ki tudná pontosan megmondani, hogy a kép bal alsó részében lévő díszvirágnak mi a neve és hol lehet beszerezni? Ikeában, kikában, moebelix-ben nyoma sincs. Köszi!

Sötét éjen át hasított a hangos felismerés, majd szürke csenddé változott hirtelen, mint aki meggondolta magát. Még kondult egyet a harang a hajnal előtti órákban, magányosan és csendesen, de hamar elhallgatott, hogy átadja helyét a mély gondolatoknak. De öt perc sem telt bele, mikor ezer szárnyú rebbenés törte meg a hallgatás tágra nyílt szemét, s fény árasztotta el az utcákat, oly hirtelen, mikor a víz áttöri a zsilipekkel erősített gátat, s már semmi nem szab határt a féktelen erőknek. Varázslat született ez órákban; letagadhatatlan, selyem leplű mágia.

Hurrá, mellényes lettem!

avagy hivatalosan is segédoktatóóó!!
Nagyon boldog vagyok, hogy megbíztak ezzel a feladattal!

Az első csoportom egyből szép kis feladat: ugyanis kis(testű)kutyás csoportba osztottak be Kinga mellé, ami azt jelenti, hogy a csapat blökijei mind bokáig érnek (két kivételt leszámítva, akik kb sípcsont-középig). Az első órán már szembesültem azzal, hogy egyáltalán nem lehet összehasonlítani őket a nagykutyákkal, akikkel eddig dolgom volt (hiszen az ovin is a nagytestű kölyökkutyáknál vagyok), s bizony ráfeszültem a problémára, mely szerint meddig mehetek el a hangommal, illetve a mozdulataimat mennyire kell koordinálnom a közelükben, végtére mégiscsak olyan csöppnyi méretűek!

A tegnapi fogalkozás elején annyira izgultam, hogy a közös játékhoz nagyobb méretű játékokat vittem, mint kellett volna :) Amikor erre rádöbbentem (már késő volt), mondhatni zavarba jöttem, és ez a felkonferálás (mármint a játék bevezetése) során szerintem eléggé kiérződött. Ehhez hozzájárul az is, hogy egyelőre zavarba jövök, ha középpontban vagyok és a gazdik összes figyelme rám összpontosul.
Természetes, hogy a gazdik még némileg távolságtartók, de ez változni fog remélhetőleg a következő foglalkozásokra, bár nem segít a dolgon, hogy az ünnepek miatt az csak két hét múlva lesz.

Egyébként az óra második részére már sikerült felengednem, és rájöttem hogyan viszonyuljak ezekhez a kis vahúrokhoz. Tudtam foglalkozni a kapcsolatépítéssel (van két szorongónk), és bizonyos esetben gátlások beépítésével is, mert van egy renitens dugógépünk, akinek kedvelt célpontja az egyik túlérzékeny (de már kioldódóban lévő) hosszúszőri tacsi.

De nagyon élvezem, és már alig várom a következő alkalmat!!

Mmmm nincs is jobb dolog, mint csokis fánkot enni reggelire :)

És mégis mi a fenéért kelnénk fel minden reggel, ha nem valamiféle nagyobb értelmet keresve a hétköznapi megszokott mozdulatok közt? Mint a kapirgáló tyúk, aki a poros talajon, gallyak és fűszálak, száraz levelek közt ehető falatot keres.

Az évek múlásával mind érzem, hogy a dolgok mássá alakulnak, mint voltak. Pedig nem a világ változik, az te magad vagy, ki a körülvevőt átalakult, lassan változó szemmel figyeled. Vajon milyen lehetett 100 évvel ezelőtt? S ötszáz, ezer éve? Milyen az ókori Egyiptom világában? Pedig a mindennapi gondok, megoldandó feladatok ugyanazok voltak: dolgozni az élelemért, küzdeni az életben maradásért; keresni az értelmet, az utat, megtalálni a válaszokat a megannyi kérdésre..az idő örök körforgása..Oh, hiányzol, Márquez.

"... A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?...A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.

Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan...
Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni."
- Márai Sándor: Az Igazi -

Drága Leonard
Szembenézni az élettel. Mindig szembenézni az élettel. És tudni, hogy mit jelent, végül tudni szeretni, olyannak, amilyen. És aztán eltaszítani.
Leonard
Mindig az évek köztünk. Mindig az évek. Mindig. A szeretet. Mindig. Az órák.

Tetszik Betöltés...

Vérpettyek színezték a talaj szemcsés homokját, ahogy szipogva nyomkodta a kifakadó sebet.

-Várj, majd én! -mondta T, és megpróbált kihasítani egy darabot az ingéből. Miért van, hogy ez a filmekben olyan könnyedén megy, míg a valóságban kínos, elszántsággal teli pillanatok kellenek hozzá? No meg pár fog is, csak úgy rásegítésképp. Hosszú, nyúlós másodpercek következtek, s ő félve pillantott fel, miközben a fiú kötözte a kezét.

Arra gondolt, hogy tulajdonképpen elegendő lenne csak egy mélyebbet lélegeznie, hogy érezze, ahogy a fákról eső után, váratlan mozdulatra fejére hullik a levélredőkbe felgyűlt víz. Libabőrös lett a képzelt képre, s mint mikor egy hernyó kúszik a karon, kezéhez ért, hogy lesöpörje azt. Ám váratlanul érdes felületet tapintottak az ujjak, s újabb verembe esett. Négy fal közt találta magát, fehérre festett korlátok között, s csupán egyetlen létra mutatta az utat felfelé, egyenesen a felhők fehérrel tépdelt, madár-futtatta világába.

Lázálmok gyötörték, s már nem érzett mást, csak holmi világoskék tengerillatot, beleégve az agy legmélyebb bugyraiba, ahol álomban is felszisszen váratlanul, alattomosan és mindent sejtőn.

Sárba burkolt levélhalmot mozgatott a fuldokló fuvallat. Időtlen mozdulatlanságban hevert eleddig az elfelejtett ház udvarán, a kiszáradt erecske medrében. Most meg-megrezdül olykor pár kilógó szár, téves álmokba ringatva a még életet remélőt. Kár volt érte, oly kár!

Összefügg

Furcsa, hogy vannak olyan dolgok, amikről észre sem vesszük, hogy mennyire manipulálnak minket.
Itt van pl ez a koffein dolog. Azt gondoljuk, hogy ez nem függés, hogy napi-kétnaponta egy kávé nem jelent semmit, meg hogy óó csak csemegének iszom. Eszünkbe sem jut, hogy pedig igenis gúsba köt, ott tartja a csuklónkra lazán rákötött lasszó végét a kezében, s alattomos mosollyal a szája szegletén tudja. Hogy bizony a markában vagyunk.

Meg aztán itt vannak pl a tévhitek. Vegyük példának okáért azt, hogy milyen sokan gondolják, hogy a Milford tea az milyen jó. S ezt a "magasabb kategóriás termék" hiedelmet látszólag meg is erősíti az ára, kb dupla annyiba kerül, mint egy normál filteres. De az íze! Csupa mesterséges aroma, és színezék! Az igazi gyümölcsös zamathoz semmi köze. De úgy tényleg.

Mondjuk érdekes, hogy mióta leszoktam a cukorról, azóta változott meg az ízl(el)ésem is...de az is simán lehet hogy már megint ott keresek összefüggést, ahol nincs is.

Vagy a tavaszi fáradtság vagy a koffein hiány okozza, hogy most is igen könnyedén tudnék arccal előre az asztalra borulva, pillanatokon belül elaludni. Csak mindig legyen mire fogni a rinyálást, nem?

A május mindenképp kecsegtető lesz pihenés szempontjából, mert egyrészt eleve egy négynapos hosszú hétvégével kezdek, aztán a házassági évfordulónk (!!! úristen!!) alkalmából is kivettem két nap szabit + hétvége = újabb négynapos szünet. Ollé!

Lak

A legfontosabb kiegészítőt már meg is vettük az új lakáshoz, ami egy csodálatos madaras falmatrica, a bejárati ajtót fogja ékesíteni. tádááá:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/80278937/

Mindegyik madárka külön-külön felragasztható, úgyhogy nem mind kerül rá az ajtóra, ráadásul 3 lapnyi van, jut bőven mindenhová :)
Ezen kívül vettünk egy retró tésztaszűrőt, egy szupi képkeretet azoknak a szárított virágoknak, amiket annak idején, mikor összejöttünk, Bé szedett nekem a réten (óó de romantikus :) ), meg még mit is? Jaigen, egy sáfrány páfrányt, akit elneveztem Paff-nak, mert hát sárkány! :) és két tálat, egyet rózsaszínben, egyet pedig barnában:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/40209738/#/40209738

már csak 198834525247 dolog van hátra a listáról :))

U.i.: azt hiszem még mindig nem nőttem fel eléggé..

Tulajdonképpen évekkel ezelőtt leszoktunk erről a locsolókat fogadunk dologról. Sőt, emlékszem, hogy már kb 10 éve, mikor még otthon laktam, szóval már akkor is bújkáltunk előlük, úgy csináltunk, mintha nem lennénk otthon, pedig de..

Na mindegy, ennyit a hagyományokról, úgy tűnik én is hozzájárulok a szokások eltűnéséhez, de hát most mit csináljak, mikor ezerszer inkább lenne kedvem ahhoz, hogy egy vödör vízzel öntesenek nyakon, és örömmel fogadják cserébe a festett tojásokat és édességet, minthogy pénzéhességből pacsulival fröcsköljenek.. blöáh. Én ilyenhez nem vágok jó pofit.

Feljegyzés a hajónaplónak

Immáron hetedik napja koffein nélkül tengetem a napjaimat. Kopár sivatag vesz körül, ördögszekerek gurulnak a homokban, sehol egy árva lélek, csak a keselyűk követnek, várva a tökéletes alkalmat, hogy az elvonási tünetektől megtörve térdre rogyjak, és végre rám ronthassanak, s élvezettel ehessék porhanyós, ízletes húsom..

Álmaim tárgya, az elérhetetlen Ő. Hiába, ez egy plátói szerelem :(

Még gyenge, remegő kézzel előhúzom a pólóm alá rejtett, nyakamban lógó órám, hogy megnézzem mennyi időm van még hátra. Nem látok mást, csak táncoló mutatókat, s összefolyt számok halmazát. Koffeint!!!!

A Rotek bolygó előörsei  az M&M bolygó közelében sűrű törmelék-hullást észleltek. Cégünk ezért fokozott óvatosságra inti a galaxis utazóit, s kérjük minden rendellenes észlelést jelentsenek a zörgő adón. További kellemes utazást kíván Önöknek a Peanut Társaság, a cukormáz legyen Önökkel!

U.i.2 avagy lábjegyzet a széljegyzethez: azt hiszem totál megzakkantam..

Elképzelhető, hogy egy párhuzamos dimenzióban élő felem éppen ezekben a pillanatokban találja fel az időutazást, s útra kel, hogy minden múltban elkövetett hibát helyrehozzon. Sok szerencsét, CopyRé!

U.i. avagy lábjegyzet a hajónaplónak: a koffein-megvonás úgy tűnik bizonyos agyi elváltozásokat generál. Vétel.

Azt hiszem szeretnék most újból gyerek lenni, ártatlan és felelősség nélküli, szabad álmodozásra hagyott, lábat lógatós gyerek. Vagy lennék hegyeket s völgyeket megmászó, független kalandor, kinek a Nappal a férj és Éjszaka a szerető. Esetleg fűszállal a szájban fa alatt elalvó, árnyékban hűsölő juhász, aki körül békésen legelnek a göndör bundás jószágok...Tahitin élő halász, magam sodorta pálmalevélből szőtt katamaránomon evezve a nyílt tengeren, kinek társa minden hal, bálna, teknős, s kit tengeri madarak kísérnek útjára minden reggel és este.

Sőt, tovább megyek, a reggeli kávét szívesen cserélném frissen tört kókusztejre, a villamoson álmos szemdörgölést pedig tengerpartra néző, hűs árnyékot adó fák alatti teraszon, kigöngyölt gyékényen édes nyújtózkodásra...

végülis majdnem.. :)

Miközben a reggeli fürdésnél aprócska légbuborékok gurultak végig a nyakszirtemen, eszembe jutott, hogy anyu még réges régen, mikor még kicsi voltam, hogyan vett ki a kádból. Széttárta a karját, s vele együtt a kezében lévő fürdőlepedőt, én pedig felálltam, átöleltem, s ő így emelt ki engem....

A mai nap egy azok közül, amikor hátradőlve elfog a fáradt, derűs nyugalom, mert befejeztél valamit. Avagy levizsgáztattunk egy újabb alapfokos csoportot, a végére mindenki megkedvelt mindenkit, pedig akadtak nagyon "nehézveset" gazdik :)

 Szuper érzés egyébként ez, végigkövetni a gazdák fejlődését, segíteni nekik, ha elakadnak, s látni hogyan válnak egyre vidámabbá és bizalmasabbá a saját kutyájukkal szemben. Igen, mert akad szép számmal olyan is, aki lejön alapfokra, és semmi kötődés nincs közte és a kutyája között, nem szeret vele dolgozni (így a kutya sem vele), csak morog vele de nem dicséri. És akkor jövünk mi, a Tükör kutyasulisok, és kinyitjuk ezt a Világot a gazdik előtt. Áh, egyszerűen imádom ezt csinálni, hálás vagyok a Sorsnak, hogy rátaláltam a Népszigeti sulira, s hogy itt dolgozhatok!

Ja, és tegnap segédoktató voltam! Helyettesíteni kellett egy kis(testű) kutyás csoportban, és azt kell hogy mondjam, nagyon imádtam! A gazdik eleve másként állnak hozzád, sokkal nagyobb bizalmat szavaznak neked, pl többen is jönnek oda hozzád kérdezni, te vezényeled a játékokat, áh, szóval tényleg nagyon nagyon imádtam!

Málnácska, én meg tök hülye fejet vágok :)

Hát így telt a hétvége, a mai oktatói megbeszélésen pedig Málna volt a kiszemelt kényeztetettem, később el is aludt az ölemben (jack russel-ről beszélünk!) :)

 

Rékai Zsolt blogjáról loptam ezt az Adam Lupton képet. Nekem nagyon tetszik, szuperjó! Valamiért teljesen elvarázsol. Egyazon személyiségen belüli eltérő stílusok, kedv, időjárás függvényében választott lelkiállapot-tükröződés. Változó hétköznapok, hétköznapi változó. Imádom!

Félelmetes, hogy az emberek mennyire vonzódnak a (megnyomható) gombokhoz. Legyen az busz, lift, villamos vagy közlekedési lámpánál lévő gyalogos gomb, mindenki már messziről kiszúrja magának A gombot, és kész, onnantól rátapad a szemével, akár testtel is követi, fordul utána, hogy mikor a mozgó test végre megáll, akár magától nyílna, mert sok a leszálló, de ő megnyomja! Mert ettől más lesz, több, ő nyomhatta le, általa nyílik, éljeN!!

Ez..elég vicces :)

Bé ma reggel mesélte, hogy úgy 2-3 nappal ezelőtt beszéltem álmomban, és tisztán, érthetően mondtam (egészen biztosan egy kutyának, legalábbis Bé azt mondta, hogy a hangsúlyból egyértelmű volt), hogy "azaz, nagyon szupeer!!" :))

Úgy tűnik, hogy ez már szakmai ártalom

A hétfő reggeleket tulajdonképpen néha még szeretem is. Egy mozgalmas hétvége után ugyanis relaxálva, kitombolva, lefárasztva, újult erővel indul a hét első reggele. Jó, persze a munkába indulást szívesen kihagynám!

Ha az Allianz-os ügyintézőt szemmel lehetne büntetni, akkor jobban tenné, ha ma nem menne be dolgozni :)
Az van, hogy az ő tudatlanságának köszönhető, hogy még nem utalták ki a pénzünket, mert a drágalátos hölgyikének halvány lila dunsztja sincs arról, hogy kinek a pecsétjét kell rányomni egy hivatalos dokumentumra...

Sebaj, a kezdeti nehézségek kellenek, így lesz még édesebb az öröm, mikor végre megkapjuk a kulcsokat. Édes patakparti élet, jövünk!

A mai poszt rövid lesz, de ismét a kutyákról (na jó, konkrétan egy vahúrról) szól, avagy ismerjétek meg Enit! Ő egy cuki shiba, a jelenlegi csoportunk segédoktatójának kutyája. Imádnivaló ez a kis rókakutty! Nagyon érzékeny, de ha megnyered a bizalmát, ad puszit az orrodra, incselkedik veled és bohóckodik. Egész egyszerűen odáig vagyok érte!

"Aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen."  /Victor Hugo/