Naszóval az úgy volt, hogy mivel a héten délutános vagyok, felszabadultak a reggelek-délelőttök, vagyis
1) még hűvösben (csak jó korán kell hozzá kelni) le tudok menni Hegyesfüllel hosszabb sétára
2) a közös időtöltést ki tudjuk egészíteni új trükkök megtanulásával.

Így pattant ki a mai napon a fejemből, hogy mivel a "hajol" -t már stabilan tudja, kezdjük el tudatosítani a testrészeit és azok használatát pl azzal, hogy mindenféle tárgyat a kitolt popijára helyezzek, s azokat tartsa meg.

Először abszolút bizalmatlan volt, mikor meglátta a kezemben a tejfölös poharat, én pedig ráfeszültem, hogy most mi a baj. Bújt is a lábam alatt, hogy anyuuuu, neeee, féleeek, mit akarsz azzal az izével a kezedben? Gyorsan lejjebb eresztettem az elvárásaimat, mert sajnos hajlamos vagyok az egekbe emelni azokat.

Először visszább léptünk, és arra klikkeltem, ha akkor is stabilan hajolt, amikor a kezemben volt a tejfölös pohár (hogy hozzászokjon a látványhoz), majd fokozatosan közelítettem vele, rátettem egy pillanatra a popijára, klikk juti. Így toltuk ki szépen odáig, hogy már rá tudtam helyezni a poharat és ő meg is tartotta. Nagy ováció, jutifali, tapsikolás, ugribugr', és rápihentünk a következő szintre.

le sem tagadhatná, hogy csaj :)

Egy zuhanyzás után visszatértünk a trükkhöz, csak most egy nagyobb (de még mindig könnyű) tárgyat raktam a pucsító Chiliseggre; egy műanyag dobozt. Szupeer, imádlak, ügyi, kaja!

Anya, így jó? :)

Újabb kis pihenés, és a kettő eddigit ötvözbe egymásba tettem az előbbi tárgyakat, ez már nehezített volt, mert a tejfölös pohár csúszkált a dobozban :) De a kivitelezés csodálatos lett :)))


ez a felfele ívelés, hát kész :)

tádááá! (ez a feeeej :) )