Életutak

Jó pár évvel ezelőtt, amikor Taita hozzánk került, a sétáltatások során jóba lettünk egy Titi becenevű nővel és kutyájával, Nyunyival. Néha velük volt egy férfi is, Titi férje, és az évek jöttek-mentek. Azon kívül, hogy a nő irrrrrtó jófej, külsőleg nem az a hűdevonzó, vagyis hát nem volt egy arányos fajta, mondjuk így. A srác viszont egész helyes, mindemellett értelmes is, ilyenek. Szóval azért valahol értette az ember, hogy mit keresnek egymás mellett, és igazából boldognak tűntek.

Ma épp hazafelé sétáltunk Chilivel, amikor összetalálkoztunk a zebránál. Nagyon vékony lett. Elmesélte, hogy 25 kilót fogyott az utóbbi pár hónapban; elváltak a sráccal. Ráadásul hétfőn arra ment haza, hogy Nyunyi sehol, őt pedig egy e-mail fogadta a sráctól, amiben leírta, hogy nem viszi vissza a kutyát... Aztán valahogy a nő "visszaszerezte" Nyunyit, bár azt nem mondta el, hogyan sikerült. 6 hetes kora óta neveli, ő találta annak idején (a srác valószínűleg később jött a képbe, mint a kutya), ő gyógyította meg, családtag, mintha a gyereke lenne. Nyilván a srác is hasonlóképpen érezhet, és persze, minden éremnek két oldala van. De azért... valahogy úgy tartja a mondás is, hogy váláskor derül is ki igazán, mennyit is jelentettél a másiknak.