És mégis mi a fenéért kelnénk fel minden reggel, ha nem valamiféle nagyobb értelmet keresve a hétköznapi megszokott mozdulatok közt? Mint a kapirgáló tyúk, aki a poros talajon, gallyak és fűszálak, száraz levelek közt ehető falatot keres.

Az évek múlásával mind érzem, hogy a dolgok mássá alakulnak, mint voltak. Pedig nem a világ változik, az te magad vagy, ki a körülvevőt átalakult, lassan változó szemmel figyeled. Vajon milyen lehetett 100 évvel ezelőtt? S ötszáz, ezer éve? Milyen az ókori Egyiptom világában? Pedig a mindennapi gondok, megoldandó feladatok ugyanazok voltak: dolgozni az élelemért, küzdeni az életben maradásért; keresni az értelmet, az utat, megtalálni a válaszokat a megannyi kérdésre..az idő örök körforgása..Oh, hiányzol, Márquez.