Méreteim: 12 kilós görögdinnye hasi tájékon. Na jó, mindezzel együtt lett két sárgadinnyém is, aminek
Új tünetek: mivel Almamag már befordult (értsd: fejjel lefelé van, úgyszólván irányban), lábacskáival olyan helyeket ér el, amiket eddig nem. Például az oldalamat, amit előszeretettel rugdos is vagy tárja szét két lábacskáját és terpeszt odabent békapózban, kitöltve így a teret (legalábbis én így képzelem). De ami még ennél is a világ legfurcsább és -bizarabb érzése az az, amikor a köldökömet belülről kitolja a sarkával. Egyébként is inkább kifelé áll eme testrészem vagy javarészt egybesimul a hasam szintjével (ergo nincs köldököm, csak a helye :D), de ettől függetlenül az érzékenységét ugyanúgy megtartotta. Szóval ha elképzeled, milyen érzés lehet, amikor belülről valaki odaakasztja a sarkát, és _szemmel látható_, hogy eme műveletre a köldököd igen jelentősen kiáll egy ponton, hát az hidd el nekem, hogy érzésre és látványra is elég hajmeresztő :)
De a "kifordított" köldök szindrómának szintén kellemetlen velejárója, amikor csak úgy simán, mit sem sejtve hozzáér a konyhapult :)))) Na ettől garantáltan kiráz a hideg, legalábbis engem.
Ami jó: mivel egyre kevesebb helye van, már minden egyes mozdulatát érezni. Legjobban az apukájának a hangját szereti egyébként, ha ő hazajön és csak ad a pocakra egy puszit, Almamag máris odatüremkedik, hogy minél jobban érezhesse őt. Én úgy képzelem, hogy ez születés után is megmarad, és az egész napos sírás után ha majd N hazajön, akkor egyből nyugodt lesz, és mosolygós, amint végre a karjaiba kerülhet :) (mondjuk azért remélem engem is szeretni fog azért, és az én karjaimban töltött idő is megnyugvást jelent majd Almamagnak :P).
Bár korábban nem, úgy 2-3 hete egyre többször érzem, ahogy csuklik, ilyenkor a has ütemesen és piciket összerándul, semmi mással össze nem keverhető módon. Ez eszméletlenül cuki!
Taita & Chili: mindketten egyre többet akarnak a közelemben lenni. Bár eddig T mindig a helyén aludt esténként, de legalábbis maximum 1 órával elalvás után odacammogott ha addig velünk is volt egy szobában, most már rendszeresítette, hogy az ágy lábához táborozik, és egészen reggelig ott is marad.
Chili a várandósság elején egy kutyát sem akart a közvetlen közelembe engedni, aztán erről leszoktattam, illetve elmúlt, mostanra már csak akkor ugat bele, ha egy másik blökkencs rám akar ugrani és én rászólok vagy olyasmit csinál, amit nem helyeslek (pl tnap egy Sophie nevű tacskó keverék állandóan a sípcsontomat nyalogatta, amitől én nagyon berzenkedem!). Ellenben ha hosszabb idő után jövök haza, akkor az eddigieknél jobban örül, és végigszagol tetőtől talpig, a hasamra külön figyelmet szentelve, de minimum egy puszival megajándékozva azt. Ami tőle igencsak szokatlan.Lakás: jövőhéten jönnek beszerelni a redőnyt, vagyis végre napközben megoldhatóvá válik, hogy ne süssön be a nap, ezzel is felmelegítve a szobát. Valamint elvileg jövőhétre elkészülnek a lapszabászaton a bútorlapok is, amiből a konyhát, valamint a gyerekszobát és szekrényeket kialakítjuk. Addig még egy gyors kör festés is hátravan, de még nem választottuk ki a színeket --épp itt az ideje.
Hát úgy nagyjából ennyi, egy éjszaka kb 3-4x kelek fel, a pózváltás már tényleg megtervezendő művelet, és ezt a meleget nagyon nehezen viseli a szervezetem. A legkétségbeejtőbb a lábdagadás, ami ellen max annyit lehet tenni, hogy hideg zuhannyal nyugtatom, utána pedig felpolcolom.. 1,5 hónap van hátra, valahogy csak kibírom, de azért hazudnék, ha azt mondanám nem várom, hogy visszatérjen az eredeti formám :)
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése