A ma reggeli felkelés és készülődés abszolút robot-üzemmódban zajlott, a kapun kilépve ébredtem rá a valóságra, eladdig a rutin irányított, a megszokott mozdulatok. De a madárcsicsergés, ami arcul fülön csapott, visszahozott az életbe, és biztosított arról, hogy tényleg itt a tavasz.

Tegnapelőtt elkészítettem életem első kenyér lángosát!! Bé nagyon büszke volt rám, pedig a tészta icit vastag lett, mert nem tudtam eldönteni, a tepsibe elég lesz-e annyi vagy sok is. De nem lett semmi gond, annyi csupán, hogy az alja aranybarna volt és ropogós, nem omlós puha. A tészta is szépen megkelt, egészen kurjangattam örömömben, mikor megláttam :) Képet ezúttal nem készítettem (a beillesztett nem az én érdemem), de készülök a hétvégén még egyszer elkészíteni, hogy a vasárnap vizsgázó gazdikat meglephessem vele, jól megérdemelt jutalomként. Nagyon izgulok értük, nagyon szuper csapat!

Egyébként feltétnek Hugi verzióját alkalmaztam (csak kapor nélkül), mert a tejfölös alapot jobban kedvelem a paradicsomosnál, de majd ha pizzát sütök, olyan lesz.