Ma reggel a metrón, munkába tartva csak bámultam kifelé a fejemből (ahogyan ez reggel 6-kor elég szokványos az embertől), és csak azon gondolkoztam, hogy mennyire "életidegen" ez a város már nekem. Szó se róla, "az esti fények azok nagyon szépek", de sajnos a látvány már csak vígasztal, és nem megerősít. Számomra már azt üzenik: "Jó téged újra itt látni, de te is tudod, hogy nem itt a helyed".

A szembe szomszéd írt nekünk Ausztráliából, mellékelve a bálnalesen lőtt képeit, amelyiknek egyikén a távolban kardszárnyú delfinek ugrálnak ki a vízből és érkeznek háttal vissza, a másikon kék bálna úszik a hajó mellett... no mindegy, mindenesetre azért bizonyára jól jön majd egyszer, hogy már arrafelé is van ismerősünk. Sosem lehet azt tudni.

A tisztavatás egyébként megható volt, bár a tűző napon állás hatására mindannyian leégtünk.. a "miniszter urak" beszédét jóval rövidebbre kurtítottam volna, és a hangosítást is talán minőségibb módon oldottam volna meg a helyükben (pláne hogy kb 5 percig egyáltalán nem is volt hang, amikor pedig kellett volna, hogy legyen). A lényeg, hogy megvan a hadnagyi rang. Persze nem nekem :)

U.i.: Megrendelés -pipa