Sötét éjen át hasított a hangos felismerés, majd szürke csenddé változott hirtelen, mint aki meggondolta magát. Még kondult egyet a harang a hajnal előtti órákban, magányosan és csendesen, de hamar elhallgatott, hogy átadja helyét a mély gondolatoknak. De öt perc sem telt bele, mikor ezer szárnyú rebbenés törte meg a hallgatás tágra nyílt szemét, s fény árasztotta el az utcákat, oly hirtelen, mikor a víz áttöri a zsilipekkel erősített gátat, s már semmi nem szab határt a féktelen erőknek. Varázslat született ez órákban; letagadhatatlan, selyem leplű mágia.