Már nagyon hiányzott a csajokkal töltött főzős-bort ivós-filmet nézős este, és most is hajnali 3-ig csicseregtünk, és hoztuk a szokásos formánkat. Ismeritek biztos az érzést, amikor annyira kacagtok, hogy már szinte nem kaptok levegőt, már-már fáj a hasatok, és akkor valaki rákontráz, amire mégjobban nevetni kezdesz. Asszem ilyenkor szoktam leesni az ágyról vagy amin épp ülök, de ez most azért nem fordult elő, bár valószínűleg azon még inkább kacagtunk volna.

A 'Száll a kakukk fészkére' c. filmet néztük meg, és azt kell, hogy mondjam, Jack Nickolson fiatalon igazán jóképű egy pasas volt. Na persze nem csak ennyi jött le a filmből, ami amúgy egy igen jól felépített alkotás, bár hugi szerint, aki a könyvet is olvasta, túlságosan sok helyen rugaszkodik el az írott formától.

A lasagne, amit sütöttünk (és ugye nem! porból), sajnos nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna, mert sajnos a beshamell-mártás (ha ezt így írják egyáltalán) túl édesre sikerült, és mivel lebbencs-tésztával készítettük (külön lasagne-tészta helyett), szerintem annak is van egy sajátos édeskés íze, plusz még a répa is.. szóval után kellett sózni icit. Legközelebb jobbra sikerül majd, és így is a közös munka volt a lényeg.

Örülök, hogy sok idő óta ismét össze tudtunk egyeztetni egy ilyen csajos estet, és ismét megerősítést nyert bennem az a tény, hogy mindegy, mennyi idő telik el két találkozás között, mindig ugyanott folytatjuk, ahol elejtettük a fonalat. Köszönöm!