életérzés

"Take my love, take my land
Take me where I cannot stand
I don’t care, I’m still free
You can’t take the sky from me"

hülye

Imádom a buta embereket, akik menősködni akarnak! Az alábbi mondat valós személy szájából hangzott el, nem én találtam ki!!
"Sínen vagyunk, mint Petőfi"

...legalább ismerné az irodalmat! :) De nagyot nevettem ezen.

Néhány ember úgy tudja várni a villamost, mint egy hűséges kutya a gazdáját.
Áll a megálló végében és kitartóan, teljes testével a várható érkezés irányába fordulva bámulja a távolt, hogy ő legyen a legelső, aki megpillantja a felbukkanó jármű fényét..... éppenséggel nekem ez a kutyás hasonlat jutott eszembe, mindenesetre elég mókás jelenet..

A ma reggeli felkelés és készülődés abszolút robot-üzemmódban zajlott, a kapun kilépve ébredtem rá a valóságra, eladdig a rutin irányított, a megszokott mozdulatok. De a madárcsicsergés, ami arcul fülön csapott, visszahozott az életbe, és biztosított arról, hogy tényleg itt a tavasz.

Tegnapelőtt elkészítettem életem első kenyér lángosát!! Bé nagyon büszke volt rám, pedig a tészta icit vastag lett, mert nem tudtam eldönteni, a tepsibe elég lesz-e annyi vagy sok is. De nem lett semmi gond, annyi csupán, hogy az alja aranybarna volt és ropogós, nem omlós puha. A tészta is szépen megkelt, egészen kurjangattam örömömben, mikor megláttam :) Képet ezúttal nem készítettem (a beillesztett nem az én érdemem), de készülök a hétvégén még egyszer elkészíteni, hogy a vasárnap vizsgázó gazdikat meglephessem vele, jól megérdemelt jutalomként. Nagyon izgulok értük, nagyon szuper csapat!

Egyébként feltétnek Hugi verzióját alkalmaztam (csak kapor nélkül), mert a tejfölös alapot jobban kedvelem a paradicsomosnál, de majd ha pizzát sütök, olyan lesz.

Március a mi hónapunk lesz!! Végre-végre elindulhat a várva várt projektünk, csak még egy kis szerencse kell hozzá, és további kitartás, no meg a félretett pénzünk egésze. Nem baj, mert megéri, hogy cserébe legyen egy saját kuckónk! :)

A melóhelyen visszacserélték a víztisztító gépet a régire tudjátok miért? Mert abból gyorsabban jön a víz, mint abból az egyébként szuperjó modern gépből, amit hetekkel ezelőtt üzemeltek be.
Azért oké, hogy a Zidő pénz meg egyébként is, na de most komolyan. Most komolyan?

A volt idő ízekben, minden más előre.

Műhely

Önvizsgálatot végezni nem könnyű dolog. Elsősorban be kell ismernünk magunknak, de úgy igazán, nem csak felszínesen, hogy jó sok dolgot elcseszünk. Hogy esetenként nem vagyunk megbízhatóak, hogy valamit bevállaltunk, amire nem vagyunk képesek, hogy fájdalmat okoztunk valakinek, merő önzőségből...hasonlók.
De -ha jó emberek akarunk maradni, az ilyen jellegű önelemzés elengedhetetlen. Olykor elégedetlennek kell lennünk a saját életünkkel ahhoz, hogy igazán változtathassunk rajta.

Megváltozni...nos, ez a másik nagy feladat, igen. Sajnos ebben senki nem adhat jó tanácsot, hiszen nélkülözhetetlen hozzá a rendíthetetlen, önmagából mindig új forrást merítő kitartás. Önmagunk társa lenni mindenek előtt, figyelmeztetni magunkat a hibákra, amiket vétünk, és legközelebb másképp csinálni. Ezt tanítani nem lehet, csupán igazán akarni.

És mivel ez egy ilyen kitárulkozó poszt, elárulok nektek valamit. Sokáig gondot jelentett a hibáimmal együtt elfogadni önmagam. Egy dolog ismerni saját gyengeségeinket, s igyekezni változtatni rajtuk, s megint egy másik megbocsátani magunknak őket. Én például túl sokszor éreztem magam frusztráltan, mert valaki vékonyabb nálam, mert szebb a haja, a körme, a kézírása... Sok időbe telt megtanulni vállat rántanom, de legalábbis sokkal kevesebb fontosságot ítélni az ilyen dolgoknak. Nem attól lesz valaki értékes ember, hogy szupermodellnek képzeli magát és belenézve a tükörbe elégedett mosolyra húzza a száját, mert tökéletes az alakja. Tudjátok mit? Pont leszarom.

Szeretnék tovább fejlődni. Ló éve, állok elébed! :)

Valamivel elcsaphattam a gyomromat, mert úgy fáj, mint a fene. Ráadásul mozgásra mégjobban.. Ugyanez volt, amikor a céges csapatépítő esti buliján egymás után ittam pezsgőt-gin tonicot-pezsgőt-bort-bort-gin tonicot és megint pezsgőt... Egy egész álló napig úgy fájt a hasam, ugyanígy, hogy majd belepusztultam. De az másnapra elmúlt.
Ez meg tegnap óta konstans, enyhült egy keveset, de még mindig rossz. Valaki vegye ki a fájdalmat! Légyszi!!

A tegnapi Ü4-re gyakorlást nagyon élveztük Chilivel. A szlalomunk már szuperjó, Hegyesfülű abszolút lelkesen dolgozott velem, öröm volt nézni. Az akadály is jó, lendületes, csak a váltás nehéz; az akadály (függő karika) gyors tempójából hirtelen kell lassítani, hogy a szlalomot kihagyás nélkül megcsinálja.

A bójával viszont akadnak szépséghibák, történetesképp hogy nem közvetlenül mellé teszi le magát, hanem úgy kb 10-20 centire tőle, amiért pontlevonás jár. Úgyhogy formálással kezdjük az elejéről, a távolság folyamatos növelésével.

Egyébként azt tapasztalom, hogy a libatepertőért sokkal nagyobb bevetéssel dolgozik, mint a sertésért. Ezt egy empirikus kísérletben be is bizonyítottam :) Egyik kezembe vettem az egyikből, másikba a másikból, megszagoltattam vele mindkettőt, majd: "melyiket kéred?" felvetéssel vártam, hogy mit reagál. Minden(!!) esetben azt választotta, amiben a libatepertő volt, pedig váltogattam hogy melyik kézben melyiket tartom. (természetesen minden választás után megkapta mindkét falatot).

Cs

Az egyre erősödő inszomniát kihasználva rászoktam a 'Girls' című sorozatra, ami magyarul a Csajok" név alatt fut. Olykor zavarba ejtően naturalista jelenetek vannak benne, illetve a második évadban már egyre több a mell-mutogatás, de talán még elviselhető, ha lehet ilyet mondani. Nem prűdség, de nekem nem tetszik ez az egyre teret hódító "trend", hogy a sorozatokban rendre döntögetik a tabukat és bizonyos jelenetek már pornó filmbe illőek, annyira mutatnak mindent, és sokáig(!). Lásd Trónok harca (pedig szeretem a sorozatot!). Nem gondolom hogy ettől nőne bárminek is a művészi értéke -vagy hát nem tudom különben miért "terhelik" a nézőt ilyen képsorokkal..szerintem igenis zavarba ejtő.

Nem a tabudöntögetés ellen vagyok, hisz épp a rebellisség tetszik a 'Girls' -ben. Végre nem egy "minden karakternek tökéletes teste és arca van" sorozat, sőt. A 24 éves főszereplő, Hannah egy mindent megtapasztalni akaró, Élet-éhes lány, aki mellesleg önbizalomhiányos, ha szerelemről van szó, de egyébként szabadszellemű értelmiség, aki nem fél kimondani, amire gondol vagy épp megtenni azt. Ezért elég sokszor kerül idióta szituációkba. (Mellesleg elég duci, amit csak hangsúlyoz, hogy a sorozat stylist-ja iszonyúan gáz és előnytelen ruhákat ad rá)

A barátai is mind hús-vér karakterek, akik szintén az Élet érzelmi és anyagi tengerén igyekeznek boldogulni, ki több, ki kevesebb (de inkább utóbbi) sikerrel.

Az én kedvencem Jessa, a világutazó, szabadelvű lány. Tetszik a lazasága, a minden fölé helyezkedése, az életfelfogása, és a stílusa! Ó, a stílusa, az nagyon. Ő a kalapos lány az alsó képen.

Melyik a jobb: ha a varázslat valósággá válik vagy fordítva?

virrasztó

Azt hiszem, elég nehéz hangulatembernek lenni. Egyik nap még nyákos-nyúlós a hangulat, másnap (hah! vagy akár 5 perc múlva) már rózsás tündérfényes konfettis...

Esettanulmánynak is beillennék :)

Ma írt Ági, hogy gyakoroljunk Ü4-re, úgyhogy este irány a kutyasuli, gyakoroljuk a szlalomot, az akadályt és a bóját. Chili pedig majd remekel :)

vendég

Pár hónappal ezelőtt ismerkedtem meg Judittal, a Kőbányai kutyasuli vezetőjével. Van egy Tonik nevű foxterriere, aki bizonyos kutyák társaságában befeszül, így először terápiás jelleggel csatlakozott hozzánk, hogy Tonik szokja más blökik közelségét.

Az utóbbi pár hónapban egyre többször kutyázunk együtt, mert Judit nagyon szimpatikus, sőt, voltunk már moziban is ketten, és tervezünk közös borozós-sütögetős estet, holnapra pedig meghívott hozzájuk a sulira mantrailing-re. El sem tudnám mondani, mennyire jó érzés, hogy a kezdeti ismerősökből páran barátokká váltak. Úgy tartják, felnőtt korban nehezebb szorosabb kapcsolatokat kialakítani, s én úgy gondolom, hogy ha sikerül, azok viszont igenis lehetnek szoros, erős és fontos kötelékek.

Már alig várom, hogy ott legyek a Kőbányai kutyasulin holnap! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy más tükör iskolán hogy zajlanak az oktatások (egy pótfoglalkozást is látok majd), milyen a hangulat, a környezet, a gazdik, meg úgy egyébként, "a hely szelleme". És remélem Chili is jól érzi majd magát :)

A jelenlegi ügyintézések annyira stresszelnek, hogy visszatértek azok a tünetek, amik a Villányi úti lakásban olyan sokszor annak idején. Vagyis nem bírok elaludni, zenét kell hallgatnom hozzá, és ha végre mégis sikerül álomba merülnöm, akkor többször felriadok, és reggel azzal a bizonyos furcsa, rossz érzéssel a gyomromban, amit a hasonló szindrómában szenvedők jól ismernek.

Mindeközben egyre messzebbről látom magam, ahogy a városi utcák között szlalomozva érkezem a munkába, majd távozom innen, miközben egy belső hang folyamatosan dübög odabent: "rab vagy csupán, bárhová mész. Rab vagy, hisz testbe születtél, s gondolataid foglyaként kötelességek tartanak falak közé zárva!". És sajnos olyan igaza van...

EZEN a kezdeményezésen elbőgtem magam, egyrészt mert hihetetlenül aranyos, kedves gesztus, másrészt mert a képeket látva elszorult a szívem a gazdátlan, szeretetéhes ciccek láttán. Van olyan kép is, ahol a könnyek mellett nevetni kezdtem azon, hogy hiába, a macskavér nem válik vízzé, némelyik olyan tippppikus királynői "temegkiatökömvagy?? Kuss,olvass tovább!" arckifejezéssel fekszik továbbra is a párkányon, mint akinek naná hogy jár saját bejáratú felolvasó csicska személyzet :)

De ez a legelső kép..hát ez szívet szorító..

Hogy a Ló éve a változásé? Tökéletesen így gondolom. Mit gondolom, érzem, tapasztalom!!
A változás viszont nem mindig jót hoz magával, így kijutott belőle hideg is meleg is, és még csak februárt írunk. Állunk elébe a dolgoknak, és megfontoltan haladunk továbbra is előre (bár ez persze relatív, honnan tudja valaki, hogy nem oldalirányba halad például? Vagy felfelé? Na, akkor mi van?). Jó, tudom: minden viszonyítás kérdése, ahogy egyszer álmomban is közölte három tudós és reprezentálták három példán keresztül. Ez nagyon megragadt, azóta is emlékszem rá.

Úgy gondolom továbbá, hogy ez az év (is) emlékezetes lesz, csak úgy, mint a tavalyi.

Kérek mindenkit, hogy küldjön sok pozitív energiát Taitának, akit 13:00 -tól műtenek, immáron 2 órája.

Mai izgalmak

Történt ma reggel, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Meg Chili is.

A reggeli sétából egy teljesen eltérő útvonalon sétáltunk haza, kb 500 méterre voltunk a lakástól, ahol egy kis park van, s mögötte több ház sorakozik.
Hegyesfülű elmélyülten szaglászgatott, én pedig hagytam, sétáltam tovább, hadd "olvasgasson". Befordultam a sarkon, ez nem probléma nálunk, úgyis jön majd, de nem hallottam a szokásos lábdübörgést, ahogy ilyenkor 1-2 másodperc múlva mindig. Szólítottam, majd megfordultam és visszanéztem, s ahol eddig még szaglászgatott, most hűlt helye lett. Annyira elmélyülten szaglászott, hogy nem vette észre merre mentem, és minthogy erre nem szoktunk sétálni, fogalma sem volt, merre induljon, ráadásul mikor szólítottam, a házakról visszapattant a hangom, ez teljesen megkeverte.
Egy épp szembejövő szólt, hogy az ellenkező irányba futott el, elég kétségbeesett fejjel a keresett "fekete, felálló hegyes fülű" blökkencs. Hibbant eb. Lökött tyúk.

Persze én -a másik hibbant- totál pánikba estem ("csak át ne rohanjon az úton", "mi van ha valaki megijed tőle?", "mi van, ha odafut másik kutyához, és a gazdája meg akarja őt ütni és én nem vagyok ott, hogy megvédjem?"), szólongattam, szólongattam, ami mind csak azt a hatást érte fel (a folyamatos visszhangzás végett), hogy Hegyesfülű teljesen megkavaradott.

A környéken dolgozó közterületisek nagyon kedvesek voltak és segítettek, mindig informáltak, hogy merre van, csak hogy épp mindig elkerültük egymást. Végül, utolsó elkeseredésében a kapunk felé vette az irányt, akkor láttam meg, és sikerült neki -akkor már én is kiértem a visszhang-zónából- úgy szólnom, hogy meghallotta honnan jön a hang, felém nézett, és észrevett. Olyan száguldásban érkezett a karjaimba, amilyenben még sosem. Micsoda megkönnyebbülés!! A lábam is remegett a félelemtől, hogy elveszítem, és láthatóan ő is teljes pánikban volt. Utána nem tágított mellőlem, és sokszor hozzám bújt, puszikat adott, és szerelmetes Erzsók nézéssel tartott szemmel.

Azt hiszem még sosem ijedtem meg ennyire..

#2

Tegnap álmomban megleptem Bét két Amerikába szóló repülőjeggyel -nagyon olcsók voltak, 70ezer forint darabja! Indulás előtt 1 órával voltunk, mikor eszembe jutott egy apró, icurka bökkenő: Bencének nincs vízuma(!! mintha legalábbis nekem lenne..), és le is késtük a gépet -sebaj, mondtam, majd elmegyünk az egyel későbbivel, no problemo.

Miközben szálltunk be a hatalmas terepjárónkba, amit Sanyi (nevelőapum) vezetett, Chili folyton velünk akart jönni, nekem meg irtózatos bűntudatom lett, hogy őt nem visszük magunkkal, még ha csak 3 naposra is terveztük a kiruccanásunkat.

A reptéren kiderült, hogy vízum nélkül tényleg esélytelenek vagyunk, de becserélhetjük máshová szóló jegyre. Mi pedig vacilláltunk, hogy Skócia legyen vagy Libanon(!!!!). Én előbbi mellett kampányoltam, de Sanyi szerint Libanon csodálatos történelmi helyekkel van tele, amiket mindenképpen érdemes megnézni, és Bét eléggé meggyőzte az érvelése.. :)

#1

Imádom az álmaimat, olyan meghökkentően tudnak lenni :) Csak tudnám, hogy mi alapján dugott ma az orrom alá egy vonalas T-Home telefonkészüléket egy nyomozó, azzal a felkiáltással, hogy "megtaláltuk a régóta kerestetett készülékét!". Már álmomban sem volt fogalmam, hogy azmiaz, amire az egyenruhás csak mérges lett, és elment jegyzőkönyvet írni. Úgy mégis...? :))

Arató játék

avagy újabb sikerek a kutyasulin.

A kezdeti nehézségek (és némi önreflexió) után egyre inkább összeforrt a mi oktatói és megfigyelői gárdánk. Lévén, hogy Fannival ketten oktató-jelöltek vagyunk, a mi szerepünk nagyobb, mint azoké, akik most kezdik első napjaikat megfigyelőként.

Egyre nagyobb felelősséggel járó feladatot is kapunk, a kutyák külön megfigyelésén és a gazdiknak való segítésen túl -bár önmagában ez utóbbi is nagyobb szerepkör, lévén hogy totál nem mindegy mit mondasz a gazdiknak, hisz akár tévútra is viheted őket. A tegnapi feladatom az arató játék levezénylése volt, valamint utána a gazdik rávezetése arra, hogy miért és mire is volt jó ez a játék. Három kis (3-4 fős) csoportban dolgoztunk, míg a másik kettő feladatot tanult, addig a harmadik velünk játszott. Eszter, a segédoktatónk vezényelte le az első kört, a második és harmadik az én feladatom volt. Nagyon örültem neki, és mivel a gazdik többségét már oviból is ismerem, illetve magán a tanfolyamon is nagyon összecsiszolódtunk már, nem voltam frusztrált, sőt. Igaz, az elején izgultam icit, de ez hipp-hopp elmúlt, mihelyst belekezdtem.

A játék lényege, hogy a pályára felállítunk 7 darab 2literes palackot (az alján kavicsok vannak, hogy ne dőljenek föl könnyen), 6 palack kört formáz, míg a 7-edik középen áll. Az éppen soron következő kutyusra egy hosszú (10 méteres) pórázt kötünk. A feladat, hogy óramutató járásával megegyező irányban, a pórázzal(!! tehát nem a kutya és nem is a gazdi dönti le) döntsük le a palackokat, utoljára a középsőt. Motivációként bármi megengedett, hanggal, jutalomfalattal, bárhogy buzdíthatod a kiskutyádat, hogy kövessen (így maga mögött húzva a pórázt, megkerülve a palackot, és így feldöntve azt a továbbhaladásnál).

Nagyon élveztem a dolgot, és ez átragadt a gazdikra is, akik belelkesültek, és a játék közbeni szurkolásom eredményeként abszolút jól érezték magukat a szituációban. A játék után pedig jöttek a kérdések (gazdi-oldalról), és úgy örültem nekik, pláne annak, hogy válaszolni is tudtam rájuk! Fantasztikusan jókat kérdeztek, mint például hogy ez vajon játék-e a kutyának is, és mitől válik azzá.

Később, az oktatói megbeszélésen külön dicséretet is kaptam, az oktatónk, Zsuzsi például mondta, hogy nagyon nehéz volt a kiscsoportjának figyelmét közben magán tartania, mert a tőlünk érkező kurjongatások és éljenzések annyira érdekelték a gazdikat, hogy inkább azt nézték, nálunk mi történik. :)
Szóval huuRRrrrááá!! Szuper-szuper! Imádom!