Láttam egy könyvet, minden lapján egy kérdéssel rólad. Magadról. Például "mit bántál meg életed során?" vagy "ki hiányzik?

https://vm.tiktok.com/ZMLLhcost/

Bizalmatlan vagyok, és innen nem rendelném meg, de maga az ötlet nagyon beszippantott. Vannak dolgok, emlékek, életesemények, amiket mélyre temettem magamban. De ez sosem jó taktika, a lepel alatt lassan rothadásnak indul a lefedett titok, mint a meghagyott étel a hűtő hátsó polcán, amit még nincs kedved kidobni. Napok, hetek telnek el, míg végül egy ajtónyitáskor elkerülhetetlenül arcul csap valami szag, és eszedbe juttatja, amit oly sokáig halogattál.

Szerintem így működnek az emlékeink is. Magamnak legalább, ha másnak nem is, fel kell nyitni a sötét szelencét, s szabadjára engedni a vélt démonokat, hogy szembenézve velük elnyerjék végre méltó, nyugodt helyüket bennünk.

Fu de kibaszott bölcs lettem, pedig eskü nem is ittam, csak egy energiaitalt 😁

Dot

 Egy málnabokor tövében piros hátú, pettyes katica szendereg. Óvatosan odébb hajtom az egyik levelet, hogy közelebbről is megcsodálhassam, mire egy vékonyka fénysugár pont a szemébe süt. Hunyorogva, álmosan felemeli a fejét, rám néz, majd becsukja a szemét, és ennyit mond csupán:
-Korán van még az ismerkedéshez, gyere vissza 2 óra múlva. És hozz magaddal valami reggelit is!

És ezzel visszaalszik, kergeti a szellők hátán utazó pollenszemeket, a ki gyűjt be többet játékhoz. Pihenj még, kicsi katicabogár!

A mai..

... Egy olyan nap, ami fényesebben ragyog, mint a többi. Nevezhetnénk emiatt Vénusznak is, de ez olyan elcsépelt és közhelyes volna, hogy leírni is kár volt.

Bár az életem 10 hónapja éles kanyart vett, és azóta hegyeket és völgyeket megmászva jutottam el idáig, rögös utakon át, de megérkeztem. 

Ide. Őértük. És Magamért.

Na hol az a pezsgő? 

Majdnem 2 éve írtam utoljára, de az ujjaim ugyanúgy ütik a billentyűzetet, mintha mi sem történt volna --höhö még jó, elvégre írni csak nem felejt el az ember. Egyébként ez sem igaz, mert Nagyinak 92 évesen már gyakorolnia kellett, hogy alá tudja írni a nyugdíj átvételi papírját.. Sokszor mondta Mama, hogy "semmivé lettem". Sokan annyira közönyösek tudnak lenni az öregekkel, pedig csak le kéne futtatni a képet, hogy ő belül ugyanúgy 27, ahogyan Te is meg én is mondjuk magunkat, csak a teste vagy olykor az elméje mégsem tud úgy reagálni már, ahogyan szeretné. Hogy "tegnap" még ereje teljében hordta a kútkor a vizet az állatoknak, fél kézzel felkapálta és kigyomlálta a teljes kertet, most meg remegő ujakkal fogja a tollat, hogy olvashatóan leírja a nevét, és ebben is elfárad.. Emlékszem, Apa is ezt mondta, mikor Lui megszületett: "Én nagypapa? De hiszen én még gyerek vagyok!"

No de e kenyér-karéj után hogyan is folytassam..azon kívül, hogy egyre nagyobb az olló a "még mindig 27 vagyok" és a valóság között, sok minden átalakult, ami persze törvényszerű, de azt azért nem gondoltam, hogy internetezési szokásaim kifejezetten az alábbiakra szűkülnek majd

• youtube, avagy gyerekdalok és mondókák, valamint kép nélkül is élvezhető mesék
• youtube, avagy idegszálakat kisimító rock vagy egyéb zenék - AC/DC előnyben
• index, mert azért mégis, legyünk képben a főbb eseményekkel
• facebook babamenü és baba-mama adok-veszek csoportok
• messenger - avagy a reményt adó kapcsolattartás a külvilággal, amolyan "még mindig köztetek vagyok" fonal

Ezek az sos körök, amikor több időm van, ennél elmélyültebb is tudok lenni, de lássuk be, ennyivel kell beérnem mostanság, tekintve, hogy az itthon tartott tasmán ördögök száma immáron (Chilivel együtt természetesen) háromra emelkedett.

Az új lakásnak még keressük a stílusát -N-nel együtt valahogy túlságosan halogatjuk a dekorálást, de azzal jegelem a témát magamban, hogy időt hagyok erre, senki nem fél év alatt gerebléyzte össze a "tökéletes kiegészítők és fő stílusirány" otthont magának (hacsak nem olyan vastag a pénztárcája, hogy könnyen von vállat a nagyobb kiadásokra is). Szóval kicsit patópálas, kicsit easyrider, és persze mindenhol gyerekjátékok vagy gyerekigényt kiszolgáló holmik tömkelege --de a miénk. Ahogyan ezek az évek is, amiket igyekszünk jól belenyomkodni a memóriánkba, hogy lehetőleg stabil helyük legyen. Olyan sok megjegyezni való pillanat van, és olyan gyorsan telik az idő, és egy nap mi is ott találjuk magunkat az íróasztalnál, a saját aláírásunkat próbálgatva --mire emlékszünk majd mindezekből?

Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":
1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a
barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem
értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk
miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már
csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a
drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is
megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

Papír kihívás

Megcsináltam ezt a paper challenge-t, és egyébként nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik, de én is meglepődtem, hogy úgy a harmadik-negyedik próbálkozásra, amikorra már eléggé bemelegedtek az izmaim, sikerült! Jó kis mérője annak, hogy ki mennyire van jó formában, általában azoknak sikerül, akik valamilyen rendszerességgel edzenek.

Elkezdtem megint hegedülni. Tekintve, hogy az elmúlt 2-3 évben alig játszottam itthon, még én is furcsálltam, hogy egyszer csak megfogalmazódott bennem a vágy, hogy tán 23 évet mégsem kéne lehúzni a wc-n, hogy aztán már csak a boci-boci-tarkát tudjam eljátszani, azt is hibásan (igaz történet, csak zongorával járt így egy ismerős).

Szóval pár itthoni bemelegítés után felkerestem a régi hegedű tanárnőmet, és nekikezdtünk a dolognak. Találtunk is egy duót, amit együtt játszhatunk, és én teljesen belelkesültem, mert máris látni vélem magam a színpadon, remegő lábakkal és szívvel. Bevallom, ez hiányzik.
Aztán voltunk még a MüPában is, a Liszt Ferenc kamarazenekar Mozart estéjén, és ott meg eszembe jutottak a zenekari élmények, és magamban egy teljes motivációs beszéd került megalkotásra, kész, én továbbra is hegedülni akarok.

Gondolkozom, hogy idén a Hard dog race-re menjek vagy inkább Csehországba többed magunkkal, a fiúk ugyanis beneveztek a kutna hora-i spartan race-re, én meg még nem voltam arrafelé, és nagyon érdekel. Dilemma, dilemma, de csak jó lenne inkább a saját határaimat feszegetni, ráadásul Chilivel együtt! A hogyan jutnék le meg vissza részletkérdés.