Majdnem 2 éve írtam utoljára, de az ujjaim ugyanúgy ütik a billentyűzetet, mintha mi sem történt volna --höhö még jó, elvégre írni csak nem felejt el az ember. Egyébként ez sem igaz, mert Nagyinak 92 évesen már gyakorolnia kellett, hogy alá tudja írni a nyugdíj átvételi papírját.. Sokszor mondta Mama, hogy "semmivé lettem". Sokan annyira közönyösek tudnak lenni az öregekkel, pedig csak le kéne futtatni a képet, hogy ő belül ugyanúgy 27, ahogyan Te is meg én is mondjuk magunkat, csak a teste vagy olykor az elméje mégsem tud úgy reagálni már, ahogyan szeretné. Hogy "tegnap" még ereje teljében hordta a kútkor a vizet az állatoknak, fél kézzel felkapálta és kigyomlálta a teljes kertet, most meg remegő ujakkal fogja a tollat, hogy olvashatóan leírja a nevét, és ebben is elfárad.. Emlékszem, Apa is ezt mondta, mikor Lui megszületett: "Én nagypapa? De hiszen én még gyerek vagyok!"

No de e kenyér-karéj után hogyan is folytassam..azon kívül, hogy egyre nagyobb az olló a "még mindig 27 vagyok" és a valóság között, sok minden átalakult, ami persze törvényszerű, de azt azért nem gondoltam, hogy internetezési szokásaim kifejezetten az alábbiakra szűkülnek majd

• youtube, avagy gyerekdalok és mondókák, valamint kép nélkül is élvezhető mesék
• youtube, avagy idegszálakat kisimító rock vagy egyéb zenék - AC/DC előnyben
• index, mert azért mégis, legyünk képben a főbb eseményekkel
• facebook babamenü és baba-mama adok-veszek csoportok
• messenger - avagy a reményt adó kapcsolattartás a külvilággal, amolyan "még mindig köztetek vagyok" fonal

Ezek az sos körök, amikor több időm van, ennél elmélyültebb is tudok lenni, de lássuk be, ennyivel kell beérnem mostanság, tekintve, hogy az itthon tartott tasmán ördögök száma immáron (Chilivel együtt természetesen) háromra emelkedett.

Az új lakásnak még keressük a stílusát -N-nel együtt valahogy túlságosan halogatjuk a dekorálást, de azzal jegelem a témát magamban, hogy időt hagyok erre, senki nem fél év alatt gerebléyzte össze a "tökéletes kiegészítők és fő stílusirány" otthont magának (hacsak nem olyan vastag a pénztárcája, hogy könnyen von vállat a nagyobb kiadásokra is). Szóval kicsit patópálas, kicsit easyrider, és persze mindenhol gyerekjátékok vagy gyerekigényt kiszolgáló holmik tömkelege --de a miénk. Ahogyan ezek az évek is, amiket igyekszünk jól belenyomkodni a memóriánkba, hogy lehetőleg stabil helyük legyen. Olyan sok megjegyezni való pillanat van, és olyan gyorsan telik az idő, és egy nap mi is ott találjuk magunkat az íróasztalnál, a saját aláírásunkat próbálgatva --mire emlékszünk majd mindezekből?