Műhely

Önvizsgálatot végezni nem könnyű dolog. Elsősorban be kell ismernünk magunknak, de úgy igazán, nem csak felszínesen, hogy jó sok dolgot elcseszünk. Hogy esetenként nem vagyunk megbízhatóak, hogy valamit bevállaltunk, amire nem vagyunk képesek, hogy fájdalmat okoztunk valakinek, merő önzőségből...hasonlók.
De -ha jó emberek akarunk maradni, az ilyen jellegű önelemzés elengedhetetlen. Olykor elégedetlennek kell lennünk a saját életünkkel ahhoz, hogy igazán változtathassunk rajta.

Megváltozni...nos, ez a másik nagy feladat, igen. Sajnos ebben senki nem adhat jó tanácsot, hiszen nélkülözhetetlen hozzá a rendíthetetlen, önmagából mindig új forrást merítő kitartás. Önmagunk társa lenni mindenek előtt, figyelmeztetni magunkat a hibákra, amiket vétünk, és legközelebb másképp csinálni. Ezt tanítani nem lehet, csupán igazán akarni.

És mivel ez egy ilyen kitárulkozó poszt, elárulok nektek valamit. Sokáig gondot jelentett a hibáimmal együtt elfogadni önmagam. Egy dolog ismerni saját gyengeségeinket, s igyekezni változtatni rajtuk, s megint egy másik megbocsátani magunknak őket. Én például túl sokszor éreztem magam frusztráltan, mert valaki vékonyabb nálam, mert szebb a haja, a körme, a kézírása... Sok időbe telt megtanulni vállat rántanom, de legalábbis sokkal kevesebb fontosságot ítélni az ilyen dolgoknak. Nem attól lesz valaki értékes ember, hogy szupermodellnek képzeli magát és belenézve a tükörbe elégedett mosolyra húzza a száját, mert tökéletes az alakja. Tudjátok mit? Pont leszarom.

Szeretnék tovább fejlődni. Ló éve, állok elébed! :)