Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem minden alkalommal felbosszant az a fajta türelmetlenség, ami az emberekből itthon árad. Hogy a legegyszerűbb és -hétköznapibb példát hozzam: amikor egy autós átenged a zebrán..
Végeztek hazánkban egy olyan videós felmérést, amiben világosan látszik az az ún. jelenség, melyben a gyalogosok a zebrán megsiettetik a lépteiket, egyesek átrohannak, mások átszökellnek, mintha azt éreznék, hogy szegény autóst nem akarják túlságosan feltartani.
Azt hiszem, hogy ez a jelenség abból fakad, hogy manapság az autósok meg sem várják, hogy átérj, mert megállnak ugyan, de határozottan gurulnak előre, feléd, mintegy fenyegetve, hogy ha nem sietsz, biz akkor neked jönnek. Én ezen teljesen ki szoktam akadni..
Vagy a másik "kedvencem", mikor kutyával megyünk, de még nem értünk az úttest legszélére, csak épp hogy megállunk, az autós megáll a zebránál és int a kezével, hogy átenged. Nálunk van egy olyan szabály Chilinek, hogy "úttest", vagyis minden esetben le kell, hogy üljön az útpadkánál, mert így vésődik be a fejébe, hogy bizony-bizony nem szaladunk át, mert ott meg _kell_ állni. Ez a folyamat egyébként nem több 1-2 másodpercnél, és mégis igen sok az olyan autós, aki ezen a rövid időn is fennakad, és látom, ahogy int a kezével és mozog a szája, hogy "menjetek már!".
Namármost ha neki olyan sietős, akkor
A) ne engedjen át
B) ha átenged, akkor meg számoljon azzal az "időkieséssel", amit az okoz, hogy átengedett.
Nekem így logikus. Nektek mi a véleményetek?
2 csiripelés:
Jajj :D
Talán kicsit furcsácska komment lesz,ne haragudj :)
Most kezdtem el blogolni,és csak össze-vissza kattintgatva találtam Rád :D Tetszik ahogy írsz,ilyen blogokat kerestem, amik ilyen "közvetlenek", olyan "felüdülés" :))
Az autós-sztorihoz : ismerős. Csak azt nem értem,ha már amúgy is megy,mint az őrült,akkor miért nem mindegy. Fénysebességgel odaér akárhova.
Ó,még a kedvencem,amikor szakadó esőben nem hajlandó elengedni :D Ő nyilván jobban megázik az autóban,mint én pl.a biciklimen :D
Minden jót,további kellemes pötyögést,olvasód lettem! :D
Kedves lidokain!
Nahát, épp időben érkeztél, azt kell hogy mondjam. Már kezdtem megsértődni, hogy senki sem kommentel, és az írásról is egészen leszoktam mostanság. Üdvözöllek a blogomon, sok bejegyzést kívánok a tiédbe! :)
Elolvastam az eddigi "szöszeidet", nekem nagyon tetszik, hajrá-hajrá, blogolni jóóóó! Művészlelkeknek áll a világ! :)
És hála neked, talán mostanában megint leülök írni!
Megjegyzés küldése