Diploma

Holnap lesz a diplomaosztóm. Fura. Azt gondoltam volna, hogy annyira nem jelent sokat, mégis itt kukorékolok, pedig ilyenkor már réges rég az ágyban durmolok hulla fáradtan. Talán én beszélem be, de olyan, mintha holnap egy vízválasztóhoz érnék. Pedig ez csak egy papír. Van, aki már a másodikat csinálja. Én tudom, hogy ezzel a szakkal semmire nem megyek. Mégis nyom valamit a latban. 3 és fél év kemény munkája; munka mellett suli, önálló élet, sőt, aztán Chili nevelése, majd albiváltás, költözési mizéria. És a komoly kapcsolat. Mindezek mellett bejárni az órákra, jegyzetelni, helyt állni, tanulni a vizsgákra, átmenni rajtuk, még ha vért is izzadtam (jog, mikro- és makroökonómia, vállalatgazdaságtan). Azért... örülök, hogy végigcsináltam!!

 Csak persze társulhatna már ehhez némi életút-tudat. Mert nap mint nap felvetül bennem a kérdés: "mi végre?" Bent ülök a munkahelyen és rögzítem a megbízásokat, egy irodában, számítógép előtt ülve, négy fal (és egy raklapnyi nő) közé zárva. Mi a célja? Az önfeltartáshoz és az Európa-túrához elég pénz megkeresésén kívül nem sok. Azt kívánom a Sorstól diplomaosztóra, hogy történjen valami, ami pozitív irányba elindítja az életünket (Bencéét, Chiliét és enyémet együttesen), olyan, ami az álmaink kellős közepébe repít minket. Egy olyan élet lehetőségébe, amire vágyunk.