Az Árpád-híd metrólejárója mellett konstans a szemét. A kihelyezett kukák már nem is elegek, így mellettük halomban állnak a nejlon zsákok -természetesen nyitott szájjal. Folyik ki belőlük a szemét, válogatlanul hevernek szerteszét a járdán, galambok hada (s persze ki tudja még milyen állat) csipeget belőlük.
 A legszebb az egészben pedig az, hogy a 120-as busz éppen emellé a gusztustalan, büdös, és rohadtul nem civilizált világra valló, rothadó halom mellett nyitja ki ajtajait "végállomás" címszóval.
Kérdés, hogy kinek kell írni ilyenkor, hogy márpedig legyen megoldva a probléma? Egész egyszerűen nem találok rá szavakat...