Elkezdtem megint hegedülni. Tekintve, hogy az elmúlt 2-3 évben alig játszottam itthon, még én is furcsálltam, hogy egyszer csak megfogalmazódott bennem a vágy, hogy tán 23 évet mégsem kéne lehúzni a wc-n, hogy aztán már csak a boci-boci-tarkát tudjam eljátszani, azt is hibásan (igaz történet, csak zongorával járt így egy ismerős).

Szóval pár itthoni bemelegítés után felkerestem a régi hegedű tanárnőmet, és nekikezdtünk a dolognak. Találtunk is egy duót, amit együtt játszhatunk, és én teljesen belelkesültem, mert máris látni vélem magam a színpadon, remegő lábakkal és szívvel. Bevallom, ez hiányzik.
Aztán voltunk még a MüPában is, a Liszt Ferenc kamarazenekar Mozart estéjén, és ott meg eszembe jutottak a zenekari élmények, és magamban egy teljes motivációs beszéd került megalkotásra, kész, én továbbra is hegedülni akarok.

Gondolkozom, hogy idén a Hard dog race-re menjek vagy inkább Csehországba többed magunkkal, a fiúk ugyanis beneveztek a kutna hora-i spartan race-re, én meg még nem voltam arrafelé, és nagyon érdekel. Dilemma, dilemma, de csak jó lenne inkább a saját határaimat feszegetni, ráadásul Chilivel együtt! A hogyan jutnék le meg vissza részletkérdés.