Mai izgalmak

Történt ma reggel, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Meg Chili is.

A reggeli sétából egy teljesen eltérő útvonalon sétáltunk haza, kb 500 méterre voltunk a lakástól, ahol egy kis park van, s mögötte több ház sorakozik.
Hegyesfülű elmélyülten szaglászgatott, én pedig hagytam, sétáltam tovább, hadd "olvasgasson". Befordultam a sarkon, ez nem probléma nálunk, úgyis jön majd, de nem hallottam a szokásos lábdübörgést, ahogy ilyenkor 1-2 másodperc múlva mindig. Szólítottam, majd megfordultam és visszanéztem, s ahol eddig még szaglászgatott, most hűlt helye lett. Annyira elmélyülten szaglászott, hogy nem vette észre merre mentem, és minthogy erre nem szoktunk sétálni, fogalma sem volt, merre induljon, ráadásul mikor szólítottam, a házakról visszapattant a hangom, ez teljesen megkeverte.
Egy épp szembejövő szólt, hogy az ellenkező irányba futott el, elég kétségbeesett fejjel a keresett "fekete, felálló hegyes fülű" blökkencs. Hibbant eb. Lökött tyúk.

Persze én -a másik hibbant- totál pánikba estem ("csak át ne rohanjon az úton", "mi van ha valaki megijed tőle?", "mi van, ha odafut másik kutyához, és a gazdája meg akarja őt ütni és én nem vagyok ott, hogy megvédjem?"), szólongattam, szólongattam, ami mind csak azt a hatást érte fel (a folyamatos visszhangzás végett), hogy Hegyesfülű teljesen megkavaradott.

A környéken dolgozó közterületisek nagyon kedvesek voltak és segítettek, mindig informáltak, hogy merre van, csak hogy épp mindig elkerültük egymást. Végül, utolsó elkeseredésében a kapunk felé vette az irányt, akkor láttam meg, és sikerült neki -akkor már én is kiértem a visszhang-zónából- úgy szólnom, hogy meghallotta honnan jön a hang, felém nézett, és észrevett. Olyan száguldásban érkezett a karjaimba, amilyenben még sosem. Micsoda megkönnyebbülés!! A lábam is remegett a félelemtől, hogy elveszítem, és láthatóan ő is teljes pánikban volt. Utána nem tágított mellőlem, és sokszor hozzám bújt, puszikat adott, és szerelmetes Erzsók nézéssel tartott szemmel.

Azt hiszem még sosem ijedtem meg ennyire..