba, forgalmas, hangos helyekre, hogy megtanulja; bárhol elaludhat, mindenhol biztonságban van. Szóval az elkövetkező időszakban még több délutáni programot szeretnék veletek, ahová viszem magammal majd őt is, és sok esetben Chilit is, mert neki sem árt :)

Új és új

Felmerült az ötlet, hogy indítok majd egy új blogot a segítőkutya neveléséről, a mindennapokról, a részletekről, s így talán segítséget, támpontot nyújthat azoknak is, akik hasonló "vállalkozásba" kezdenek, vagy gondolkoznak rajta, de még nem határozták el magukat, mert nem tudják mivel járna.

Elméletileg vasárnap vagy jövő hétfőn találkozunk a családdal és Beával. Alig várom, hogy megismerhessem őket, az igényeiket, na és természetesen a sok sok sok részletet, mint például hogy decemberben mikor születnek a picik.

új szerepkör

Tegnap eldőlt: Bével vállaljuk egy segítő kutyus felnevelését, hogy 12-15 hónaposan egy slcerosis-multiplexben szenvedő, de még nem tolószékes anyához és autista kislányához kerüljön, segítve mindennapos életüket. Egy labradoodle poronty lesz (labrador és uszkár keresztezése), ami egy puha jellemű, kifejezetten segítő kutyának alkalmas fajta, ráadásul nem hullik a szőre, így az erre egyébként allergiás emberek is tarthatják.

Belényi Bea a "közvetítő", ő egy nagyon híres etológus, az Osztrák Farkas Intézetben is dolgozott, a néhai Werner Freund farkastudóssal, felnevelt több farkaskölyköt, illetve itthon pedig a segítőkutya ágazatban tevékenykedik (kifejezetten célra történő kölyök-kiválasztás és nevelésük).

Vasárnap vagy hétfőn találkozom a családdal és Beával, hogy megbeszéljük a részleteket. Ők fogják állni az összes felmerülő költséget (felszerelések, táp, kutyaovi, kutyabérlet!), cserébe én minden igényüket megtanítok a kiskuttynak (pl emeletről tárgy-apport kifejezett kérésük).

Decemberben születnek majd a picik, és Beával közösen megyünk majd elvégezni a kölyök-teszteket, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbb vahúrkát. Szuperjó, hogy amit eddig az oktatóképzésen tanultam, most a gyakorlatban is megtapasztalhatom!

Már alig várom!!! :)

Színes-szagos

50 éves a Dunakavics, ennek ünnepére új csomagolást kapott.

"Gyerekkoromban ott vagyok újra..."

Még semmit nem akarok elkiabálni, de... Ha jövő héten az orvosi eredmények azt mutatják, hogy minden rendben van (de legalábbis hogy mindenféle gyógyíthatatlan dologtól mentes vagyok), akkor 2 hónaposan hozzánk kerül egy segítőkutyának szánt labdadoodle, 12-15 hónapos kutyáig (sclerosis multiplex-es anyuka és autista kisfia mellé kerül majd).

A részletekről később!

BizzZZ

Kiderült, hogy a normális méretnél jelentősen kisebb a méhem. Mondhatni megállt a fejlődésben, olyan 14-15 éves kori állapotában. Szólhatott volna neki mondjuk a májam vagy a vesém, hogy lemaradásban van, olyan cirka 13 évvel..


Beszarás...a méhem egy csitri. Elképzelem, ahogy vihorászik dolgokon, a haját csavargatja ha zavarban van, és köhögni kezd, ha nagyon-nagyon ritkán rágyújtok... Még mindig bele van zúgva Heath Ledgerbe, és titokban Back street boys-t hallgat :)

Megtaláltam Chilinek a tökéletes karácsonyi ajándékot!! :)

Ez egy biléta, egyrészt lehet QR kódosat igényelni, másrészt lehet regisztrálni egy adatlapot neki, amin minden adat (gazdi név, lakcím) szerepel, így ha esetleg eltűnne, és bárki találkozna vele, akkor hip-hopp értesíteni tudna minket.


Elég sokféle közül lehet választani, de hát Trónok harca rulezzz :))
Egy baj van csak: fekete kutyán fekete biléta... hmm hmm.

Azon gondolkoztam tegnap, hogy a fákra nem ugyanazok a falevelek nőnek vissza évről évre, és hogy ezen most jut eszembe először töprengeni, míg az élet körforgásán annyiszor és annyiszor próbáltam már átrágni magam.

 Milyen lehet fának lenni, ami évről-évre elveszíti gyermekeit, féltve őrzött kincseit, a tavasszal még zöldfülű csemetéit, akiket addig gondosan táplált napfénnyel, már megöregedve engedi át őket szélnek, fagynak, hideg nappaloknak..?

Vannak napok, amikor egy bizonyos zeneszám meghallgatására vágyom, és annak jóféle feldolgozásaira. Tegnap The XX -től a 'Shelter' volt ilyen.

Van az a mondás, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Ma reggel Bé ébreszt, hogy "hahó, kelj fel, elaludtunk". Hitetlenkedve nézem a telefonom...azaz csak nézném, mert be sem kapcsol.
Próbálom, nyomom, semmi. Oké, akkor vegyük le a hátlapját, kiszedem az aksit, visszateszem, hátha. Az ezen való igyekezetben megrepesztettem a képernyőt...a készülék pedig még mindig nem reagál.

 Jó, nincs most erre idő -gondolom, elmegyek zuhanyozni, készülődni. Mikor kihúzom a hajszárítót, a T-elosztó is jön vele, amibe a rádió is csatlakoztatva van. Visszateszem a helyére, de a rádió nem kapcsol vissza. 5 perc múlva: sem. 10 perc múlva: még mindig negatív...
Ellenőrzöm a konnektort, az egyébként működik. Újabb kütyü, ami felmondta a szolgálatot reggel. Vajon nekem van ilyen kisugárzásom ma? :))

U.i.: újabb hír, azóta sikerült visszahoznom az életbe a mobilom! Yeeeeeeeeeeeeeej :)

Ha már amúgy is felmerülget bennünk a kérdés, hogy ideje lenne itt hagyni ezt az országot, egy ilyennel lenne érdemes nekivágni, és azt hiszem máris nem lenne kérdéses a "jó, de melyik országba?" latolgatás. Mindegyikbe! :)

http://www.nlcafe.hu/otthon/20141105/pici-luxus-hazak-keszen/

És székek nélkül, egyszerűen :) (Igen, a hangom mondhatni Mickey egeres, de nem bírom megállni, olyan cuki, ahogy farkcsóválva csinálja a feladatot :)) )

tádádádá, tolatás, még modellezve

Hátsó láb tudatosítása

Már régóta próbálkozunk ezzel a dologgal, eddig formálással kísérleteztünk, de valamiért sehogy sem állt össze a kép Hegyesfülben, hogy akkor kapja a klikket, amikor a farával áll rá a "dobogóra" (és a végére segg-riszálást produkált, amolyan jobbra kettőt, balra kettőt lépésekben sazzézott előtte). Úgyhogy többszöri zátonyra futás után úgy döntöttem megreformálom ezt a dolgot, és más oldalról közelítjük meg.

Így álltunk hozzá: adva vagyon egy szintkülönbség, azaz három egymásra helyezett IKEÁs padlólap vagy mi a szöszömnek mondjam.

Mivel ezzel önmagában nem értetette mi a feladat, gondoltam akkor változtatunk a stratégián.

Legelőször megtanítottam arra, hogy ha terpeszbe állok, akkor "Kukucs" vezényszóra a lábam alá áll, s "előre" vezényszóra előre, "hátra" vezényszóra pedig hátrafelé lépünk egyszerre.

Tehát ez volt a bázis kommunikáció, amivel letisztáztuk az irányokat. Gondoltam akkor most hátrafele menetben tolassunk rá a deszkákra (egymáshoz vannak tapadva, nem nagyon csúsznak szét). De mindig kikerülte! A kis fifikása! Erre az az ötletem támadt, hogy akkor "modellezzünk", s két széket a pallók mellé tettem, de úgy, hogy az én lábam még elférjen a kettő között. Hát így tolattunk át a szintkülönbségen, először és még jó párszor együt!! :))

 Aztán fokozatosan elhagytam az elemeket, először magamat vettem ki a dologból, és magától kellett hátratolatnia a székekkel körbevett padlólapokra, majd mikor ez is ment, kivettem a modellező tárgyakat. És woálá :))) Az addig feladatot nem értő kiskutyából egy tudatos, tárgyra tolató vahúrka lett. Annyira imádom a fejét, azt az okos kis fejét, ahogy AKARJA tudni, meg AKARJA tanulni a dolgokat!! :))

A "szintkülönbség"

"Kukucs"

Az "akadály pálya"

"Na most tanlunk vagy mi lesz?" fej