Ss

Érdekes, pont ma gondolkoztam ezen a dolgon, erre egy szerencsesütiben ez az üzenet várt rám:

"Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és másoknak hogyan kellene viselkedniük, annál könnyebb boldognak lenned" /A. Matthews/

Mára asszem megőrültem :D

 

ixD

Olykor belső késztetést érzek arra, hogy teljesen hülyét csináljak magamból. Történt ugyanis, hogy a költözés közbeni pakolászáskor megtaláltam azt a dobozt, amibe az exDével való szakítás után a közös emlékeinket tettem. Belekukkantottam, és megtaláltam pár fényképet, pólókat, Effott jegyet, és azt a Raffaello csokipapírt, amit a legelső randikon adott nekem. Rajta egy címke: "2007 február 20 V..D..-től, egy kutyasétáltatás alkalmával"

Engem megmosolyogtatott, mert az jutott eszembe, hogy úristen, 7 éve már, hogy mennyire meg voltunk őrülve egymásért (igaz, se-veled-se-nélküled módon). Szóval valamiért az a gondolatom támadt, hogy ezt a nosztalgikus élményt megosztom vele, lefotóztam, és elküldtem neki.
Az üzenetben leírtam, hogy ne értse félre a szándékot, és hogy milyen vicces hogy már 7 éve, s hogy remélem már megbocsátott a gyerekeknek, akik akkor voltunk. Stb. SEMMI félreérthető nem volt benne.
Elolvasta. Leszarta.

Bár magam sem tudom, mit vártam ettől, talán csak a hülye egómnak lenne fontos, hogy ne utáljon, a múltkor is átment a másik oldalra, mikor meglátott, hogy még véletlenül se kelljen elmennünk egymás mellett. Szó sincs arról, hogy leveleznék vele, sem arról, hogy találkozzunk. Mindössze annyit akarnék, hogy békésen zárja le ő is a múltat (hogy miért? Na arról fogalmam sincs, ez egy hülye belső késztetés). De hát...ez van. A továbbiakban nem érdekel.

Tádááá

Hupsz, icit elmaradtam az írással, de ez azért szerintem érthető is valamelyest :)
A felső szomszéd, mint kiderült, nem "külföldre utazás előtt mosott még egyet gyorsan", ugyanis másnap szintén későn, 22:30-kor indította be a háború előtti masináját, aminek a hangjára hihetnéd azt is, hogy tankok közelednek... olyannyira felk......háborodtam és -bátorodtam a dolgon, hogy lerúgva magamról a takarót úgy döntöttem: márpedig én felmegyek.

Jó, persze ne rinocérosz-döngésű léptekkel képzeljetek el, ahogy felvágtatok a lépcsőkön, miközben a fokok megrepednek mérgem súlya alatt! Nos, még csak azt sem mertem megkockáztatni, hogy ténylegesen bekopogjak azon az ajtón, ahonnan a hangokat sejteni véltem (mert mi van, ha mégsem ők azok s ők már javában alszanak?), ámde elkaptam a kettővel feletti lakót, aki épp kint szöszmötölt a lépcsőházban.

 Köbö mint a filmekben, úgy történt a dolog, miszerint amikor végre találtam volna fültanút az esetre, akkor épp nem ment a centrifuga és síri csend honolt az egész házban. Aztán elköszöntünk, majd abban a pillanatban hangos RA-TA-TA-TA hanggal újra berobbant a masina. A lakó megjegyzése:
-Nahát, maga tényleg nem hallucinál! Ez borzalmas! Na kifigyelem honnan jön és szólok nekik!

Éééés igen, "küldetés teljesítve" mosollyal az arcomon lebbentem vissza az ágyikómba, és nyugtáztam elégedetten, hogy a bumm*csikk*tsss*bümbümbüm hangoktól mentes volt az éjszaka további része --sőt, tegnap este pedig egyáltalán nem jutott eszükbe, hogy kései órákon kezdjék a ruhatisztítást.

Na jó, valljuk be, mással végeztettem a piszkos munkát (haha, és a szónak itt még plusz értelme is van :D), de azért no.

U.i.: cserébe tegnap d.u. akaratlanul is fültanúi voltunk a falszomszédok szerelmi légyottjának, habár mélybasszus-telt zenével próbálták elkendőzni e tevékenységüket, sem a nyitott erkélyajtajuk, sem pedig a női fél hangos (és folyamatos!) kiáltásai nem engedték tudaton kívül rekeszteni a kívülállók számára ezt az egyébként normális esetben csak rájuk tartozó dolgot...

És még csak nem is panelban lakunk! Na de veszem én még elő a hegedűt, s lesz még nálunk több turnusban tartott lakásavató is!

Az új lakásban felettünk(!) lakó szomszéd mosógépe éppen pontosan 0:00-kor kezdett centrifugázni, hozzáteszem nem túlságosan halkan. Mondjuk szerencséje, hogy valami übergyors program lehet, mert most (0:03) már az öblítésnél tart...hmm. Azért nem valami empatikus a felső szomszéd...

tévedtem...a centrifuga újból beindult (0:10)...ez egy ősrégi masina lehet a hangjából ítélve. Most komolyan...szó szerint belerezegnek a dolgok a lakásban. Remélem ez egy kivételes alkalom, és csak azért történik, mert külföldi útra megy és elfelejtett kimosni valami über fontosat..

A költözés halad, már átcuccoltunk annyira, hogy szombat óta ott is alszunk. Chili szempontjából ez kiemelkedő fontosságú volt, hogy szokja a helyet. Emiatt meg is kértük Bé bátyját, hogy hozza fel Chili ketrecét (fém box) apóstól, hogy megkönnyítsük Hegyesfül otthon-érzetének kialakulását :) A helyzet az, hogy működik (bár ezt gyorsan lekopogom). Elkezdtük a fokozatos szoktatást is, vagyis egyedül hagytuk előbb két percre (levittük a szemetet), majd 10 percre (séta a ház körül), majd 1 órára (átmentünk a régi lakásba, tettünk-vettünk, majd vissza). Minden rendben volt, teljesen természetesen viselte a dolgot, aminek nagyon örülök, és remélem így is marad.

A konyha kialakítása még jelenleg is folyamatban van, szerintem kb a hét végére lesz kész, s akkor még a könyvespolcok, fali szekrények kialakítása, és azokba való kipakolás következik. Van még meló bőven. Úgyhogy a lakavató még késik icikét, leginkább kb 1,5-2 hét múlva lesz esedékes :)

De imádjuk a kis fészkünket! Látni a valóságban azt, ami eddig csak elképzeléseinkben szerepelt, leírhatatlan. Bár sok energiába és bevallom, olykor marakodásba is torkollott az átalakítási mizéria, végül olyan pluszt ad, ami megdobja a hétköznapokat. Saját kicsi fészek, még mindig hihetetlen :)

http://kutyakutatas.blogspot.hu/2014/06/csinald-azt-amit-en.html

Ez egy érdekes dolog! Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, vajon mi ezt beemeljük-e az oktatási rendszerünkbe, bár mivel elég vaskalapos nálunk az oktatói anyag, nem hiszem. Pedig érdemelne pár próbát a dolog!

A 'Baljós óra' utolsó oldalát olvasva megdobbant a szívem egy elejtett sóhajtáson:

"Halálomig az álmodban leszek"

Benne van minden egyes elkapott pillantás, a változó évszakok káprázása a levegőben, csillagokba vivő út és fütyörészés a kis-Göncölön. Tavasz volt vagy ősz vagy...

végre egy normális ötlet! Igen! Éljenek a közszolgálati adók!
http://fidelio.hu/edu_art/versenyek/klasszikus_tehetsegeket_keres_az_mtva

Kész szerencse, hogy nem ittam még kávét, mert ez eléggé felk...... felforralta volna az agyvizemet így kora reggel. Hát íme, elérkeztünk odáig, hogy egyetemen oktatják, hogyan kell idős gazdag pasit fogni magadnak, aki majd eltart. Csodálatos életcél!! Ne te magad járd végig a sikerességhez vezető utat, arasd le más érdemeit, használd ehhez a tested! Még IQ-ra sincs szükséged hozzá, csupán légy hajlandó lefeküdni az alannyal, de előtte azért jól győződj meg róla, hogy tényleg sok pénze van. Utána nincs más hátra, mint fenntartani az állapotot, s életed végéig ingyenélő lehetsz! Ki vágyna ennél többre?
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20140617/cukrosbacsi-egyetem/

ezen sírook :) Még jó, hogy mi nem találkozunk borzokkal egy hétköznapi séta során! Tutira mi is hasonló gondban lennénk, s nem győznék paradicsomos fürdőt bekészíteni :)

Van egy lány, aki ugyan szintén kutyasulis (volt valaha nálunk), de nem ismerem, a blogjára mégis rábukkantam. Egy gyönyörűs ausztrál juhászkutyája van, akivel többek között ő is csatlakozott a 100 nap 100 trükk programhoz. Nagyon szeretem a napi posztjait, amit ennek jegyében ír, tök jó látni, hogy egy-egy adott trükknek pl hogy kell jól kinéznie, s esetenként tanulságos, ha Jamie, a kutyája beragad valahol a tanítás közben. Az ilyenekből sokat lehet tanulni, hiszen így látom hol kell jobban figyelnem.

Ez a csip-csip csóka dolog nekem is megtetszett (kézfejre mancs, arra másik kézfej, arra másik mancs, alulról kihúzom a kezem s ráteszem a felső mancsra, mire neki is az alsó mancsát ki kell húznia és rátenni a felső kézfejemre), pláne mert Chil érzékeny a lábára, eddig mindig elhúzta, ha hozzáérten, ezt mindenképpen szerettem volna kioldani. Úgyhogy tegnap leültünk egy tálka apróra vágott sajttal és császárszalonnával jutifalatként (ez a kedvenc kombója, de csakis ha a lyukas sajtot veszem, tudjátok, az a büdi, na, hát odáig van érte meg vissza, a császárszalonna meg...na, hát azért is teper, no).

Először felépítettem vele a 'touch' vezényszót, ami vagy orral vagy lábbal való érintést jelent a megjelölt tárgyra. Ragasztottam két nagy matricát mindkét kezemre. Hát hogy mondjam...voltak az elején vehemensebb mozdulatai, úgyhogy a végére lett pár piros karmolás a kezemen. Deee megérte, mert tudjaaa :) Az utolsó fázis (alsó láb kihúzása a halomból, hogy rátegye a felül lévő kezemre) volt a legnehezebb. De hogy közben milyen pillantásokkal nézett! Hát az minden pénzt megér.

Hozok majd én is képeket, illetve videót, addig is a trükköt itt tudjátok megnézni, aki kíváncsi rá:
http://jamie-aussie.blogspot.hu/#!/2014/06/100tricks100days-24-peck-peck-jackdaw.html

Fehér Isten, avagy én a kutyákkal vagyok

A rám gyakorolt hatásáról annyit, hogy soha egyetlen film sem érte még el eddig, hogy ne egyem meg a popcorn adagot. A Fehér Istennek sikerült.

Önmagában az a tény kiérdemelte a külön díjat, hogy főleg menhelyi kutyákkal dolgoztak, sok sok sok trükköt megtanítva nekik, ezzel növelve az örökbefogadási esélyüket. És a jó hír, hogy a film végére majdhogy az összes blökkencs gazdisodott!! Ha a film maga nem is lenne egy nagy durranás, már ezért külön dícséretes, de hát ezt már írtam. De a Fehér Isten nem csak ebben emelkedik ki a többi, mozivászonra szánt alkotástól, ó, még távolról sincs vége.

Lélektanilag két fő részre osztanám a filmet; az első, a Remény elvesztésének folyamata, a második az Átalakulás és bosszú (jó, illetve akkor háromra, mert a lezárásnak megint csak más légköre van).

Őszinte leszek, az első 5 perc arról szól, hogy megpróbálsz túllendülni a színteret egyébként gyorsan elhagyó színészek förtelmes alakításán (bevallom, itt elég furán néztem, mert hát tényleg választhattak volna több tapasztalattal bíró embereket, akik némileg nagyobb átéléssel mondják el az összesen 10 mondatból álló szövegüket). De aztán gyors és egyáltalán nem fájdalmas búcsút intve nekik a következő 10 percen belül már ott a gombóc a torkodban, és igyekszed visszatartani, hogy hangosan bőgve szidd az emberiséget, és köbö kitépnéd a vásznat, hogy beléphess a térbe és megmenthess egy elhagyott életet.

A kameraállások jók, hatásosak, sőt, helyenként zseniálisak! Szóval az operatőr tényleg ügyes, annak ellenére is, hogy a kézi kamerás jelenetek viszont zavaróak. Oh és a zene! Na hát az tényleg nagyon! Ügyesen kihasználták feszültségoldásra is, ahogyan a zárójelenetben is fontos szerepet kapott (bár már az első képkockáknál lehet tudni, hogy a trombitának bizony még külön szerepe lesz, és az is hamar kitalálható, hogy pontosan mi). Szóval vannak benne kiszámítható elemek, de ezek mindössze olyan pillérei a filmnek, amikre már-már várunk, hadd oldják ki a cselekmény bennünk keltette nyugtalanságát.

A film második része már véres. Nem tudom, hogy egy egyébként "nem kutyás" hogyan éli meg a látottakat, nekem nagyban megkönnyítette a helyzetem, hogy beleláttam a felvétel közbeni, valós történést, szóval az "így készült" jelenetsort. De véres. Nem úgy, mint egy Walking dead, sőt, még a kezedet sem kell a szemed elé tenned, hogy félig kitakard a képet. De azért tény, hogy nem kisgyerekkel nézhető jelenetsorok ezek (úgy önmagában a film komolysága és mély mondanivalója sem kiskorúaknak való).

A film két részének határjelenete a viadal. Ott veszik el minden remény, ott történik az átalakulás, létrejön az utolsó csepp. A nézőben is. Érezhető a gyűlölet, a keserűség, a sok miért?. És a nézőben is megszületik ekkor a gondolat; hogy ez tűrhetetlen. Szóval a második rész, a leszámolás, voltaképpen a közönségben megfogant igazságérzet kiteljesítése.

A megoldási technikák bámulatosak! A főszereplő kutyát pl még sántítani is megtanították! Lehidalok! A kuttyok egyébként übercukik, imádnivalóak, olvadni lehet tőlük. És végig igazat adtam nekik. Mert valóban...a szívüket adják a mi kezünkbe, s sok ember mégis...hát...tudjátok.

Szóval összességében véve a Fehér Isten egy, "a kutyák bosszút állnak az emberiségen" film. Mélységesen nagy igazságokkal (kutyaadóhoz való hozzáállás, emberi gyarlóság, két faj közötti párhuzamok és ellentétek, stb). Megszívlelendő történet, amit valószínűleg pont azok nem néznek majd meg, akiknek kellene.

Festés ON

Persze ez még nem a kész állapot, a fal és a járólap találkozásánál el lesz dolgozva


 

 

Naszóval az úgy volt, hogy mivel a héten délutános vagyok, felszabadultak a reggelek-délelőttök, vagyis
1) még hűvösben (csak jó korán kell hozzá kelni) le tudok menni Hegyesfüllel hosszabb sétára
2) a közös időtöltést ki tudjuk egészíteni új trükkök megtanulásával.

Így pattant ki a mai napon a fejemből, hogy mivel a "hajol" -t már stabilan tudja, kezdjük el tudatosítani a testrészeit és azok használatát pl azzal, hogy mindenféle tárgyat a kitolt popijára helyezzek, s azokat tartsa meg.

Először abszolút bizalmatlan volt, mikor meglátta a kezemben a tejfölös poharat, én pedig ráfeszültem, hogy most mi a baj. Bújt is a lábam alatt, hogy anyuuuu, neeee, féleeek, mit akarsz azzal az izével a kezedben? Gyorsan lejjebb eresztettem az elvárásaimat, mert sajnos hajlamos vagyok az egekbe emelni azokat.

Először visszább léptünk, és arra klikkeltem, ha akkor is stabilan hajolt, amikor a kezemben volt a tejfölös pohár (hogy hozzászokjon a látványhoz), majd fokozatosan közelítettem vele, rátettem egy pillanatra a popijára, klikk juti. Így toltuk ki szépen odáig, hogy már rá tudtam helyezni a poharat és ő meg is tartotta. Nagy ováció, jutifali, tapsikolás, ugribugr', és rápihentünk a következő szintre.

le sem tagadhatná, hogy csaj :)

Egy zuhanyzás után visszatértünk a trükkhöz, csak most egy nagyobb (de még mindig könnyű) tárgyat raktam a pucsító Chiliseggre; egy műanyag dobozt. Szupeer, imádlak, ügyi, kaja!

Anya, így jó? :)

Újabb kis pihenés, és a kettő eddigit ötvözbe egymásba tettem az előbbi tárgyakat, ez már nehezített volt, mert a tejfölös pohár csúszkált a dobozban :) De a kivitelezés csodálatos lett :)))


ez a felfele ívelés, hát kész :)

tádááá! (ez a feeeej :) )

Ezen a hétvégén nem, de a következőn már lesz megint ösztönkezelési szeminárium, az utsó két alkalom. Várom már, mert most mi is főszerepbe kerülünk majd Hegyesfüllel, ugyanis van egy központi problémánk. Ő egyébként egy eléggé érzékeny kutty, s míg ez korábban abban nyilvánult meg, hogy folyamatosan ugatott felém-nekem (külvilág érzékelésével kapcsolatos gondok rám fókuszálásával való megoldása, azaz foglalkozzak vele, hogy ne kelljen neki ezeket a külső ingereket feldolgoznia), mostanra úgy alakította át ezt, hogy amennyiben a közvetlen közelembe kerül és/vagy bárhol kaját vesznek elő ahol ő is ott van, bevéd engem illetve a kaját más kutyáktól. Ez előbbi esetben vagy csak az adott kutyára való ugatással-morgással jár, vagy tényleges agresszióval, utóbbi minden esetben nyílt agresszióval.

Jah igen, és az érzékenysége miatt, mivel mindenre odafigyel ("honnan jöhet veszély?"), nem tud pihenni sem, ami az utóbbi időben elkezdett javulni, már többször előfordul, hogy lefekszik, és ilyenkor természetesen megerősítést is kap erre a helyes viselkedésre.

Voltak már próbálkozások ennek megoldására eddig is, de valahogy sosem teljesen hathatósak, hogy a bizonytalansága annyira feloldódjon (kvázi hogy elhigyje, hogy ezeket a dolgokat majd ÉN oldom meg), hogy az "én dolgom" privilégiumát ténylegesen meghagyja nekem.

Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy a belső erős bemutatkozás után mennyire fog ez megváltozni, mert annyi de annyira sokat foglalkozom vele, és a kapcsolatunk egészségessé tételében. Félek, hogy a kiskorában elrontott nevelés, és a rosszul berögzült viselkedésminták gyökeres megváltoztatására nincs mód (tehát hogy teljesen megszűnjön ez a jelenség). De azért mégis annak szurkolok, hogy de van, és idővel lejjebb engedhetem a vállam. Mert itt már nem segít, hogy behívom direkt a másik kutyát, hogy megsimogathassam, adok a másik kutyának kaját, hogy lám, ehhez nekem JOGOM van, s ki ő ahhoz, hogy helyettem ítéljen más kutyákat "veszélyforrásnak". A következő pillanatban ugyanis befekszik a szék/pad alá (alám), és onnan morog/ugat/támad kifelé. Eddig nem történt semmilyen sérülés, mert folyamatosan résen vagyok, ahogy kell, de ez így nem mehet megy tovább.

Szóval gyúrok lélekben a jövő hétre, és kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Mert pl bármilyen röpülő-guruló labdáról letiltható, bármilyen magas ösztönhőmérsékletű cselekvés közben (őrültködős húzós-morgós játék, evés, stb) megállítható, miközben maga a cselekvés tovább zajlik.

Azt hiszem jól megfizetem annak az árát, hogy mindösszesen 3 évesen kerültem vele kutyasuliba. Ha valaha lesz második kutyánk, őt egészen kis korától számítva tudatosan fogom nevelni, és már 6-12 hetes kora között beépítem majd a gátlást, ahogyan a szocializáció és a tanítás-ösztönkezelés-életmód lábak is tudatosan, kezdettől fogva lesznek felépítve. Na persze ilyen kilátásban sincs, mármint egy második kutya. Esetleg egy cica :)

No, már egészen lakásfelújítós blogom lett, pedig közben zajlik ám az élet velünk, pl lassan a vége felé közeledik az ösztönkezelési szemináriumunk, továbbfejlődtünk sok sok érdekes és megfogadandó dologgal (pl kontroll zóna, akcióséta, dominanciavadász gyakorlatok, és végül a bemutatkozás a kutyánknak, avagy másképpen a belsőerős tréning). Chilit megtanítottam jelre vonyítani (nem ugatni!), és két napja kibicsaklott a bokám, úgy, hogy a teljes testsúlyommal ráestem, és hallottam ahogy reccsen egy k nagyot (szóval jelen posztot felpolcolt lábbal írom, sűrűn kenegetve hűsítő és gyógyító kenőcsökkel, estére pedig ecetes borogatással apasztva a duzzanatot. Ja és ma kapok kölcsönbe egy bokafixet).

De azért most mégis visszatérek kis fészkünkhöz, mert véégre végre lerakták az előszobai, csudálatos járólapot is, amivel immáron teljességgel megbarátkoztam, sőt, örülök is, hogy nem élénkebb a színe, mert abba bizony belejojózna a szemünk.

Ami még hátravan:

• helyére kerül a konyhabútor
• lekerül a laminált padló a hálóba
• szegőlécek felkerülnek a fal aljára, ahol érintkezik a csempével
• a nappali parkettájának felcsiszolása és újralakkozása
• választóléc (vagy hogy hívják) a nappali (parketta) és a konyha (járólap) elválasztásához 
• Beépített szekrény az előszobába
• költözés :)

ez a fazon nagyon érti a dolgát

szépséges minták

Ééés lerakták a konyhai járólapot! Wiii


készülőben

amerikai konyhás nappali

ez itt az ebédlő része

Továbbgondoltam ezt a fiókgombos történetet, és -bár ez már csak a csomó a kákán- zavar rajtuk az az aranyszínű bizbasz.
Találtam olyan fiókgombokat is, ahol nincs rajtuk ilyen, bár tény, hogy nem olyan színesek és szépek, mint amit tegnap írtam. Jaaajjj dilemma dilemma!

 

Oda a lyukba illeszkedik majd a tv-t tartó konzol

És íme, a falburkolat is a helyére került, ez Bé külön kívánsága volt, mert megtetszett neki az egyik ismerősünknél ez a felület, ami a tv hátteréül szolgál. Hát, nálunk is így lesz. A színe egyébként nekem annyira nem tetszik, én sötétebbet szerettem volna, de az -kapaszkodjatok- kétszer ennyibe került. Egyébként nem rossz ez a szín sem, csak a fal árnyalata miatt (ami vagy madártej vagy halványnarancssárga lesz) annyira nem fog valószínűleg érvényesülni, mintha sötétebb lenne. De azért nem rossz, mindenesetre kíváncsi vagyok hogy fog majd hatni a festés után.

Tegnap elkezdtem fogantyúkat keresni a konyhabútorhoz (aminek a színeit szintén kiválasztottuk), és nagyon jópofákat találtam!! A spanyol vonalat továbbra is tartanánk, s Bével abban egyeztünk meg, hogy két mintájút variálunk majd belőlük.

És akkor íme az esélyesek:

Ez nagyon tetszik!

nem rossz!

Úúúú!

Ez csodaszép!!

Bohókás :)

Ez már annyira nem, a többihez képest

Tudoooom, így annyira nem jön át, de tádááám :))
Persze, még lesz festés, és alá-fölé jön a konyhabútor :) felülre polcok, szekrények, alá pedig a munkalap (+az egyéb szokásosak).

Jobb oldalt az a kis csap ne tévesszen meg senkit, természetesen nem nem olyan alacsonyan lesz a mosogató, és nem arrafelé áll majd, de át kellett valahogy vezetnünk a fürdőből a vizet :))

Azért...nehéz elképzelni, hogy ebből az állapotból két hét múlva beköltözhető lesz :)

laklaklak édes kis lak

Kis fészkünk egyre csak szépül, mígnem ides két hét múlva remélhetőleg eléri teljes őnaccsági pompáját, ahonnan már csak (jó)pár kiegészítő választja el a tökéletességtől. Mert hát igen, lesz majd még mit csinosítani rajta, hogy hű tükörképe legyen az ízlésvilágunknak, de az alapok a legfontosabbak.

Jelentem a boltív teljesen kész, a fal egyenetlenségeit jelenleg korrigálják, a fürdőben a mélyített zuhanytálca behelyezve. kisebb sarokkád-szerű a, Bé ragaszkodott hozzá, mert ha majd gyerekeink lesznek(!!!!!OHMYGOD!!!), akkor abba bele tudjuk tenni a fürdetőkádat (!!dzsízösz!! értitek, nem én mondtam ilyet, hanem ez neki volt szempont!). Az előszobai és a konyhai járólapok a napokban lesznek lehelyezve, ahogy utóbbi helységbe a fali csempe is. Ja, és sürgősen ki kéne választani a színeket, úgy kb holnapra. Annyira izgii!! Néha el sem hiszem, hogy ez velünk történik!

Sokak szerint nem lehet a Balatonon kutyával nyaralni. Szerintem pedig de igenis lehet.
Jelentem, lefoglaltuk tihanyi szállásunkat 1 hétre. Egyrészt a Belső-tónál mást is láttam kutyázni, másrészt azokon a helyeken, ahol nem strand van, és nem homokos part, hanem némi kövek akadályoznák a könnyű lépdelést, szerintem mindenki csöndben marad majd, ha bemegyünk, hiszen ott senkit nem zavarunk. Nem?

Wiiiiiii, Tihany, jövüüüüüüüünk! :))

Egyetlen olyan metróállomás van, amit bekötött szemmel is felismernék, még mielőtt megállna ott a metró, hogy ajtajait nyitva kiengedje a sokaságot. Még több 100 méterre vagyunk a neonlámpákkal megvilágított aluljárótól, mikor megcsap a sültek és péksütemények édes-sós egyvelegének szaga/illata (a jelző megítélése az éhség mértékétől függ). Mi más lehetne ez, mint az Árpád-hídi megálló?

Minap azt álmodtam, hogy 6 hónapos terhes vagyok. Már jó gömbölyű volt a pocakom, és ki tudtam tapintani(!), hogy hol van a feje. Fura érzés volt, hogy csak nehezen tudok kiszállni az autóból, aminek az anyósülésén ültem :)

Szociális tanulás

Nyuszik vagyunk :)

Mikor hétvégén Timi barátnőmnél voltunk Chilivel, Timi Bambusz nevű kutyijának megtanítottam a "nyuszi" trükköt, vagyis hogy a hátsó két lábára (sarkára) üljön, a mellső kettővel meg felemelkedjen és így megtartsa magát. A tanítás alatt Chili a küszöbnél ülve szemlélte heves nyüszmögés közepette, mert hát mi az, hogy másnak tanítok trükköt, nem neki? Egyébként ezt a feladatot nem tanítottam még meg neki.

Ma kint voltunk a sulin őrző-védőzni, és csak úgy valamiért mondtam Chilinek, hogy "nyuszi", és megcsinálta! Elmeséltem a dolgot az őrző-védő segédnek, aki jó barátom, ő mondta, hogy ezt szociális tanulásnak nevezik, ami egész pontosan azt jelenti, hogy Chili nagyonis nem hülye kutya.

Basszus! Úgy tanult meg egy trükköt, hogy nem neki tanítottam, hanem egy másik kutyának, ő pedig nézte. Lehidalok..