Najóvanmostmá' kezd olyan érzésem lenni, hogy egyedül dünnyögök itt, a visszhang felel csupán, de az is egyre halkulóban. Hová lettek az olvasóim, és mi riasztotta el őket, kérem? Gyanús, hogy a sok kutyás és rinyáló poszt, mert másra nagyon gondolni nem tudok. Ellenben némi aktívságot mégiscsak várhatnók. nék. nák.
Noha állítólag felnőtt életet élek, ettől függetlenül továbbra is úgy tekintek a világra, mint egy felfoghatatlan, és rejtélyes összefüggés-szálakkal működő gombolyagra, többször jut eszembe, hogy elinduljak a keresés útján, meg minden. Ne lennének persze olyan elvárásaim, hogy eljussak Eastsound-ra (Orcas island, Washington), ahol vadon élő kardszárnyú delfinek társaságában kajakozhatnék a tengeren, gyönyörű tájjal körbe véve. Csupán piti 1,5 - 2 milka kéne hozzá kettőnknek (bárcsak tábla csokiban értenék), és máris vigyorogva néznék ki a fejemből, a visszautat meg szépen elsunnyognám, mondjuk elbújnék a gép indulásakor.
Marad nekem egy Hegyesfülű, meg egy Bé, ők már összetéve is két betű az ábcéből, végülis annyira nincs ám rossz dolgom, de gyarlóságom mindig többet és többet akar. Vajh mitől lenne jobb nekem, ha 1-2 hétre láthatnám a hőn áhított bálnákat, és utána újból visszapottyannék a megszokott életbe? Csak hogy elmondhassam magamról, hogy megcsináltam? ...hát...igen! no nem azért, hogy elmondhassam, mert az kitérdekel, de leginkább, hogy meg- és átéljem, lássam a két szememmel, nem csak ámítás-e a létezésük, és igazából csak photoshop az egész :)
Csoportkép a vizsgák után :)
Mindenkinek sikerült a vizsgája! :)
Én a hátsó sorban, fekete kabátban, Betyár (drótszőrű vizsla) épp beszél hozzám, aki az első képen úgy néz ki, mint chewbakka :)
Elte Etológia
Még hónapokkal ezelőtt részt vettünk Hegyesfülűvel az ELTE Etológiai Tanszéken a "hol a gazdi?" keresési tesztben, amiről írtam is akkor.
Ma kaptam egy e-mailt, amiben arra kérnek, hogy Chilivel kapcsolatban töltsek ki egy külön kérdőívet, hogy könnyebben tudják értelmezni a tesztben adott válaszait. Olyan kérdések voltak benne, miszerint van-e külön szagazonosítási képzettsége vagy járok-e vele bármilyen szagazonosítási foglalkozásra, stb.
Arra emlékszem, hogy a teszt után azt mondták, hogy Paprikafej az átlagnál jóval jobban teljesített...de vajon ennyire? Vagy mindenkivel kitöltetik utána ezt a kérdőívet? Mert előtte is volt valami, amit ki kellett tölteni... Érdekes :))
Ma kaptam egy e-mailt, amiben arra kérnek, hogy Chilivel kapcsolatban töltsek ki egy külön kérdőívet, hogy könnyebben tudják értelmezni a tesztben adott válaszait. Olyan kérdések voltak benne, miszerint van-e külön szagazonosítási képzettsége vagy járok-e vele bármilyen szagazonosítási foglalkozásra, stb.
Arra emlékszem, hogy a teszt után azt mondták, hogy Paprikafej az átlagnál jóval jobban teljesített...de vajon ennyire? Vagy mindenkivel kitöltetik utána ezt a kérdőívet? Mert előtte is volt valami, amit ki kellett tölteni... Érdekes :))
A hétvégéről
Levizsgáztattuk az alapfokot, az első olyan csoportom, ahol igazán mély, személyes kapcsolat alakult ki a gazdákkal. Mindegyikük vizsgájáért úgy szurkoltam, mintha a sajátom lett volna. S az első csoport, akik nekem is bizalmat szavaztak, akiknek mertem segíteni, és tudtam is.
Az utolsó órán (szombat) az oktató teszt jelleggel 10 perc csoportvezetői szerepkörrel ruházott fel minden segítőt. Az én feladatom első körben a formálás bemutatása volt, második körben pedig szó-lánc játékot játszottunk a gazdikkal (én mondok egy szót, az utánam lévő annak utolsó betűjével kell újat mondania. Pl óra - autó, és így tovább). A lényeg, hogy minél gyorsabban pörögjön a dolog. Aztán egyszer csak leállítom, és mindeninek be kell csuknia a szemét. Akihez odamegyek és megérintem a vállát, meg kell mondania, hogy a játék közben mit csinált a kutyusa.
Ezzel bevezettük a középfokot, ahol nem csak az oktatóra és egymásra kell odafigyelniük, de minthogy ott már saját maguknak kell a kutyusaikat kezelniük problémás esetben, így figyelmük x%-ával pedig rájuk kell fókuszálniuk.
Igazság szerint eléggé zavarban voltam, és mint ilyenkor mindig, most is nevetgéltem-viccelődtem, de szerencsére ez jól jött ki, és a gazdik nagyon jól érezték magukat mindeközben.
A teszt-sorozat után visszajelzéseket is kaptunk, nem csak a 10 perces csop-vez tevékenységünkre, de akár az egész 7 hetes munkánkra vonatkozóan. Samuék gazdái (Zsolt és Anna) külön kiemelték, hogy ők nagyon meglepődtek azon, hogy én még nem vagyok mellényes (oktató).
Azért remélem 1 éven belül sikerül annyit fejlődnöm, hogy a sulivezetőség is megszavazza nekem a bizalmat, és akár segédoktató legyek.
Vasárnap a kutyaovin volt egy nagyon vicces élményem. Terepfoglalkozást tartottunk együttesen kicsiknek és nagyoknak, pórázfegyelemmel mentünk ki az Északi összekötő híd lábához. A pórázfegyelmet nagyon sok gazdi nem tudja még következetesen csinálni, illetve nem értik pontosan mi a lényege, ezért sokuknak segíteni kell. Odaléptem egy kiskutyás gazdihoz, akinél láttam, hogy elég bizonytalan. Annyira furán nézett rám, hogy erősen elgondolkoztam azon, vajh véletlenül nem egy egyébként "szimpla" kutyasétáltatót kezdtem-e el "vezényelni". Szerencsére nem :))
Az utolsó órán (szombat) az oktató teszt jelleggel 10 perc csoportvezetői szerepkörrel ruházott fel minden segítőt. Az én feladatom első körben a formálás bemutatása volt, második körben pedig szó-lánc játékot játszottunk a gazdikkal (én mondok egy szót, az utánam lévő annak utolsó betűjével kell újat mondania. Pl óra - autó, és így tovább). A lényeg, hogy minél gyorsabban pörögjön a dolog. Aztán egyszer csak leállítom, és mindeninek be kell csuknia a szemét. Akihez odamegyek és megérintem a vállát, meg kell mondania, hogy a játék közben mit csinált a kutyusa.
Ezzel bevezettük a középfokot, ahol nem csak az oktatóra és egymásra kell odafigyelniük, de minthogy ott már saját maguknak kell a kutyusaikat kezelniük problémás esetben, így figyelmük x%-ával pedig rájuk kell fókuszálniuk.
Igazság szerint eléggé zavarban voltam, és mint ilyenkor mindig, most is nevetgéltem-viccelődtem, de szerencsére ez jól jött ki, és a gazdik nagyon jól érezték magukat mindeközben.
A teszt-sorozat után visszajelzéseket is kaptunk, nem csak a 10 perces csop-vez tevékenységünkre, de akár az egész 7 hetes munkánkra vonatkozóan. Samuék gazdái (Zsolt és Anna) külön kiemelték, hogy ők nagyon meglepődtek azon, hogy én még nem vagyok mellényes (oktató).
Azért remélem 1 éven belül sikerül annyit fejlődnöm, hogy a sulivezetőség is megszavazza nekem a bizalmat, és akár segédoktató legyek.
Vasárnap a kutyaovin volt egy nagyon vicces élményem. Terepfoglalkozást tartottunk együttesen kicsiknek és nagyoknak, pórázfegyelemmel mentünk ki az Északi összekötő híd lábához. A pórázfegyelmet nagyon sok gazdi nem tudja még következetesen csinálni, illetve nem értik pontosan mi a lényege, ezért sokuknak segíteni kell. Odaléptem egy kiskutyás gazdihoz, akinél láttam, hogy elég bizonytalan. Annyira furán nézett rám, hogy erősen elgondolkoztam azon, vajh véletlenül nem egy egyébként "szimpla" kutyasétáltatót kezdtem-e el "vezényelni". Szerencsére nem :))
életérzés
"Take my love, take my land
Take me where I cannot stand
I don’t care, I’m still free
You can’t take the sky from me"
hülye
Imádom a buta embereket, akik menősködni akarnak! Az alábbi mondat valós személy szájából hangzott el, nem én találtam ki!!
"Sínen vagyunk, mint Petőfi"
...legalább ismerné az irodalmat! :) De nagyot nevettem ezen.
"Sínen vagyunk, mint Petőfi"
...legalább ismerné az irodalmat! :) De nagyot nevettem ezen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




