Egyetlen olyan metróállomás van, amit bekötött szemmel is felismernék, még mielőtt megállna ott a metró, hogy ajtajait nyitva kiengedje a sokaságot. Még több 100 méterre vagyunk a neonlámpákkal megvilágított aluljárótól, mikor megcsap a sültek és péksütemények édes-sós egyvelegének szaga/illata (a jelző megítélése az éhség mértékétől függ). Mi más lehetne ez, mint az Árpád-hídi megálló?