Van egy lány, aki ugyan szintén kutyasulis (volt valaha nálunk), de nem ismerem, a blogjára mégis rábukkantam. Egy gyönyörűs ausztrál juhászkutyája van, akivel többek között ő is csatlakozott a 100 nap 100 trükk programhoz. Nagyon szeretem a napi posztjait, amit ennek jegyében ír, tök jó látni, hogy egy-egy adott trükknek pl hogy kell jól kinéznie, s esetenként tanulságos, ha Jamie, a kutyája beragad valahol a tanítás közben. Az ilyenekből sokat lehet tanulni, hiszen így látom hol kell jobban figyelnem.

Ez a csip-csip csóka dolog nekem is megtetszett (kézfejre mancs, arra másik kézfej, arra másik mancs, alulról kihúzom a kezem s ráteszem a felső mancsra, mire neki is az alsó mancsát ki kell húznia és rátenni a felső kézfejemre), pláne mert Chil érzékeny a lábára, eddig mindig elhúzta, ha hozzáérten, ezt mindenképpen szerettem volna kioldani. Úgyhogy tegnap leültünk egy tálka apróra vágott sajttal és császárszalonnával jutifalatként (ez a kedvenc kombója, de csakis ha a lyukas sajtot veszem, tudjátok, az a büdi, na, hát odáig van érte meg vissza, a császárszalonna meg...na, hát azért is teper, no).

Először felépítettem vele a 'touch' vezényszót, ami vagy orral vagy lábbal való érintést jelent a megjelölt tárgyra. Ragasztottam két nagy matricát mindkét kezemre. Hát hogy mondjam...voltak az elején vehemensebb mozdulatai, úgyhogy a végére lett pár piros karmolás a kezemen. Deee megérte, mert tudjaaa :) Az utolsó fázis (alsó láb kihúzása a halomból, hogy rátegye a felül lévő kezemre) volt a legnehezebb. De hogy közben milyen pillantásokkal nézett! Hát az minden pénzt megér.

Hozok majd én is képeket, illetve videót, addig is a trükköt itt tudjátok megnézni, aki kíváncsi rá:
http://jamie-aussie.blogspot.hu/#!/2014/06/100tricks100days-24-peck-peck-jackdaw.html