Ezen a hétvégén nem, de a következőn már lesz megint ösztönkezelési szeminárium, az utsó két alkalom. Várom már, mert most mi is főszerepbe kerülünk majd Hegyesfüllel, ugyanis van egy központi problémánk. Ő egyébként egy eléggé érzékeny kutty, s míg ez korábban abban nyilvánult meg, hogy folyamatosan ugatott felém-nekem (külvilág érzékelésével kapcsolatos gondok rám fókuszálásával való megoldása, azaz foglalkozzak vele, hogy ne kelljen neki ezeket a külső ingereket feldolgoznia), mostanra úgy alakította át ezt, hogy amennyiben a közvetlen közelembe kerül és/vagy bárhol kaját vesznek elő ahol ő is ott van, bevéd engem illetve a kaját más kutyáktól. Ez előbbi esetben vagy csak az adott kutyára való ugatással-morgással jár, vagy tényleges agresszióval, utóbbi minden esetben nyílt agresszióval.

Jah igen, és az érzékenysége miatt, mivel mindenre odafigyel ("honnan jöhet veszély?"), nem tud pihenni sem, ami az utóbbi időben elkezdett javulni, már többször előfordul, hogy lefekszik, és ilyenkor természetesen megerősítést is kap erre a helyes viselkedésre.

Voltak már próbálkozások ennek megoldására eddig is, de valahogy sosem teljesen hathatósak, hogy a bizonytalansága annyira feloldódjon (kvázi hogy elhigyje, hogy ezeket a dolgokat majd ÉN oldom meg), hogy az "én dolgom" privilégiumát ténylegesen meghagyja nekem.

Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy a belső erős bemutatkozás után mennyire fog ez megváltozni, mert annyi de annyira sokat foglalkozom vele, és a kapcsolatunk egészségessé tételében. Félek, hogy a kiskorában elrontott nevelés, és a rosszul berögzült viselkedésminták gyökeres megváltoztatására nincs mód (tehát hogy teljesen megszűnjön ez a jelenség). De azért mégis annak szurkolok, hogy de van, és idővel lejjebb engedhetem a vállam. Mert itt már nem segít, hogy behívom direkt a másik kutyát, hogy megsimogathassam, adok a másik kutyának kaját, hogy lám, ehhez nekem JOGOM van, s ki ő ahhoz, hogy helyettem ítéljen más kutyákat "veszélyforrásnak". A következő pillanatban ugyanis befekszik a szék/pad alá (alám), és onnan morog/ugat/támad kifelé. Eddig nem történt semmilyen sérülés, mert folyamatosan résen vagyok, ahogy kell, de ez így nem mehet megy tovább.

Szóval gyúrok lélekben a jövő hétre, és kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Mert pl bármilyen röpülő-guruló labdáról letiltható, bármilyen magas ösztönhőmérsékletű cselekvés közben (őrültködős húzós-morgós játék, evés, stb) megállítható, miközben maga a cselekvés tovább zajlik.

Azt hiszem jól megfizetem annak az árát, hogy mindösszesen 3 évesen kerültem vele kutyasuliba. Ha valaha lesz második kutyánk, őt egészen kis korától számítva tudatosan fogom nevelni, és már 6-12 hetes kora között beépítem majd a gátlást, ahogyan a szocializáció és a tanítás-ösztönkezelés-életmód lábak is tudatosan, kezdettől fogva lesznek felépítve. Na persze ilyen kilátásban sincs, mármint egy második kutya. Esetleg egy cica :)