Tombol

2012. április 26., csütörtök

| | |
Az utóbbi egy hétben teljesen meg vagyok őrülve. Semmi sem jó, ordítani tudnék, helyette zsörtölődöm és hangulatromboló vagyok...no és persze kivel? Azzal, akivel nem kéne. Ésszel tudom én ezt, de amint hozzám szól, máris feláll a szőr a hátamon, és ilyenkor úgy érzem magam, mint egy macska, amelyik felpúposítja a hátát, mikor kutyát lát.

 Szóval valahogy én is ilyen vagyok mostanában, talán ez a hülye folytonos robotolás teszi, mert ami bent a munkahelyen van, az minden, csak nem emberi.

A bajt tetézi, hogy kuttysétáltatás után úgy elmentem volna tekerészni egyet a városban, és persze a pincekulcs meg Malcolmnál maradt. Jellemző. Mert ez segített volna, hogy kitekerjem magamból. Fel csak nem törhetem a pincénket, azért azt talán tényleg nem kéne.. Malcolm meg a barátaival sörözik, amire elméleteket gyártok, hogy igazából biztos nem is a fiúkkal van, hanem egy lánnyal, csak átver, mert már teljesen elege van belőlem.

 Legszívesebben fognám magam és elfutnék innen jó messzire, hogy senki meg ne találjon, elbújnék a világ elől, csak senki hozzám ne szóljon. Közben persze mégis arra vágyom, hogy valaki támogasson, megmondja, mitől lesz jobb, segítsen, vezessen, adjon támaszt. Nők.... maguk sem tudják mit akarnak...
 De most komolyan, mi a frász bajom van? A klimax tudtommal még messze van!

4 csiripelés:

Rockef' írta...

ha most elindulnék hozzád, nem olvadna ki az a hal! szeretnéd?

Mutocska írta...

PMS. minden hónapban két hétig én is ölök, gyilkolok. szomorú, de igaz.

Felfedező írta...

De ez nem PMS, mivel 1 hete múlt el :)

Rockef' írta...

köszi ezt a roppant fontos információt :D